Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-454
198 A nemzetgyűlés 454. ülése 1925. évi .október hó 27-én, kedden. totta a mentelmi jog sérelmét. A most szőnyegen fekvő kérdésben miről van szó? Arról, hogy egy képviselőtársunk a minister működése felett kritikát gyakorolt. A kritikával szemben a ministernek természetesen megvan a védekezés joga, hogy azt megmagyarázza, visszautasítsa stb., de ahhoz nem lehet joga sem ministernek, sem senkinek, hogy képviselőt az ő képviselői működése közben kifejtett ténykedéseért megfenyegessen, terrorizáljon, vagy párbajra hivjon ki. (Ugy van ! a szélsőbaloldaton.j Ha van egyetlen értelme a mentelmi jognak, ugy ez elsősorban az lehet, hogy a képviselő az ő képviselői működését minden befolyástól, minden fenyegetéstől minden terrortól mentesen szabadon fejthesse ki. A párbaj a jelen esetben semmi egyéb, mint eklatáns megsértése a mentelmi jognak, a párbajra való kihívás semmi egyéb, mint eklatáns kisérlet arra, hogy a képviselőt az ő törvényhozói működésében befolyásolja Ha van mentelmi jogsérelem és ha lehetséges ennek pártszempontok nélküli megbirálása, akkor a jelen esetben az én igénytelen véleményem szerint a mentelmi jog sérelme megtörtént. Azért én e szempontokból a mentelmi bizottság javaslatát nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Rassay Károly képviselő ur kivan szólani. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad egy pár szóval a felmerült kérdéshez hozzászólnom. A kérdést szerintem helyes megvilágításba ugy hozhatjuk, ha elsősorban függetlenítjük attól, hogy minister áll-e szemben képviselővel, vagy nem minister. Mert nemcsak ministernek kell tűrni a kritikát, hanem tűrni kell az egyszerű képviselőnek is. Én nem léptem túl a képviselői működésemnek törvény, házszabály és etika által megvont korlátait akkor sem, ha nem ministert támadok meg, hanem a közélet terén működő más egyént, pl. egy képviselő személyében. Ha ezt kikapcsolom, akkor marad egyszerűen az a kérdés, vájjon a képviselő által a képviselőház termében elmondottakért a provokálás ténye magában véve mentelmi sérelem-e, igen, vagy nem ? Ez a kérdés a maga egyszerűségében, függetlenül attól, hogy képviselő ministerrel vagy pedig képviselő képviselővel álle szemben. Ha visszanézek öt-hat évre a nemzetgyűlés történetében, meg kellene állapitanom, hogy igen sok mentelmi sérelem történt volna azokban az esetekben, amikor nem minister a képviselővel, hanem képviselő a képviselővel állt szemben. Ezekben az esetekben eddig még sohasem vitatták, hogy az a tény, hogy valaki lovagias elégtételt kért, a mentelmi jog sérelmét jelentette volna A kérdéstől el kell vonatkoztatni azt, hogy a párbajra való kihívás intézménye mennyiben felel meg a törvények szellemének, és mennyiben egyezik meg a parlamenti hivatással. Én ebben a kérdésben határozott állást foglaltam el már kezdettói fogva, és a magam részéről az elmúlt első nemzetgyűlésen odáig érleltem a dolgot, hogy a nemzetgyűlés egyeteme házhatározalban, amellyel az igazságügyministert törvényjavaslat előterjesztésére utasította, állástfoglalt a párbaj intézménye ellen. Ez a házhatározat később nulliükáitatott, részben a kormánynak, részben a Ház többségének akaratából. Véleményem szerint azonban nem állhalok meg a mellett a tén} 7 mellett, hogy ez sajnálatos incidens, többet kell látnom benne nevezetesen azt hogy a törvényhozásnak nem volt elég erkölcsi ereje ahhoz, hogy szembe forduljon ezzel az intézménnyel. A saját életem példájából is mondhatom épp ugy, amint t. képviselőtársam mondja, — mert én is hódoltam, illetve eleget tettem a párbaj intézményének bizonyos esetekben, — hogyha a törvényhozás egyeteme, a nemzet képviselete nem tud elég erkölcsi erőt tanúsítani egy ilyen társadalmi betegséggel szemben, akkor nem lehet az egyes egyéntől magasabb erkölcsi emelkedettséget, nagyobb erkölcsi erőt követelni. A kérdés elvi része ezzel el van döntve. Megmarad a konkrét kérdés, hogy ilyen esetben mentelmi jogsérelem fenforg-e vagy nem ? A mentelmi sérelmek esetében abból kell kiindulnunk, hogy mi történik akkor, ha megállapíttatik a mentelmi jog sérelme. Vegyük fel példának a szóban forgó eseet, hogy a Ház bölcsessége ugy határozna, hogy elvetvén a bizottság javaslatát, megállapítaná, hogy a felmerült esetben mentelmi sérelem történt. A nemzetg}'üíés határozatának nem szabad tartalom nélküli határozatnak, állásfoglalásnak lenni, hanem ennek bizonyos konzekvenciáinak is kell leniök. Morális eszközökkel kell dolgozni. De akkor, amikor egy konkrét esetben a Ház határozata kiprovokáltatik, nem elégséges, hogy ennek csak morális hatása legyen, mert ezt a morális hatást különféle világszemléletből, felfogásból máskép és máskép fogják értelmezni, de annak gyakorlati értéke nem lesz. Mit jelent az, hogy a mentelmi jog megsértetett ? Ennek további konzekvenciája az, hogy utasittatik a kormány, hogy ennek a mentelmi sérelemnek reparálására a megfelelő intézkedéseket megtegye. Mi lehet ez ebben a konkrét esetben ? Az, hogy utasittatik, hogy a fennálló törvényeknek érvényt szerezzen és az illetőt a bíróság elé állíttatva reparációt szerezzen a mentelmi jog megsértéseért. Ha a tényállás az volna, hogy az illető minister ebben az esetben átlépte a törvények korlátját, és ilyenformán utasittatik a kormány, az igazságügyi minister, hogy a megfelelő megtorló lépéseket tegye meg, akkor egy ilyen házhatározatnak volna jogi tartalma. Minthogy azonban az általános birói gyakorlat szerint az a tény, hogy valaki elégtételt kér lovagias utón, magábanvéve még nem büntetendő cselekmény : a jelen esetben az történnék, hogy a Ház határozatának semmiféle jogi tartalma nem lenne. Megállapítaná ugyanis a Ház azt hogy a mentelmi jog sérelme megtörtént, azonban ennek semmiféle szankciót biztosítani nem tudna. Már most ilyen körülmények között mérlegelni kell, hogy az a morális tartalom, amelyet t. képviselőtársaim emiitettek, arányban áll-e azzal, hogy egy eddig fennálló állapottal szemben uj vágányra vigyük a dolgokat anélkül, hogy megfelelő orvoslást keresnénk a másik oldalon (Egy hang a baloldalon: Törvényt kell hozni!) Törvényt hozni — ez más kérdés. Én a legnagyobb készséggel járulok hozzá a párbaj intézményének eltörléséhez, a legnagyobb készséggel járulok hozzá egy olyan pótló intézmény törvényes kreálásához, amely ezt a hézagot a társadalomban be fogja tölteni. Amig azonban ez a helyzet, nincsen szó a mentelmi jog megsértéséről. Amig ez a helyzet be nem ált, nem vagyok hajlandó hozzájárulni egy uj helyzet teremtéséhez, amelyben az elégtételvevés minden eszköze kizáratik. Mert hiszen az immunitás ved mindenkit ebben a teremben és nincsen mód arra sem, hogy a félreértések megfelelő formában kiegyenlítessenek és ennélfogva biztosittassék egy nyugodt atmoszféra ebben a teremben. A magam részéről tehát mentelmi jogsérelmet az elmondottaknál fogva nem látván fenforogni, a •mentelmi bizottság javaslatát elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Kiván-e meg valaki szólani ? (Nem l) Senki szólni nem kívánván, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólani.
