Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-456

À nemzetgyűlés 456, ülése 1925. déssel szemben. Tudományos és irodalmi téren, a sajtó terén, nemzetközi konferenciákon az egyházak bekapcsolásával igenis a magyar társadalom minden egyes tagjának meg kell tennie kötelességét. (Ugy van! Ugy van!) Hogy a magyar ügy európai ügy legyen és hogy a magyar kisebbségek ügye komoly európai ügy legyen, ezt csakis akkor fogjuk elérni, hogyha mindenki latbaveti minden képességét és hozzájárul egy téglával ehhez a nagy műhöz. Azt hiszem, hogy ennek a propagandának elsősorban komolynak és igaznak kell lennie, mert az a propaganda, amely nem komoly, vagy nem igaz, vi^zafelé sül el és hátrányára szolgál az ügynek. Én ezt ajánlom a magyar társadalomnak. Amennyiben a magyar kormány közreműködésére a társadalomnak szüksége van és amennyiben a magyar kormány hivatalos helyen kell, hogy visszaverje azt a propagandát, amely sok helyről ellenünk irányul, a magyar kormány e tekintetben meg fogja tenni mindenkor kötelességét. (Élénk helyeslés és laps a jobboldalon és középen. — Felkiáltások : Szünetel kérünk !) Elnök : Napirend előtti felszólalás sem vita, sem tanácskozás tárgyát nem képezheti, igy áttérünk napirendünkre. (Felkiáltások : Szünetet kérünk !) Napirend szerint következik a Dél-Duna-vidéki h. é. vasutak Magyarország területén maradt vonalának üzemben tartására alakuh Baja—

Gara országhatárszéli helyiérdekű vasút részvénytársaságról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, hogy a törvényjavaslatot felolvasni szíveskedjék. Forgács Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen, vagy nem? (Igen.) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a törvényjavaslat harmadszori olvasásban elfogadtatott és kihirdetés végett elő fog terjesztetni Napirend szerint következik a Nemzetközi Kereskedelmi Statisztika létesitése tárgyában az 1923. évi december hó 31 napján Bruxeilesben kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, hogy a törvényjavaslatot felolvasni szíveskedjék. Forgács Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslatot. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen, vagy nem ? ! (Igen !) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a törvényjavaslat harmadszori olvasásban elfogadtatott s kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Jelentem a t. nemzetgyűlésnek, hogy Baross János és Pakots József képviselő urak a mai napirendre indokolásra kitűzött indítványukat hozzám intézett beadványukban visszavonták. így a napirendnek ez a pontja tárgytalanná vált. Áttérünk tehát napirendünk következő pontjára, a halászatról szóló törvényjavaslat tárgyalásra. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitray Tibor foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Örffy Imre képviselő ur mint a pénzügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Örffy Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának a pengő-érték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló 953. számú törvényNAPLÔ. XXXY. évi október hó 29-én, csütörtökön. 257 javaslat tárgyában kelt jelentését benyújtani. Tisztelettel kérem, hogy a jelentést kinyomatni, szétosztatni és a törvényjavaslat tárgyalására nézve a sürgősséget kimondani méltóztassék. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A jelentés ki fog nyomatni és szét fog osztatni. Egyúttal kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatra nézve a sürgősséget kimondani, hogy t. i. az a három nap közbevetése nélkül és az osztályok mellőzésével napirendre tűzhető legyen ? (Igen !) Ha igen, ezt határozatkép kimondom. Következik a halászatról szóló 1888 : XIX. te. módosításáról és kiegészítés erői szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Marschall Ferenc előadó : T. Nemzetgyűlés 1 Halászati törvényünk a nagy törvényalkotások ideiéből, a 80-as évek végéről származik. Erről a törvényről hosszú és változatos pályafutása alatt sok jót és sok rosszat mondottak el. Bármiképen ítéljük is meg a körülbelül 37 éves eredményeket, az az egy kétségtelen, hogy a magyar halászat ennek a törvénynek köszönheti mai közgazdasági súlyát, és ennek a törvénynek köszönhető, hogy ez a termelési ág, különösen az elmúlt nehéz időkben, mint fontos népélelmezési faktor kapcsolhatott bele közélelmezésünkbe. Ha valami, ugy ez feltétlenül bizonysága halászati kodiíikációnk alapelveiben való helyességének. Ha pedig ma a földmivelésügyi kormányzat mégis kénytelen egy novellával idejönni a Ház elé, ugy azt méltóztassanak arra magyarázni, hogy a halászat sem mellőzheti az utolsó.három évtized természettudományos kutatásait, ezeknek a kutatásoknak és kísérleteknek eredményeit, és mint folyton fejlődő gazdasági ág nem térhet ki ezeknek a tudományos kutatásoknak, kísérleteknek és megállapításoknak applikációja elől. A tudomány eredményeinek alkalmazása mellett azonban olyan gyakorlati tapasztalatok és olyan gyakorlati kívánságok is merültek fel, amelyek parancsolóvá teüék immár halászati törvényünk revízióját. Hiszen érdekes megemlíteni azt, hogy már tizenkét esztendővel a törvény életbelépte után — talán 1901-ben — jelentkeztek ilyen kívánságok és ilyen tapasztalatok, amikor Budapesten megtartott országos halászati kongresszuson nem egy javaslat tétetett a törvény revíziójára vonatkozólag. T. Nemzetgyűlés ! A trianoni Magyarországnak általában követelménye, hogy a mezőgazdasági termelést nemcsak a maga nagy egészében vigyük előre és istápoljuk, hanem specializálódjunk is. Egész Európában azt látjuk ma, hogy az egyes termelési ágak a specializálódás felé haladnak s az úgynevezett kisebb gazdasági ágak kezdenek jelentőségre emelkedni. Különösen egy kis ország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ezeknek a kisebb gazdasági ágaknak, igy a halászatnak fejlesztéséről, fejlődéséről lemondjon. Fontos népélelmezési érdekek szólnak amellett, hogy a halászat fejlesztésével és fejlődésével foglalkozzunk. De fontos külkereskedelmi és külforgalmi okok is szólanak ma amellett, hogy a halászatnak mint a legrégibb, legősibb magyar foglalkozásnak és termelési ágnak további fejlődési lehetőségeit biztosítsuk. Annak igazolásául, hogy milyen nagy jelentőségű termelési ág ma a halászat, elég rámutatni arra, hogy csonka Magyarországon ma a folyóvizek és természetes tavak kereken 250.000 katasztrális holdon, továbbá a mesterséges viszonyok között, műszaki berendezések segítségével létesitett tógazdaságok mintegy 15.000 katasztrális holdon 65.000 q halhúst termelnek, kereken száz milliárd korona értékben. Ebből a külföldre kivitelre kerülő mennyiség 25.000 tnélermázsára és 40-45 milliárd 39