Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-455

226 A nemzetgyűlés 455, ülése 1925, évi oMóber hó 28-án, szerdán. is inkább, mert mint mondottam, egy rendőrfogalmazó, egy polgári ruhás rendőr és egy detektív nyomoz ebben az ügyben kilenc hét óta. Egészen természetes, hogy egy négy vármegyére kiterjedő nyomozásban az a három ember, aki valószínűleg éjjel-nappal dolgozott, ki van merülve, és azonkívül olyan akadályokba ütközik felfogásom szerint, hogy egy alárendelt tisztviselő, egy rendőrfogalmazó ebben az ügyben megfelelő produkciót nem is szolgáltathat. Alátámasztom ezt az állításomat azzal, hogy az a bizonyos gyár, amely itt a Reggeli Hirlap általam ismertetett cikkében meg van emlitve, a Krupinszki és társa kerámiai gyár. A Krupinszki és társa elnevezés alatt a mískolczi m. kir. államrendőrség kapitányságának vezetője rejtőzik : Tódor Árpád rendőrfőtanácsos úr. Ő volt a társa Krupinszkinek, e kerámiai gyár tulajdonosának. (Kabók Lajos : Ez is lehetséges ?) Arról, hogy Tódor rendőrfőtanácsos úrnak milyen szerepe van ebben a panamában, nem tudok, erről én nem beszélhetek, egy azonban bizonyos : akkor, mikor ilyen magasállásu rendőrtisztviselők keverednek be ezekbe az ügyekbe, nem lehet ezt a kényes ügyet csak ugy egy rendőrfogalmazóval, aki ezektől az uraktól függ, kivizsgáltatni. (Szeder Ferenc : Kidobják a kanapét Î) Az emiitett feljelentés értesüléseim szerint úgy szólt, hogy éjjel 10 órakor megjelent a Krupinszki és társa gyár előtt egy kocsi, amelyet egy pufókarcu rendőrkocsis hajtott, tehát a kocsi rendőrkocsi volt. Ezen szállították ki éjjel 10 óra utáni időben a vasgyárból azokat a fa- és vasanyagokat, amelyek a gyár berendezéséhez szükségeltettek. Ezeken a lopásszerü dolgokon kívül egy izben már a nemzetgyűlés előtt már nekem is volt alkalmam szóvátenni azokat a szállítási ügyeket, amelyek a fa- és szénaszállitásokból állottak s amelyeknél én számszerűen beigazoltam, hogy a magyar államot ezeknél a szállításoknál, amelyek igen gyanús körülmények között jöttek létre, súlyos, százmilliókra menő károsodások érték. Én erre vonatkozólag a kereskedelemügyi minister úrtól választ nem kaptam, igy tehát nem tudom, hogy mi történt ezekkel az ügyekkel. Most újra szó van arról, hogy a diósgyőri vasgyár gazdasági bizottsága az én értesüléseim szerint kiadott 1200 sertést hizlalás céljából a diósgyőri műmalom részvénytársaságnak. A sertéseket, valamint a hizlaláshoz szükséges tengerit is a gazdasági bizottság veszi állítólag, s a hízók 15%-át fogja kapni a hizlalást végző diósgyőri műmalom. Mármost átlagos hárommilliós árat véve alapul, itt 540 millió kidobásáról van szó, nem is beszélve arról, hogy a disznókat kezdetben olcsóbb táplálékkal lehetne, hizlalni, mint a tengeri. Ennek dacára az az én megítélésem, hogyha ez igaz, akkor őrült összegeket dobtak ki. Ezzel az egyesztendei hizlalási költséggel a diósgyőri vasgyár felépíthetne egy hizlaldát, ha akar sertéseket hizlalta! ni és a következő évben ő maga már sokkal olcsóbban hizlaltathatná a gyár részére szükséges sertéseket. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét egy percen belül befejezni. líeisinjjer Ferene : Tekintettel arra, hogy felfogásom szerint végtelenül nagy horderejű kérdésről van szó, tisztelettel kérek 15 percnyi meghosszabbítást. (Felkiáltások : Megadjuk !) Elnök : Kérdem a t. Házat : méltóztatik-e a képviselő ur kérelméhez hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A képviselő urnák jogában áll még 15 percig beszélni. Reisinger Ferene : T. Nemzetgyűlés ! Ehhez az ügyhöz hozzátartozik az, hogy a diósgyőri műmalom igazgatóságában magasrangu vasgyári tisztviselők ülnek, és ha ez az ügy igaz, amit itt elmondottam . . . (Barthos Andor : Ha igaz, akkor helytelen ! — Pikier Emil : Inkább szemtelen, mint helytelen !) Barthos t. képviselő ur bizonyára egyet fog velem érteni, — erről meg vagyok győződve, hiszen más hasonló interpellációmnál is egyetértett velem, — hogy az sem fontos e szempontból, hogy igaz-e az, amit itt elmondok, vagy nem. Hiszen elhangzottak ezek a dolgok, beszélnek és irnak ezekről a dolgokról, tehát megfelelő függetlenített emberekkel kell a dolgokat kivizsgáltatni és az ügy csak akkor lesz közmegnyugvásra elintézve. Hangsúlyozom, hogy én nem állítom azt, hogy ez mind igaz, hiszen nem volt módomban meggyőződni róla. De amint méltóztatnak látni, újságcikkeket olvastam fel, — fővárosi lapokban, sőt ugy tudom, külföldi lapokban is megfordult ez az ügy — tehát a magyar állami vasgyárak központi igazgatóságának, valamint a kereskedelmi ministeriurnnak reputációja és az ország érdeke kívánja, hogy ezekben az ügyekben tökéletes és elfogulatlan vizsgálat alapján világosság derittessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy ez az ügy nem egészen olyan egyszerű sima dolog, ez kitűnik abból is, hogy a nyomozatot vezető rendőrség, amely három tagból áll, kilenc hét óta négy vármegye területén nyomoz. Most méltóztassék elképzelni, hogy évek hosszú sorozata óta folyó, állítólag magasabb állású, tehát befolyásosabb állású emberek szereplésével történt ilyen lopásokat és panamázásokat két-három ember hogyan tud eredményesen kinyomozni ! Amint hírlik, az egyik nyomozó rendőrtisztviselő a nyomozásnál még fellebbvalóiba is beleütközik. Azonkívül egyszerre 8—10 helyen kellene megjelenni és a bűnjeleket lefoglalni. S amikor megkezdődik az ügyben a nyomozás, és a nyomozást vezető rendőrség az első háznál vizsgálatot tartott, már a hatodik és hetedik háznál, ahol szintén tovább kellene folytatni a nyomozást, nem találhat semmit, eltűnnek a bűnjelek. Egy ilyen nagyszabású ügyet ilyen apparátussal kinyomozni lehetetlenség. De nem egészen utolsó és érdektelen ebben az ügyben az sem, hogy azokat az újságírókat, akik ebben az ügyben szorgalmatoskodtak, már több izben megfenyegették, nem ugyan a hatóságok részéről, hanem — ugy látszik — azon érdekeltek részéről, akik ebben az ügyben veszíthetnek. Emellett egy nagyon furcsa dolgot fogok elmondani. Én magam is megfenyegetettnek érzem magam ebben az ügyben. A megfenyegetés, sajnos, tanuk jelenléte nélkül, négyszemközt történt, nincs tehát módomban ebből kifolyólag nyilt színen megnevezni az illetőt, hiszen az illető ur ezt letagadhatná, s igy nem biztos, hogy a közvélemény az én szavamat hinné el. A magam részéről állítom :— sa kereskedelemügyi vagy a belügyminist er úrral nagyon szívesen közlöm négyszemközt a dolgot ugy, hogy az illető urat ne tekintsék ezáltal megrágalmazottnak, — hogy megmondták nekem négyszemközt, hogy vigyázzak, mert máshol is folynak panamák, máshol is vannak lopások, ez nem olyan nagy ügy, ne ugorjak be, mert könynyen megüthetem a bokámat ebben az ügyben. Erre én azt feleltem, hogy most már, mivel igy megfenyegettek, kénytelen vagyok a legszigorúbban interpellálni ebben az ügyben és amit rövid idő alatt elmondhatok, kénytelen vagyok elmondani, mert nem vehetem magamra a gyávaság látszatát és nem tehetem ki magamat a velük való azonosításnak. Le van már tartóztatva egy Kolozsvári nevű főművezető, — saját automobilján szállítottak be a fogházba — aki állítólag nagyon sokat takarékoskodott s nagyon szép, állítólag milliárdos értékű