Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-448

Ä nemzetgyűlés 448. ülése 1925. kat az interpellációkat, amelyek a jelen szakasz 6. bekezdésében foglalt rendelkezések kijátszását célozzák, az elnök saját hatáskórében visszautasítja s erről a nemzetgyűlésnek jelentést tesz. Ez a bejelentés semmi címen sem tehető sem felszólalás, sem határozathozatal tárgyává.« Az indítványokról azonban egy másik szakasz rendelkezik, a 195-ik, amelyet leszek bátor szintén szó szerint felolvasni. Ez a szakasz igy szól (olvassa) : »Ha az indítvány törvény alkotását célozza, azt törvényjavaslatképen szerkesztve kell a bejelentéskor benyújtani. Az ily törvényjavaslat a tagok között kinyomva szétosztandó s ha a Ház tárgyalni kivánja, mindenesetre osztályülési vagy bizottsági tárgyalásra utasítandó«. Amint méltóztatnak látni, a házszabályalkotóbizottság egészen precizen elválasztotta az interpellációkat az indítványoktól, ugy az interpellációkra, mint az indítványokra külön rendelkezéseket statuált : a 197. § 4. bekezdését az interpellációkra, a 195. §-t pedig az indítványokra. A 195. § imperative rendelkezik atekintetben, hogy minden ilyennemű törvényjavaslat kinyomatandó és szétosztandó. Erről tehát vitatkozni nem lehet. Ha ez a szakasz nem volna benne a házszabályokban ; ha a bizottság figyelme nem terjedt volna ki arra, hogy élesen szétválassza az interpellációkat az indítványoktól ; hacsak ez a 197. gyüjtőszakasz állana rendelkezésre, akkor lehetne a kérdés disputábilis, — miután azonban itt expressis verbis a 195. § külön beszél az indítványokról, a 197. § ilyennemű beadványokra nem vonatkozhatik. T. Nemzetgyűlés ! Én hajlandó vagyok feltételezni azt, hogy ez elnézés volt az elnök ur részéről és igy jött létre a házszabálysértés. Ha nem ez az eset áll fenn, ugy tisztelettel arra kérném a nemzetgyűlést, hogy a házszabályoknak ilyen magyarázatába ne nyugodjék bele. Lehetetlen, hogy ezt a nagyon szigorú, nagyon egyoldalú, az ellenzéket guzsbakötő házszabályt is egyoldalúan, tetszés szerint, helytelen precedenseket alkotva kezelje az igen t. elnökség. Az ellenzék helyzete amugyis nehéz és ennek a házszabálynak létezése óta annyira megnehezedett, hogy majdnem lehetetlenné vált. Elég utalnom arra, hogy legutóbb, a három és fél hónapos nyári szünet alatt, igen-igen fontos és súlyos kérdésekben az ellenzék képtelen volt a házszabályok szerint a nemzetgyűlést egy napra összehivatni. De a házszabálynak sok más olyan rendelkezése van, amely megköti az ellenzék kezét-lábát és lehetetlenné teszi akciószabadságát. Ha már most ezt tetézik azzal, hogy a házszabályokat tetszés szerint a kormány érdekeinek, pártérdekeinek vagy hiperlojalifásának megfelelően alkalmazzák, (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — F. Szabó Géza: Rendre ! — Györki Imre : Smolentóniskodás !) akkor az ellenzék működése idebenn egyenesen lehetetlenné válik. Nekünk arra kell kérnünk az igen t. elnök urat, aki az előterjesztést tegnap megtette, aki a házszabálysértést elkövette, (Derültség és mozgás jobbfelől.) méltóztassék ezt az előterjesztést revízió alá venni és a házszabályok betűjének és szellemének megfelelően a helyes szakaszt, a 195. §-t alkalmazni és az említett törvényjavaslat indokolását pótlóan kinyomatni. Ez a házszabályok értelmében az elnök urnák kötelessége, és nincs joga a 195. § mellőzésével, a 197. § 4. bekezdésére építve, jogfosztást elkövetni. Amennyiben a házelnök ur nem volna hajlandó álláspontját revízió alá venni, akkor a t. Nemzetgyűléshez kell appellálnom és kérnem kell, hogy az elnökséget a házszabályok szigorú és pártatlan kezelésére utasítani méltóztassék. (Kuna P. András : Ugy is azt csinálja ! — Derültség a szélsőbaloldalon.) évi oMóber hó 15-én, csütörtökön. 19 Elnök : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk Î jobbfelől.) A képviselő ur felszólalására vonatkozólag a következőket bátorkodom megjegyezni. Peidl Gyula képviselő ur folyó évi június hó 9-én törvényjavaslat formájában szerkesztett indítványt jegyzett be az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920 : Ï. te. módosításáról és az államtanács szervezéséről. Az inditványkönyv a mondott napon felolvastatván, a házszabályok 195. §-ának értelmében, minthogy törvény alkotását célzó indítványról volt szó, kimondottam, hogy a törvényjavaslat, illetőleg indítvány ki fog nyomatni, szét fog osztatni és indokolása annak idején napirendre fog tűzetni. Magát az indítványt a képviselő ur csak az indítványkönyv felolvasását közvetlenül megelőzőleg adta át nekem, igy nem volt módomban azt egészében áttanulmányozni. Utólag átolvasván az indítványt, meggyőződtem, hogy annak indokolása egyrészt sértő kitételeket tartalmaz, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) másrészt ugy foglalkozik az államfő személyével, hogy ennek tárgyalása az államfő személyének a vitába való bevonásával járna, ami ellentétben állana az eddig követett gyakorlattal. Az előadottakra tekintettel abban a tudatban voltam, hogy a házszabályok szellemének csak az felel meg, hogy amit a házszabály vagy a jogszokás élő szóval elmondani nem enged meg, az Írásban sem terjeszthető elő. E tekintetben elég utalnom a házszabályok 197. §-ának 4. bekezdésében foglalt és a házszabályellenes vagy sértő kifejezést tartalmazó interpellációk visszautasítására vonatkozó rendelkezésekre. Ezért intézkedtem ugy, hogy a képviselő ur indítványának csak az a része nyomassék ki, amely a törvényjavaslatot tartalmazza, ellenben az indokolás kinyomatása mellőztessék. Minthogy azonban a házszabályok tényleg csak az interpellációkra tartalmaznak olynemü intézkedéseket, hogy azok, amennyiben házszabályellenesek, vagy sértő kifejezést tartalmaznak, az elnök által visszautasittatnak, ellenben az indítványokra vagy egyéb beadványokra ilyen irányú kifejezett rendelkezés nincs : már épen a kisebbség jogainak védelme érdekében lehetőleg kerülni óhajtom és óhajtottam a 235. § alkalmazását és azt az eljárást vettem folyamatba, amelyben tegnap elnöki előterjesztésemet megtettem. Nem szándékozom a 235. §-t alkalmazni addig, ameddig erre nem kényszerítenek. Épen azért kérem a képviselő urakat, méltóztassanak engem ebben a meggyőződésemben támogatni, mert épen ezzel az eljárásommal a kisebbségi jogokat kívántam védeni (Ugy van ! jobbfelől.) és nem akartam a többség jogát akképen érvényesíteni, hogy a 235. § alkalmaztassák. Ez nem kíván precedens lenni. Amennyiben azonban a képviselő urak ragaszkodnának hozzá, ugy kénytelen volnék a 235. § alkalmazásával precedenst alkotni, amikor is négy képviselő urnák lenne joga hozzászólni, — a döntés azonban ebben a kérdésben megtörténvén, ahhoz a képviselő uraknak ebben az ülésszakban hozzászólni többé nem volna joguk. Én ezt az enyhe eljárást követtem per analogiam. (Helyeslés jobbfelől.) Amennyiben a házszabályok értelmében nyilvánvaló, hogy sem szóval, sem Írásban a Házban sértő kifejezést használni nem szabad, (Ugy van! jobbfelől.), már pedig abban az írásban sértő inszinuációk és kifejezések foglaltattak, nem volt módomban, hogy azt a házszabályok szelleme szerint kinyomattassam, mert a házszabályok 195. §-a azt is feltételezi, hogy az Írásban beadott indítvány vagy annak indokolása sem tartalmazhat sértő kifejezéseket. Ez volt eljárásomnak indoka. Rassay képviselő ur kivan szólni.