Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-454

 nemzetgyűlés 454. ülése 1925. évi október, hó 27-én, kedden. 199 Nánássy Andor előadó : T. Nemzetgyűlés ! Peidl Gyula és Farkas István t. képviselő urak felszólalásaira vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni azt, hogy Rakovszky István képviselő ur a mentelmi bizottság előtt megjelent es ott azt a kijelen test tette, hogy őt a vallás- és közoktatásügyi minister ur nem hivta ki párviadalra, hanem magyarázatot kért arra vonatkozólag, vájjon azokat az éles szavakat, amelyeket vele szemben az interpelláció alkalmával használt, személyére vonatkoztatta-e. (Peidl Gynla: Ilyesmi történik, hogyha nem ismertetik a tárgyat ! — Kiss Menyhért • Miért jön utólag ezzel az előadó ur '? —• Bothenstein Mór : Eső után köpönyeg !) Rakovszky István t. képviselő ur továbbá azt a kijelentést tette, hogy ő a magyarázatot megadta és 6 ebből kifolyólag magára nézve a mentelmi jog sérelmét nem látja fenforogni, mert ha ilyen történt volna, akkor ó azt maga bejelenthette volna. (Kiss Menyhért : Miért rabolják akkor ezzel az ország idejét ? Miért hozták ezt ide 1) Elnök: A tanát skozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a mentelmi bizottság ama javaslatát, amely szerint a nemzetgyűlés Rakovszky István nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát az előadott ügyben nem látja megsértve, elfogadni, igen vagy nem? (igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát eljogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség ! A nemzetgyűlés tehát a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja és az előadott ügyben Rakovszky István képviselő ur mentelmi jogát nem látja megsértve. Következik a mentelmi bizottság jelentése Pikier Emil nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának megsérése ügyében. Az előadó urat illeti a szó. ííánássy Andor előadó : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Pikier Emil nemzetgyűlési képviselő, a nemzetgyűlés 1924 február 26-án tartott ülésében mentelmi jogának a megsértését jelentette be, mert Győrffy László hadbiró tőle egy népgyűlésen és egy újságcikkben tett njálatkozata miatt lovagias elégtételt kért, s amikor ezt elvi álláspontjára hivatkozással megtagadta, a segédek egyike azt a kijelentést tette, hogy a hadbiróőrnagy ur meg fogja a. módját találni annak, hogy miképen vegyen magának elégtételt. A mentelmi bizottság megállapította, hogy ezen ügyből kifolyólag n lovagias elégtételkérés magábanvéve még nem képezi a mentelmi jog megsértését, az eljáró megb zott segéd kijelentése annál kevésbé tekinthető olyan fenyegetésnek, amellyel nevezett képviselő törvényhozói működését akadályozni akarta volna, mert hiszen a kijelentés csupán arra vonatkozhatott, hogy megbizója a bíróságnál fog elégtételt keresni, mint azt időközben meg is tette. Ezek alapján a bizottság javasolja a t Nemzetgyűlésnek, állapítsa meg, hogy Pikier mentelmi joga ezen ügyben nem sértetett meg és további intézkedésre szükség nincsen. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Kiván-e valaki szólani ? Bodó János jegyző : Farkas István ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Ez az eset is hasonló az előbbihez, sőt még sokkal tipikusabb, mint az előbbi eset, mert hiszen itten nyilvánvalóan fenforog a politikai zaklatás esete. Elöljáróban azonban legyen szabad megjegyeznem annyit, hogy amennyiben igaz az, hogy — amint Rassay Károly t. képviselőtársunk megállapította — nincsen szankciója a mentelmi jog megsértésének, akkor egyáltalában felesleges itt mentelmi jogról beszélni. Rassay t. képviselőtársunk szerint a mentelmi jog megsértésének az előző esetben nincsen szankciója, és erre az esetre azután rá lehet húzni azt, hogy egyáltalában lehet terrorizálni katonának vagy másnak, mert tényleg nincsen szankciója a mentelmi- jog megsértésének, hiszen eddig még nem láttuk a mentelmi bizottság jelentéseiből, hogy a tipikus esetekben kimondották volna a mentelmi jog megsértését. Ezt kimondották olyan esetben, amikor közönséges személyről vagy alantas tisztviselőkről volt szó, de nem mondották ki soha olyan esetekben, mikor a szóbanforgó egyének személyiségéhez a mentelmi bizottság nem akart hozzányúlni. Ez is üyen eset. Győrffy László hadbiró igenis megfenyegette Pikier Emil t. képviselőtársunkat, mert amikor az eljáró segéd azt mondotta, hogy »felünk elégtételt fog venni, ugy, ahogy jónak látja«, ez a kifejezés semmiképen sem azt jelenti, amit az előadó ur mondott, hogy t. i. később a bírósághoz fordul, mert lehet, hogy később ezt meg is tette és tényleg a bíróság utján akart elégtételt szerezni Pikier Emillel szemben, de abban a percben, amikor az a kijelentés megtörtént, s amikor Pikier Emil nem adott neki elégtételt, akkor kétségkívül senki sem gondolt arra, hogy a t. hadbiró ur abban az esetben majd a bírósághoz fog menni. Mert hiszen, akkor egyszerűen megmondotta volna, hogy a bírósághoz fogok menni és nem mondta volna azt, hogy olyan módszert fogok alkalmazni, amit jónak látok. Tehát itt nyilvánvalóan fenforog a fenyegetés, a terrorizálás, tehát a mentelmi jog megsértése is. Ennek ellenére mégis azt látjuk, hog;y a mentelmi bizottság ezt nem áilapitotta meg. Én csak megállapítom, hogy — ugy látszik — igaza van Rassay t. képviselőtársunknak, hogy egyes képviselők mentelmi jogát meg lehet sérteni minden konzekvencia nélkül, mert ha a mentelmi jogot valaki megsérti, nincsen szankciója annak, hogy ezért az illetőnek bűnhődnie kell. (Eothenstein Mór: Előléptetik !) Ezt a tényt meg kell állapítanom, de akkor nem tudom, hogy miért beszélnek egyáltalában erről a jogról, amelyet a gyakorlatban ugy alkalmaznak, hogy ha ellenzéki képviselő mentelmi joga van megsértve, akkor ezt egyáltalában nem állapítják meg, mig más esetben, ha kikérnek valakit, különösen ellenzéki képviselőt, akkor egyszerűen felfüggesztik a mentelmi jogát és kiadják, noha a tipikus zaklatás esete forog is fenn. Valóban meg kellene gondolnia a nemzetgyűlésnek, hogy továbbra is igy kezelje e e/A a "kérdést, mert igy komédiává válik a mentelmi jog, olyan komédiává, amely nevetségessé teszi magát az egész jogot. Kérem tehát a t. Nemzetgyűlést, vesse el a mentelmi bizottság javaslatát, mert itt ebben az esetben a hadbiró fenyegetésével nyilvánvalóan megsértette egy képviselő mentelmi jogát. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Kiván-e még valaki szólani ? (Nem !) Senki szólni nem kívánván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a mentelmi bizottság azon javaslatát, amely szerint a nemzetgyűlés Pikier Emil képviselő ur mentelmi jogának megsértését az előadott ügyben nem látja fennforogni, elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen! Nem!J Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A nemzetgyűlés a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja és kimondja, hogy Pikier Emil képviselő ur mentelmi jogának megsértését az előadott ügyben nem látja fennforogni. A ministerelnök ur kíván szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém egy törvényjavaslatot benyújtani Széchenyi István gróf emlékének törvénybeiktatásáról. {Helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Kérem a javaslat kinyomtatását, szétosztását s előzetes