Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-454

À nemzetgyűlés 454. ülése 1925, évi október hó 27-én, kedden. 203 sági, szociális és népjóléti intézkedései terén, amelyeknél fogva itt mi szóhoz se juthatnánk panaszainkkal. Nem lehet azonban a konkrét események mellett elhaladni sem főúri gesztussal, sem a kormányzati taktikának azzal a módszerével, amellyel a ministerelnök ur szokta elintézni az ellenzéki felszólalásokat. A helyzet szomorú és kétségbeejtő és annál szomorúbb és kétségbeejtőbb, mert senkise érzi át a helyzetet a maga igazi, tragikus mivoltában azok közül a felelős tényezők közül, akik felé pedig az ország minden részéből a panaszok özöne áramlik. És most, amikor mi szerényen azt bátorkodunk kérni hogy napirendre tűzessék ez a fontos és aktuális kérdés, a ministerelnök ur ezt részünkről egyszerűen népszerüséghajhászásnak minősiti, ugyanakkor pedig a túlsó oldalon olyanok, akik érdekeltek ebben a kérdésben, elég vakmerőek ebben a szomorú időben arról beszélni, hogy a házbérek még fokozottabban emeltessenek. Méltóztassanak tudomásul venni, ho.uy a háziurak részéről mozgalom indult meg a legutóbbi időben a házbérek emelése iránt. Kérdem, honnan veszik a háziurak ezt a vakmerőséget és bátorságot, ha nem abból a közömbösségbjl, amellyel ez a kérdés itt intéztetik. (Nagy zaj ! — Reiselü Richard : Ugyanolyan joguk van, mint azoknak, akik a leszállítást kérik !) Elismerem, hogy formailag megoldani azt az inditványt, melyet Kabók t. képviselőtársam tett, most nagyon nehéz, kérdem azonban, hogy miért nem méltóztattak a szanálási és pénzügyi bizottságokban ezeket a kérdéseket már régen letárgyalni és elintézni. A kincstári haszonrészesedésre vonatkozólag hangzottak már el ministeri nyilatkozatok és azt hallottuk, hogy a pénzü^yminister ur tervbevette ennek eltörlését, illetőié» pótlását valami házadó formájában. Tiltakoznunk kell az olyan vádakkal szemben is, mintha mi népszerűséget hajhásznánk és rá kell mutatnom arra, hogy nem birja el ez a szerencsétlen ország a meglevő súlyos terheket sem, amikor pedig egy ujabb teher felborítja az állampolgárok egész háztartását, kötelességünk figyelmeztetni a kormányt, hogy itt cselekedni kell, és pedig sürgősen kell cselekedni. Nem olcsó frázis tehát az, amit mi hangoztatunk, sértő megítélés alá nem vonható, méltatlan is a ministerelnök úrhoz bennünket ilyen váddal illetni, mert meg vagyok győződve, hogy a ministerelnök ur is saját tarthatatlan helyzetének palástolása végett szokta csak hozzánk vágni ezeket a megjegyzéseket. Tiszteletlel kérjük ugy a kormányt, mint a többségi pártot, méltóztassék Kabók képviselő ur indítványát magáévá tenni, azt napirendre tűzni és ezekben a kérdésekben némi konciliáns magatartást és jóindulatot tanúsítani, mert különben ebben a parlamentben a pártközi békét és a békés együttműködés alapjait megteremteni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.J Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Csontos Imre ! Csontos Imre : T. Nemzetgyűlés ! Engedje meg, hogy Kabók Lajos t. képviselőtársam azon vádjával szemben, hogy mi itt nem gondoskodunk semmiről sem, hogy a kormányzat nem gondoskodik a munkásság jólétének előmozditásáról és munkaalkalmak megteremtéséről, megtehessem a magam megjegyzéseit. Csak arra hivatkozom, hogy például a Közép-Tiszai Társulatnál az államkormányzattól a társaság 17 milliárdot vett fel. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : De dolgoztat-e f) Azért vette fel a társulat ezt a 17 milliárd terhet a kisebb-nagyobb birtokosok terhére, hogy a munkálkodást megindíthassa és hogy a munkásság keresethez jusson. Bocsánatot kérek, amikor az országnak százezrei viselik ezt a terhet csak azért, hogy a munkásság munkához és kenyérhez juthasson, akkor bennünket olyan váddal illetni, mint a képviselő ur tette, nem lehet. Mert vagy ismeri a képviselő ur azt az eljárást, amit itt folytatunk a pártban, vagy nem ismeri. De ezt egy képviselőnek ismernie kelfene. (Nagy zaj.) Bocsánatot kérek, én meghallgattam a képviselő, urakat, kérem, hallgassanak most meg engem is. Én a képviselő urnák a vádját kell, hogy visszautasítsam, mert amikor mi ilyen tehertételekkel, milliárdokkal és milliárdokkal áldozunk, hogy a munkásságot munkához juttassuk, akkor ne méltóztassanak azt mondani, hogy nem dobban meg a lelkünk. (Hegymegi-Kiss Pál : Hol a pénz 1 Kézhez kapta a Tiszaármentcsitő Társulat ?) Csak ennyit akartam Kabók Lajos t. képviselőtársam megjegyzéseire válaszolni. Az elnök ur napirendi indítványát pedig elfogadom. Elnök : Szólásra következik? Bodó János jegyző : Senki sincs feljegyezve. Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Az elnöki napirendi javaslattal szemben Kabok Lajos képviselő ur tett napirendi javaslatot, amely az elnöki napirenddel ellentétes, tehát szembe fogom állítani. Kérdem, méltóztalnak-e az elnöki napirendi javaslatot Kabók Lajos képviselő ur napirendi indítványával szemben elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnöki napirendi javaslatot fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Többség.) Az elnöki napirendi javaslat fogadtatván el, Kabók Lajos képviselő ur indítványa elesik. Következik az inditványkönyv felolvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inditványkönyvet felolvasni. Csik József jegyző : Az inditványkönyvben a következő bejegyzés foglaltatik : »Dr. Kiss Menyhért : Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a kathoiikus autonómiára vonatkozó törvényjavaslatot sürgősen terjessze a nemzetgyűlés elé.« Elnök : Minthogy Kiss Menyhért képviselő ur indítványát Írásban is benyújtotta, javaslom, hogy az indítvány nyomassék ki, osztassék szét. Indokolására később fogok a nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Következik az interpellációs könyv felolvasása. Mielőtt az interpellációs könyvet felolvastatnám, jelentem a t. nemzetgyűlésnek, hogy Dénes István képviselő ur a bolsevizmus tünetéről és okairól a földmunkásság körében, az összkormányhoz, valamint a tótkomlósi munkásotthon kinyitása tárgyában a belügyminister úrhoz interpellációt jegyzett be az interpellációs könyvbe. Minthogy azonban a képviselő ur interpellációinak szövegét a mai ülés megnyitásáig Írásban nem nyújtotta be, azok tárgytalanná váltak és igy töröltetnek. Most pedig kérem a jegyző urat, hogy az interpellációs könyvet felolvasni szíveskedjék. €sik József jegyző : Az interpellációs könyvben a következő bejegyzések foglaltatnak : 1. Reisinger Ferenc — a kereskedelemügyi és belügyminis terekhez — a m. kir diósgyőri vas- és acélgyárban évek óta tartó visszaélések tárgyában. (Szóval.) 2. Hegymegi Kiss Pál — a pénzűgyministerhez, a Debrecenben történő kíméletlen adóztatás és a városi kölcsön súlyos terhei miatt. (Szóval.) 3. Saly Endre — a belügyministerhez — a Népszava utcai árusításának betiltása tárgyában. (Szóval.) 4. Kiss Menyhért — a népjóléti ministerhez — az állami építések kapcsán a báró PetricsevicsHorváth Emil népjóléti ministeriumi államtitkár ellen felmerült vádak tárgyában. (Szóval.) 5. Pikier Emil — a kereskedelmi ministerhez — a zálogházi kölcsönökkel kapcsolatban űzött uzsora tárgyában. (Szóval.) 4