Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-455

228 A nemzetgyűlés 455. ülése 1925. évi október hó 28-án, szerdán. Következik Saly Endre képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa) : »Interpelláció a Népszava utcai árusításának elvonása tárgyában a belügyminister úrhoz. Hajlandó-e a belügyminister ur a Népszava 1924. december 7-én megvont utcai árusi'ási jogát visszaadni? Saly Endre.« Elnök: A.z interpelláló képviselő urat illeti a szó. Saly Endre : T. Nemzetgyűlés ! Már több ízben szóvátettük és rámutattunk arra, hogy a kormány az ellenforradalom véres és gyászos napjainak minden reakciós intézkedését átvette és ezt igyekszik törvényes formában tovább is folytatni. Ennek legeklatánsabb példája a Népszava utcai árusításának betiltása. Tudni kell ugyanis, hogy a felelős és felelőtlen elemek minden áron arra törekedtek az utolsó hat évben, hogy a Népszava terjesztését megakadályozzák, hogy ugy mondjam anyagilag tönkretegyék. 1919. "december 7-én Budapest utcáin fényes nappal végigvonult egy gyűlésről távozó tömeg és a Népszava házát fényes nappal lerombolta, összetöri és zúzott mindent, ami keze ügyébe akadt. Ezzel a tömeg nyilvánvalóan azt akarta dokumentálni, hogy a Népszavát akarja tönkretenni, annak megjelenését akarja megakadályozni. Minthogy azután azt látták, hogy ez nem sikerült és a Nép szava háza és berendezése a munkásság áldozatkészsége révén a lehető legrövidebb időn .belül ismét rendbehozatott, a Népszava ismét megjelenhetett, a felelőtlen elemek a Népszava akkori szerkesztőjét Somogyi Bélát gyilkolták meg, tették el láb alól, számítva arra, hogy majd nem akad felelős szerkesztő, aki meri vállalni a felelős szerkesztést és így nem lesz módja a Népszavának megjelenni. Minthogy azonban ismételten azt látták, hogy ez sem vezet célhoz és Somogyi után akadt egy másik szerkesztő, aki odaállt és szerkesztette a lapot, a felelőtlen elemek — és a felelősek is — minden intézkedésüket arra irányitolták az egész országban, hogy a Népszava terjesztését megakadályozzák. Különösen vidéki városokban — mondhatnék mindjárt neveket is — igy pl. Nyíregyházán Budahelyi vagj

r Budaházy százados két éven keresztül ott tartózkodott s az volt a kötelessége és dolga, hogy mindennap kiment a pályaudvarra, megvizsgálta a vasúton érkező újságokat ; ha azok között destruktiv lapok voltak, azokat lefoglalta és nem engedte beszállítani a városba (Dénes István : Ezt ma is megcselekszik ! — Zaj jobbfelől) Megtörtént az, hogy a rendőrség künn a pályaudvaron átvette a lapot, nem engedte annak kiosztását azok között, akik árusítani akarták, bevitte a rendőrségre és ha ki is adta, késedelmesen, csak másnap adta ki, hogy ezáltal is megakadályozza a Népszava terjesztését és lehetetlenné tegye azt, hogy a lap fentarthassa magát. (Dénes István : Ma is megcselekszik 1) Hasonlóképen a zalaegerszegi főkapitány is lefoglalta egy alkalommal a Népszavát és amikor megírtuk neki, hogy ehhez nincs joga, mert a Népszava nincsen elkobozva, azt a választ küldte, — amit van szerencsém itt a nemzetgyűlésnek bemutatni — hogy ó hajlandó a lefoglalt 106 darab Népszavát nekünk visszaküldeni az esetben, ha elküldjük neki a portóköltséget (Dénes István : Szellemes ember !) Ilyen és hasonló dolgok történtek. Szentgotthárdon pl. a Népszava utcai árusítóját megfenyegették azzal, hogy amennyiben továbbra is árusítani meri a Népszavát, megvonják tőle a trafikjogot és ki fogják tenni a városi házból,amelyben van és lehetetlenné teszik, hogy tisztességesen megtudjon élni. Erre én magam lementem személyesen Szentgotthárdra, ahol megállapítottam, hogy detektívek voltak azok, akik az illető asszonyhoz kimentek és súlyosan megfenyegették azzal, hogy ha továbbra is árusítja a lapot, elveszik tőle a trafikjogot Én akkor elmentem a főkapitányhoz — akkor még kapitányság volt Szentgotthárdon — bejelentettem neki az esetet. A főkapitány erre azt mondta, hogy nem tud az esetről és megígérte, hogy intézkedni fog, hogy ilyen és ehhez hasonló esetek elő ne forduljanak, mert ehhez senkinek nincsen joga. Elismerem, hogy a kapitány teljesen helyesen járt el, de ebből azt látjuk, hogy azért fordulnak elő ezek az esetek, mert ha akármelyik rendőrközeg vagy falusi jegyző, falusi bakter vagy tovább megyek, egy levélhordó is teszi ezt — mint ahogy a múltban meg is csinálták — soha nem történt semmiféle bántódásuk, nem büntették meg őket, ellenkezőleg ezek mindig a munkásság hátán kapaszkodtak fel és az eredmény mindig az lett, hogy az illetők nem büntetésben, hanem előléptetésben részesültek. Amikor egyesek azt látták, hogy annak ellenére, hogy a Népszava ilyen üldözéseknek volt kitéve, nem tudják lehetetlenné tenni annak megjelenését, akkor belekapcsolódott az ügybe a belügyminister ur és egy rendelettel akarja lehetetlenné tenni a Népszava utcai megjelenését. (Dénes István: Öreg rendszer!) Az 1914: XIX. te. 11. §-ában van egy rendelkezés, mely szerint a belügyminister urnák joga van ahhoz, hogy ha ugy találja, egyts lapok utcai árusítását betilthatja. Ezt én teljes egészében elismerem, de kérem a belügyminister urat, legyen szíves, tegye a kezét a szivére. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ha volna !) és vallja be őszintén, hogy ez-e az első alkalom arra, hogy ezt a jogát gyakorolja? Szerintem lett volna már erre alkalma és ideje, mert azt mondja a vonatkozó rendelet (olvassaj : »Olyan sajtóterméknek utcai terjesztését, amely a közrendet vagy közerkölcsiséget sérti vagy veszélyezteti, különösen valamely nemzetiség, osztály vagy hitfelekezet ellen gyűlölet ébresztésére alkalmas, anélkül, hogy a közérdek ezt megkívánná, engedélyezni nem, szabad.« Azt hiszem, nincs egyetlen tagja sem a Háznak, aki ne tudná, hogy ezen az alapon a jobboldali lapokat már réges-régen módjában lett volna a belügyminister urnák betiltani, ezen azonban átsiklott. (Szeder Ferenc : Sanda mészáros !) Nem mondom azt, hogy nem merte, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : De igen, nem merte !), ezzel szemben hivatkozom arra, hogy a belügyminister ur Lendvai István képviselő urnák adott válaszában valósággal kérkedik azzal, hogy a Népszava utcai árusítását tiz hónapra betiltotta, egyenesen büszke arra, hogy ezt a cselekedetet el tudta követni. (Dénes István : A sajtószabadság vívmánya). A rendelet szerint a minister ur a Népszava utcai árusítását azért volt kénytelen betiltani, mert a lap a közrendet veszélyeztető tartalommal jelent meg. (SzederFerenc; Szegény közrend!) Nem tudom megérteni, milyen cikkek lehették azok, amelyek a közrendet veszélyeztették. Nem történt semmi e tekintetben. Ha pedig tényleg irt olyan dolgokat a Népszava, amelyek miatt büntető eljárást kell inditani, méltóztassanak ezt talán a biróságra bízni, hiszen amúgy is szoktak hivatkozni a biróságra arról az oldalról is. (Szabó Imre; Olyan sokat kérkednek a független bírósággal !) Én azonban azt hiszem, hogy ez csak ürügy volt a Népszava betiltására és ezzel kívánták elérni azt, hogy a Népszava megjelenése lehetetlenné váljék. Hogy ezzel kapcsolatosan mit csinálnak a hatóságok, erre vonatkozóan itt van egy távirat, amelyből az tűnik ki, hogy a zalaegerszegi rendőr ség amely feladta, felszólít minket, hogy a Népszava küldését szüntessék meg, mert a rendőrség ott úgyis elveszi a példányokat. Ezt december 2-iki kelettel adták fel. (Mozgás a szélsőbaloldalon. J