Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-455

2â4 À nemzetgyűlés 455. ülése 1925. évi október hó 28-án, szerdán. kell!) Mert példának okáért,„amikor építették az Iparművészeti Csarnokot, az Üllői-ut és a Kinizsyutca sarkán, ott ugyancsak iiyen akadályokkal kellett a fundamentumnál megküzdeni é-> épen azért, mert nem jól szigetelték el az ott is fellépett szökőárakat, 1921-ben feltépte a szökőár az egész kazánház fundamentumát és mint kultuszminister kénytelen voltam az akkori időben igen súlyos pénzeket hirtelen rendelkezésre bocsátani, hogy a kazánház gépezetét a szökőár veszedelmétől meg tudjuk menteni. De a Duna mindkét partján fellép ez a jelenség. Azt tehát lehetett volna követelni, — nem tudom, hogy megtörtént-e, de ha megtörtént, lehetett volna követelni, — hogy a szakértők nézzék meg geológiai szempontból is, hogy van-e valami olyan szakvélemény a telekre vonatkozólag, amely egészen biztos ujj mutatást ad arra, hogy lehet-e ott súlyosabb házat építeni vagy sem. (Peyer Károly : Ezért vannak a fúrások !) Azt azonban az építés-vezetőségének rovására irni, hogy előre nem látott akadályokra bukkannak a fundamentumásásnál, azt hiszem, joggal nem lehet. {Zaj a szélsőbaloldalon. —Halljuk ! jobb felől. — Saly Endre : Csak kefegyáros nem tudja, de minden épitész tudja !) így tehát megállapítom azt, hogy tévedés a t. képviselő urnák az az állítása, hogy egy millió koronát megközelítő összegbe került légköbméterenkint ez az épitkezés. Helyesen tehát 700.000 koronát megközelítő összegbe került. Téves továbbá az a megállapítás, hogy hasonló minőségű építkezések ugyanabban az időben jelentékenyen olcsóbban voltak végrehajthatók, téves az előbb tisztelettel előtárt adatok szerint. A második kérdés a t. képviselő ur interpellációjának az, vájjon tudom-e, hogy az építkezésnél kétféle naplót vezettek. Mivel a t. képviselő ur a meghosszabbított idő dacára sem tért ki ennek a kérdésnek megmagyarázására, megvallom őszintén, hogy nem értem ezt a kérdést. (Szabó Imre ! Sajnos, sokan nem értik 1) Azt tudom, hogy ilyen nagy építkezésnél nem kétféle, hanem valami ötféle naplót vezetnek, mert hiszen sokféle naplót kell vezetni. Valószínű azonban, hogy a t. képviselő ur arra gondolt, hogy a mi megtévesztésünk céljából (Kiss Menyhért : Ugy van !) kétféle bérfizetési naplót vezettek volna. T. Nemzetgyűlés I Erre vonatkozólag semmiféle kétely nem merült fel és nem is merülhetett fel nálam azért, mert hiszen a bérfizetési naplótés a megvizsgálását, valammt az ennek alapján történő úgynevezett szigorolást és a vállalati összeg részletenkint való rendelkezésre bocsátását megelőzőleg közbelép a hivatalos számvevőségi ember, valamint ugyancsak a ministerium építészmérnöki osztályából egy szakértő. Ezek a felesküdt emberek vizsgálják és vizsgálták meg tehát ezeket a naplókat. Én természetesen nem állítom azt, hogy tényleg nem történt-e valami szabálytalanság. Én csak azt állítom jó lélekkel, hogy a szükséges hivatalos és szakszerű ellenőrzést minden egyes alkalommal elvégeztettük. Hogy ezentúl azután történt-e valami, azt nem tudhatom. Ha nyomára jutnék, utólag is megtalálnám a módját annak, hogy az illetőt, aki ilyet elkövetett, felelősségre vonjam. A harmadik kérdés az, van-e tudomásom arról, hogy Petricsevich államtitkár úr Steinmetz Samu kefegyárossal, ezúttal mint az állam vállalkozójával, magánházánál többféle munkákat végeztetett. Ez a bolygó kefegyáros, (Derültség.) nem mondom, hogy hollandi, nagyon sokféle formában feltűnik az" állami építkezésekkel kapcsolatban. Megvallom őszintén, nekem nincs szerencsém Steinmetz Sámuel kefegyáros urat ismerni. (Derültség. — Szabó Imre : Nem vesztett vele !) Azt se tudom, hogy a ministerium Steinmetz Sámuel kefegyáros úrral mint építési vállalkozóval vagy szakértővel bármiféle kapcsolatban állott volna. Nekem arról van tudomásom, — hogy erre a nem kérdezett körülményre is kitérjek, mert köteles vagyok a szükséges felvilágosításokat megadni — hogy van egy rokkantak egyesülete, amelynek vezetőségében a közéletnek igen előkelő nevei foglalnak helyet. Hogy azután ebben Steinmetz Samu vagy Sámuel ur is benne van-e, vagy nincs, nem tudom. Tény azonban az, hogy nem Steinmetz Samu ur neve rendelkezik azzal a — mondjuk — átütő erővel, amelyet neki méltóztatnak tulajdonítani, (Derültség.) hanem ha a nevek egyáltalában értéket jelentenek, akkor azok az illusztris nevek jelentenek, amelyek a rokkantegyesület elnökségében vagy igazgatóságában vannak. Arról, hogy Petricsevieh-Horváth államtitkár ur saját házánál ezzel a Stienmetz úrral bármilyen munkát végeztetett volna, természetesen nekem nincsen tudomásom, mert hiszen nekem ehhez, őszintén szólva, semmi közöm. Van azonban tudomásom arról, hogy ez az állítás talán már hónapokkal ezelőtt felmerült valamely sajtóorgánumban, és pedig olyan formában, amely sértő az államtitkár úrra, vagy legalább is gyanusitó. Arra is emlékszem, hogy az államtitkár ur kérésére én az ügyészséget felhatalmaztam arra, hogy az illető orgánum ellen a sajtópert ezen a cimen indítsa meg. (Helyeslés jobbfelől.) A negyedik kérdés két feljelentés dolgát teszi szóvá. Tudniillik azt kérdezi tőlem a t. képviselő ur, hogy mi lett Kerntler államtitkár ur fegyelmit kérő indítványával, amelyet az Országos Lakásépítő Bizottság ülésén tett. Én meglehetősen vigyázok arra, hogy minden fontosabb dolog a kezeimhez kerüljön, ami a ministeriumba befut. Erről azonban nem tudtam semmit, úgyhogy magam is megütődve olvasván t. képviselőtársam interpellációjának ezt a pontját, azonnal felhívtam Kerntler államtitkár urat, hogy azzal a fegyelmit kérő beadvánnyal, indítvánnyal tulaj donképen mi van, és kértem, hogy világosítson fel szóval. Erre az államtitkár ur kijelentette, hogy ő az Országos Lakásépítő Bizottságnak nem tagja, annak ülésén nem vett részt, ennélfogva semmiféle fegyelmit kérő indítványt nem tett, de egyáltalában azonkívül való minőségében sem tett semmiféle ilyen értelmű fegyelmi indítványt, minek következtében indítványról, amely nem tétetett meg, nem felelhetek, nein mondhatom meg, hogy mi lett vele. Ez egészen világos. A másik kérdés, hogy mi van azzal a feljelentéssel, amely Nádosy országos főkapitány úron keresztül futott be a népjóléti ministeriumba. Ez a feljelentés kezemben van, és ha jól tudom, — a t. képviselő ur maga is szíves volt külön is felhívni figyelmemet erre — ép ennek alapján elrendeltem azonnal a legszigorúbb vizsgálatot, és pedig két utón. Az egyik volt a ministerium, amely a vizsgálatot megejtette, a másik pedig a belügyministerium, amely rendőrségi utón folytatta le a vizsgálatot. Arról volt tudniillik szó, — mint a t. képviselő ur emiitette — hogy egy munkás olyan értelmű feljelentést tett a vállalkozóval szemben, hogy az nem tudom minő építési anyagot, meszet, homokot, kavicsot, miegymást eltalicskáztatott volna az épitkezés területéről a saját házához, vagy saját céljaira, tehát az államkincstárt anyagban megkárosította. Ez volt — gondolom — a feljelentés veleje. Ezt a feljelentést tehát kivizsgáltattam. A rendőrségtől kaptam azután egy teljesen önálló vizsgálat eredményeképen azt, hogy be kellett szüntetni az eljárást mindenféle vádak hiján. Tudniillik bebizonyosodott az, hogy az anyagok az illető vállalkozó saját tulajdonában