Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-454

202 A nem&etgyülés 454. ülése 1925. évi október hó 27-én, kedden. ieleneket, akik a terheket elviselni nem tudják, hanem siessen inkább segítségükre és álljon oda támogatásukra. Szerintem a nemzetgyűlés tanácskozási rendje, a tanácskozások lehetősége most különösen megengedi azt, hogy olyan indítványok is tárgyalás alá vétessenek, amelyek a nép terhein könnyíteni kívánnak s épen ezért voltam bál or napirendi javaslatomat tiszteletlel előterjeszteni. (Helyeslés a szelsóbaloldalonj Amikor ezt megtettem, tisztelettel azt kérem a nemzetgyűlés többségi pártjától, az egységes párttól, méltóztassanak gondolni a nép hatalmas nyomorúságára s arra, hogy mi következhetik be a téli időszakban, amikor már semmiféle építkezésre számítani és semminemű komolyabb munkát vagy beruházási munkálatokat végezni nem.lehet. További nagyarányú keresetnélküliségben fog szenvedni az ország lakosságának legnagyobb része és ide kell sorozni az ország legnagyobb számú társadalmi rétegét, a (öldmives lakosságot is. Ezeknek különösen télen nincs foglalkozási lehetőségük, de főképen nincs az ipari munkásságnak és a kereskedelmi alkalmazottaknak, sőt a kormány maga is nagyarányú létszámcsökkenést kénytelen fokozatosan végrehajtani Amikor a kormány ezeket az exisztenciákat is beledobja fokozatosan a nincs!elenségbe és keresetnélküliségbe, kötelessége lehetővé tenni az olyan tanácskozást, amely végeredményben az ország elszegényedett társadalminak helyzetén segíteni tud. Midőn ezt a felhívást intézem a nemzetgyűlés többségi pártjához, abban a reményben teszem, hogy végre egyszer megértenek bennünket, hogy végre eg}

r

szer belátják azt, hogy a kormánynak sincs komoly napirendi programmja Épen ezért abban reménykedem tehát, hogy előterjesztet napirendi javaslatomhoz hozzá fognak járulni. Arra az esetre, ha ez nem következnék be, én nem fenyegetőzöm és jóslásokba sem bocsátkozom, azonban a téli hónapokban majd meg fogja látni a kormány, hogy elzárkózottságának milyen következményei lesznek. Mert ha olyankor is, amikor a tanácskozási lehetőség megvan, amikor komoly napirendi pont nincs, megakadályozza a kormány, hogy ilyen indítványok megokoltassanak, igaz .n azt kell mondanom, hogy a kormányban nincs jóakart az ország népével szemben és az a kormány, amely a néppel szemben jóakaratot nem tanusit, nem érdemel semmiféle kíméletet, és ha bekövetkezik az, ami erre a kormányra vár, azt meg fogja érdemelni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan nyilatkozni ! Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Nagyon csodálkozom a t. képviselő ur felszólalásán, mert hiszen annak idején egy pártközi konferencián ismertettem azt a munkaprogrammot, amelyet a kormány maga elé tűzött. Arra fektettem a fősúlyt ezen a konferencián is, hogy lehetőleg gyorsan jussunk el a költségvetés tárgyalásához, mert hiszen ellenzéki részről is sürgették több izben, hogy a költségvetést idejeben kell letárgyalni. Ugyanakkor kijelentettem azt is, hog}

r olyan tárgyakat, ametyek esetleg nagyobb politikai vitákat idézhetnének fel és ezáltal elodáznák a költségvetés tárgyalását a plénum előtt, nem óhajtanék addig, amíg a költségvetés a plénum elölt el nem intézhető, napirendre tűzetni. Ezen a pártközi konferencián a mélyen t. szociáldemokrata partis jelen volt. (Peidl Gyula: Én a programmot reménytelennek neveztem !.) A t. képviselő ur maga is jelen volt, a programúihoz hozzájárult (Peidl Ovula: Reménytelennek neveztem!) és semmit sem hallottam ezen a pártközi konferencián arról, hogy a t. képviselő urak egyik oldalon a kincstári haszonrészesedés eltörléséCmásik oldalon a lakbér emelkedésének elhalasztását okyan fontos tárgjmak tekintenék, amelyet azonnal napirendre kellene tűzni. Én értem, hogyha a t. képviselő urak népszerűségi szempontból (Zaj és ellenmondások a szélsőbalotdalon j időről-időre ilyen kívánsággal lép nek a Ház elé, de engedjék meg, hogy nekünk is meg legyen a magunk álláspontja. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a Baja—

Gara határszéli helyiérdekű vasul nem olyan fontos tárgy, hogy ezzel foglalkozni kellene. Bocsánatot kérek, de minden tárgyat el kell valamikor intézni, s a kormánynak és a nemzetgyűlésnek feladata mégis csak az, hogy a csekélyebb jelentőségű Járgyakra is találjon időt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy a t. képviselő urak pártszempontjából ez a vasút semmiféle jelentőséggel nem bir, azonban van helyi jelentősége és a határszélen lévén, az ország szempontjából is bir jelentőséggel. (Ugy van! a jobboldalon./ Ami mármost a lakbéremelkedés elodázását illeti, ehhez nem tudnék hozzájárulni, hiszen méltóztatnak tudni, hogy az 1924. évi IV. tc.-ben erre vonatkozólag egész konkrét programmot állítottunk fel, azt elfogadta a nemzetgyűlés, ahhoz a Népszövetség is hozzájárult és ennek a programmnak feldöntése nem időszerű, de nem volna sem célszerű, sem hasznos az ország szempontjából sem. Ami már most a kincstári haszonrészesedés eltörlését illeti, lehet-e azt mondani, hogy én a nép ellensége vagyok, mert nem akarom a kincstári haszonrészesedést eltörölni és nem akarok minden adót eltörölni, amellyel a nép tartozik az állammal szemben ? Ez nagyon olcsó frázis, (Zaj a szélsőbaloldalon.) amelynek kifelé talán lehet hatása, de mégis méltóztassék ezeket a frázisokat inkább kint elmondani, mert a parlament intelligenciájának nívójához ez nem illik. (Taps a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Ez aztán parlamenti hang !) Elnök : Szólásra következik ? Csík József jegyző Pakots József! Pakots József: T. Nemzetgyűlés ! Kétségtelenül nagyon nehéz erről az oldalról hozzászólni azokhoz a kérdésekhez amelyek a napi élet keservei között mindenkit riasztanak, mert abban a pillanatban invektivákkal találkozunk a túlsó oldalról, elsősorban a kormányelnök ur részéről. (Peidl Gyula: Ennek a mestere és nem kormányzásnak !) A ministerelnök ur frazeológiája előttünk már unos-unlalan ismert, amikor népszerűségi és pártszempontnak minősiti azt a közérdekű felszólalást, amely erről az oldalról elhangzik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Olcsó frázis az, hogy ma nyomorúság van, olcsó frázis hogy november i-je előtt kétségbeesett emberek törik a fejüket azon, hogyan tudják házbérüket megfizetni; olcsó frázis az, hogy egy okvan Potemkin-kormányzás folyik ebben az országban, amely miatt gazdasági téren egyáltalán semmiféle haladást nem lehet felmutatni ; (Zaj a jobboldalon. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) olcsó frázis az, hogy a nainisterelnök ur annak idején 90 millió aranykorona beruházási összeget emiitett itt előttünk, mint olyant, amely kezdete volna egy szanálási, gazdasági programmnak, pedig egyáltalában semmi nyomát sem látjuk annak, hogy ez a 90 millió aranykoronányi összeg a gazdasági vérkeringésbe került volna. (Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Kubinek István : Nem látta, mert becsukta a szemét !— Farkas István: Szegény tizezer^ holdasok kaptak belőle. A szegény emberek nem !) Mindezek után pedig én is olcsó frázisnak tartom, amikor komoly érvekkel szemben a kormányelnök ur részéről ifyen elbánásban részesülünk. A mi népszerűségünk abban a pillanatban a nullával egyenlő, amikor a ministerelnök ur rá tud mutatni azokra a konkrét eredményekre, gazda-