Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-455
 nemzetgyűlés 455. ülése 1925. évi október hó 28-án, szerdán. 235 Voltak, ennek következtében az államkincstár anyagának eltulajdonításáról nem volt szó. De ugyanezt eredményezte ettől az eljárástól függetlenül a saját magam által elrendelt vizsgálat is. Némi derűt hozott azután az egész kérdésbe az a körülmény, hogy ugyanaz a tisztelt munkás, aki ezt a feljelentést tette, miután kiderült mind a két duktuson, hogy feljelentése teljesen alaptalan, azzal a tiszteletre méltó kéréssel fordult hozzám, hogy tekintettel arra, hogy neki, aki ott alkalmazott munkás volt, sok idejét vette igénybe ezeknek az adatoknak összegyűjtése és igy ezen a címen munkabérveszteséget szenvedett, később pedig el is bocsájtátott a munkából, én most már őt ezért a nagy értékű munkájáért kárpótoljam. (Derültség.) Természetesen nem voltam abban a helyzetben, hogy kívánságát teljesíthettem volna. (B. Podmaniezky Endre : A kis hamis !) Az ötödik kérdés, hogy ki felel a Bethlenudvarnál a kincstárt ért 25 milliárd kárért és ki felel a Munkácsy-utcai Steinmetz házvételnél a kincstárt ért többmilliárdos kárért. A két kérdés közül az elsőre már válaszoltam, amennyiben én nem látom, hogy a kincstárt olyan károsodás érte volna, amelyért valakit felelősségre kellene vonni. Megvallom őszintén, hogy a másik kérdés egyik részletével nem vagyok teljesen tisztában, azok után a nagyon erős aláfestések után, amelyeket a t. képviselő úrtól szerencsém volt hallani. Ami a vételt illeti, meg kell állapitanom, hogy ugyanezen szakközegeknek a szigorolása alapján és a pénzügyministerium ellenőrzése és hozzájárulása alapján ministertanácsi határozattal történt ez, tehát ez kivül esik már a népjóléti ministerium keretein, ez mintegy kormányintézkedés szerepel, amivel nem azt akarom mondani, mintha nem én volnék érte felelős, hanem azt akarom jelezni, hogy a legmesszebbmenő módon megtörtént mindaz a vizsgálat a vételnél, amelyre szükség van, hogy az ember objektíve járhasson el a kincstár érdekeinek védelmében. Nem is ez a részlet az, amely engem megfontolásra késztet, hanem a másik részlet. T. i. méltóztatott emliteni, hogy mintegy hatmilliárd koronába került az építkezési költség ennél a háznál és hogy a t. képviselő ur állítása szerint a teljesítmény nincs arányban ezzel az összeggel. Ezt a kérdést, mivel nem ismerem, mindenesetre meg fogom vizsgálni és méltóztassék a t. képviselő urnák meggyőződve lenni, hogy amig egyrészt én százpercentes bizonyossággal feltételezem, hogy semmi hiba nincs ebben a kérdésben sem, másrészt méltóztassék ugyancsak szives tudomásul venni, hogyha tényleg" van valami hiba, akkor mindenesetre vizsgálat tárgyává tenném a felelősség kérdését is. Eleve meg vagyok győződve arról, hogy nincsen semmi hiba, azonban pártatlanul fogom a dolgot kivizsgáltatni. A hatodik kérdés az, hajlandó vagyok-e fegyelmit indítani és állásától felfüggeszteni Petrichevich államtitkár urat. Ez a kérdés érdemben tárgytalan, mert hiszen semmiképen sem sikerült a képviselő urnák vonatkozásba hozni az állítólagos kincstári károsodásokat az államtitkár ur személyével. Ez — gondolom — objektive meg lehet állapítani. Nem is beszélek róla. Ennek következtében a kérdésnek ez a része teljesen tárgytalan. Ha fegyelmit kell indítanom valaki ellen, mindenesetre meg fogom keresni a vizsgálat alapján, hogy ki légyen ez a tényező, aki vagy amely ellen nekem fegyelmit kellene indítanom. Azonban mivel az államtitkár urat a t. képviselő ur nem is hozta vonatkozásba az állítólagos — de amint előadásom szerint bebizonyosodott — alaptalan kincstári károsodásokkal, ennek következtében a hatodik kérdésre válaszom nemleges. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő ur kivan szólani ! Kiss Menyhért : Igen t. Nemzetgyűlés ! Minden esetre köszönöm, hogy a mélyen t. minister ur ilyen részletesen, alaposan és sine ira et studio adta meg a választ a maga szempontjából az általam felvetett kérdésekre. Ezek a kérdések és ezek az építési dolgok már annyira ismertek és annyira foglalkoztatják a szakköröket — igy pl. az építészeti és mérnöki egyesület tagjait is, — hogy pl. az építészeti és mérnöki egyesület tagjai nyilatkozatot adtak ki, amelyben állást foglaltak atekintétben, hogy a Bethlen-udvar építése minden várakozást felülmúlóan olyan összegbe kerül, amely az államkincstárnak megkárosítása. Nekem erről tudomásom van. Megmondom azt is, hogy a nemzetgyűlésnek van egy igen tiszteletreméltó tagja, aki mérnök és aki számtalan középületet épített — megmondom a nevét is : Petrovácz Gyula — akit megkérdeztem, hogy ő mint mérnökember menynyiért építené fel ezt a hétemeletes palotát és aki kijelentette, hogy 42 milliárd koronáért két Bethlen-udvart építene. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Ezt lestoppoljuk ! — Élénk derültség.) Közöttünk is vannak tehát mérnökök, akik meg tudják csinálni a számításokat és a köbmétereket. A minister ur őexcellenciája nyilatkozott, hogy az én köbméterszámitásom tévedésen alapul és hogy kereken csak hétszázezer koronába kerül a Bethlen-udvar építkezése légköbméterenként. Bátor vagyok mint tényt megemlíteni, hogy ezt a légköbméter-összeget minden építkezésnél a földszintről számítják, itt pedig bele van véve a kétemeletnyi pince építése is, amit pedig nem lehet belevenni a számításba, mert hiszen a pincék épitése sokkal kevesebb költséggel jár és egészen más szempontok szerint történik, mint annak a résznek az épitése, amely a földszintnél kezdődik. és megy fölfelé. Amennyiben tehát közöttünk e tekintetben nézeteltérések lennének, akkor ennek ez a magyarázata úgyannyira, hogy én feltétlenül fentartom, hogy a földszinttől számítva az épület 38.000 köbméterének felépítése köbméterenként feltétlenül az 1 millió koronához közel eső összegbe került. Az igen t. minister ur nem tudta megdönteni ezt azzal, hogy felsorakoztatta a különféle bankokat, amelyeknek építési költségei megközelítik ezt az összeget s hogy eg3 T et méltóztatott mondani, amelynél az építkezés ezt az összeget túl is haladja, mert állami építkezéseknél feltétlenül a legnagyobb takarékosság álláspontjára kell helyezkedni. Ha a Pesti Hazai Bank adatát, amelyet elsősorban hoztam ide 333.000 koronával, nem is méltóztatik elfogadni, a többi állami építkezések adatait feltétlenül el kell fogadnia a minister urnák s ezeknek alapján mégis csak arra kellett volna törekedni a Bethlen-udvar építésénél, hogy minél jobban lenyomják a légköbméterenkénti összeget, mert hiszen az adózó polgárok filléreiről volt szó. Ami most már Kerntler Kálmán államtitkár ur feljelentését illeti, én nem tudom azt, hogy ez az ülésen történt-e és nem tudom, hogy ő niü^en nevet adott akkor ennek a feljelentésnek. Én csak azt tudom, hogy neki akkor erős kifogásai voltak és ezeket a kifogásokat közölte is. Hogy azután később rábírták talán arra, hogy ezeket a kifogásokat elhallgassa vagy véleményét megváltoztassa, arról nincs tudomásom, csak azt tudom, hogy magában az országos lakásépítési bizottságban is az építkezés körüli szabálytalanságok megdöbbentették ezeket a tényezőket, úgyhogy keresték utját-módját annak, hogyan lehetne ezeket megszüntetni.
