Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-454

Ä nemzetgyűlés 454. ülése 1925, évi október hó 27-én, kedden. 2Ô1 javaslatokat előterjeszteni, amelyek tényleg szűk ségesek volnának. (Klárik Ferenc : Nem akar I) Itt van például az első napirendi pont, a bajagara— országhatárszéli h. é. vasútról szóló törvényjavaslat. E pillanatban nem tudom elgondolni, hogy kinek olyan sürgős ez a törvényjavaslat, (Felkiáltások a jobboldalon : A bajavidéknek 1) miért kell olyan hosszú szünet után pont, ezt a törvényjavaslatot tárgyalni (Peidl Gyula: Érdekes volna tudni, hogy kinek a birtokán van ez tervezve !) Nem tudom megérteni, miért nem tudott a kormány ennél fontosabb, életbevágóbb, szükségesebb törvényjavaslatot a Ház elé hozni, (Gróf Bethlen István ministerelnök : Ezt is el kell intézni !) pedig tudomásom szerint volna elég sok törvényjavaslat, amelynek tárgyalása már régen húzódik, amelyeket azonban a kormán}' semmi körülmények között nem akar napirendre tűzetni. A második pont, a nemzetközi kereskedelmi statisztika létesítéséről szóló törvényjavaslat sem olyan, amelyet szerény megítélésem szerint minden körülmérnyek között most kellene tárgyalni. Volnának ennél sokkal szükségesebb, elsőbbrendü és sürgősebb törvényjavaslatok, amelyeket tárgyalás alá kellene venni. Avagy talán a mentelmi ügyek olyan sürgősek és fontosak a kormánynak? Én ezt kétségbe vonom, és épen ezért az elnök ur napirendi javaslatával szembenálló napirendi javaslatotot vagyok kénytelen tenni. Ennek megtétele előtt azonban legyen szabad egyet-mást elmondanom. A közelmúlt napokban egyik napilapban azt olvastam, hogy a nemzetgyűlés túlélte magát; ebben a napilapban igy aposztrofálták ,a nemzetgyűlést. (Farkas István : Ugy is van !) Én ezt nem vonom kétségbe, mert tényleg magam is ezt állaf

dthatom meg. Kénytelen vagyok azonban hozzáüzni valamit, azt, hogy nemcsak a nemzetgyűlés, hanem ez a kormány is túlélte , már magát. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. ) Ennek bizonyítására kénytelen vagyok felemlíteni azt, hogy három és félhónapos szünet után kétheti .tanácskozás után nincs egy komoly törvényjavaslat sem, amellyel a kormány a nemzetgyűlést foglalkoztathatná. A mai napon is ugy vagyunk, hogy a késői időre egybehívott ülést igen korán be kell fejezni, mert nincs mit tárgyalni. (Egy hang a jobboldalon : Dehogy nincs !) mert nincsenek olyan komoly törvényjavaslatok, amelyekkel a nemzetgyűlést foglalkoztatni tudnák. (Peidl Gyula: Azért erőltették szabályellenesen a mentelmi ügyeket is !) Az elnök ur napirendi javaslatával szemben tisztelettel javaslom, hogy a nemzetgyűlés f. hó 28 án szerdán d. e. 10 órakor tartson ülést és ennek án ülésnek a napirendjére tűzessék ki 1. Farkas István képviselőtársamnak a novemberi lakbéremelkedés elhalasztására vonatkozó indítványának megokolása. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon, j 2. Kéthly Anna képviselőtársamnak a kincstári házhaszonrészesedés törlésére vonatkozó indítványának megokolását. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon, f Szerintem ez a két inditvány sokkal fontosabb, mint a kormány, illetőleg az elnök ur által javasolt napirend, mert ezekhez ezreknek, sőt tízezreknek érdeke fűződik. A kormánynak végre meg kell értenie, hogy nem azon múlik egy ország rendbehozatala, hogy Genfben kedvező jelentéseket adjunk le, nem attól jön rendbe ez az ország, ha a kormány kijelenti, hogy pénzügyileg már szanálva vagyunk, hanem rendbe kell hozni a magángazdálkodást is, módot és alkalmat kell adni a kisexisztenciáknak is arra, hogy az élet terheit el tudják viselni. A kormány még a nyári szünet előtt nagyhangon beígért egy beruházási programmot. Ebből a beruházási programmból sajnos, alig látunk valamit megvalósítva. Ami a beruházási programmból megvalósul, az olyan vérszegény munka, hogy azon a mérhetetlen nagy nyomorúságon, amely "a csaknem két esztendő, óta tartó munkanélküliségből fakadt, nem segit. És akkor a kormány még megszorításokat, módosításokat tesz beruházási programmján, nagy tételeket visszavon, töröl, aminek következménye feltétlenül az, hogy nagyon keserves, kétségbeejtő télnek nézünk elébe. Amidőn igy állunk, amidón a kormány nem tud a munkátlanságon segíteni, amidőn tízezrek exisztenciája veszélyben forog, amidőn az öngyilkosságok száma napról-napra ijesztően növekedik, (Ugy van! Ugy van !] mégpedig nem a szerelmi öngyilkosságoké, hanem a nyomorúságból eredő öngyilkosságoké, amelyet azért követnek el sokan, mert nem tudnak munkát kapni, {Zaj.J akkor a november 1-ei házbéremelkedés megint rendkívül kíméletlenül érinti éppen a legkisebb exisztenciákat, éppen azokat, akikre ennek a lakbéremelkedésnek bekövetkezése a legsúlyosabb terhet jelenti. Nem találom megoldásnak azt, hogy megint a havi fizetés kedvezménye áll a nagy tömegek rendelkezésére, mert a magasabb házbért azért végeredményben meg kell fizetni, ezt pedig éppen a munkátlanságból, az általános elszegényedésből kifolyólag nem tudják megfizetni. Megítélésem szerint nincs most feltétlenül szükség a baja—

gara—déldunavidéki h. é. vasútról szóló törvényjavaslatnak, vagy a nemzetközi kereskedelmi statisztika létesítéséről szóló tőrvényjavaslatnak tárgyalására, hanem szükség van annak az indítványnak megokolására, amelyet Farkas István képviselőLársam beterjesztett és szükség van a második inditvány megokolására, amelyet Kéthly Anna képviselőtársam beterjesztett, mert a házhaszonrészesedés kérdése anyagilag erősen sújtja a dolgozó társadalom tízezreit. A kormány ebből nagyon erőteljesen veszi ki részét és olyan súlyos terhet ró az ország dolgozó népére, hogy végtére be kell látnia, hogy ezt nem lehet tovább folytatni, hogy ezeken a terheken enyhite. i kell és nem lehet ezt a késői jövőre elhalasztani. Nem lehetünk megnyugtatva attól az Ígérettől, amelyet volt alkalmunk hallani, hogy majd a jövő év derekán, valamikor május havában olyan helyzetben lesz a pénzügyminister, illetőleg a kormány, hogy a haszonrészesedést elejtheti. A mai nagy népnyomoruság feliétlenül megkövetelheti, hogy a kormány siessen a nincstelenek, a kiéhezettek támogatására, aminek legcsekélyebb része az, hogy az ilyen házbéremelést elhalasztja, hogy a házhaszonrészesedésből eredő terhet leveszi a nép válláról, mert igy legalább több reménysége van a dolgozó társadalomnak arra, hogy azt a kétségbeejtő telet, amelynek elébe néz, talán könynyebben elviselheti. Még azt is fel merem tenni, hogy ha a kormány nem gondoskodik hamarosan a nemzetgyűlésnek megfelelő módon való foglalkoztatásáról, talán már holnapután, vagy az egyik legközelebbi napon el kell napolni a nemzetgyűlést, mert egyáltalán nem lesz mivel foglalkoztatni a Házat. Amikor igy állunk a nemzetgyűlés tanácskozási anyagával, akkor azt hiszem, a kormány minden különösebb ellenvetés nélkül hozzájárulhat ahhoz, hogy olyan indítványok megokolása! tűzessenek ki napirendre, amelyek valóban hivatottak a nagy népnyomoruságon segíteni. Ha pedig a kormány ennek elleneszegül, ezzel azt bizonyítja be, hogy ellensége annak a népnek, amelytől tulajdonképen bevételének legnagyobb hányadát reméli. Hiszen a költségvetési tételekből is azt látjuk hogy az egész állami bevételnek körülbelül egyötödét, egyhatodát, tehát legnagyobb részét a közvetett adók teszik. Ne sújtsa ezért a kormány annyira a nincsNAPLÓ. XXXV. =,!