Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-454

A nemzetgyűlés 454. ülése 1925. A bizottság megállapította, bogy a vonatkozó üggyel kapcsolatban a lovagias elégtétclkérés nem tekinthető a-törvényhozói működés akadályozásának, igy a mentelmi jog megsértésének esete nem íorog tenu .javasolja a t Nemzetgyűlésnek, állapítsa meg, hogy Rakovszky István nemzetgyűlési képviselő mentelüi joga ebben az ügyben nem sértetett meg és további intézkedést nem lát szükségesnek, Elnök: Kivan valaki szólani? Kiss Menyhért ur kivan szólani. Kiss Menyhért : Igen t. Nemzetgyűlés ! Nagyon furcsának találom, hogy abban az ügyben, az ugynevezett hírhedt Pubi-ügyben, amelyben Rakovszky István t. képviselőtársunk itt egy interpellációt mondott el, a minister ur személyes sérelmet látott és lovagias ügyre vitte át az ügyet, mert egy olyan ügyben, amikor valaki a VIII. fizetési osztályból kineveztetik az V. fizetési osztályba és jelenleg is az V fizetési osztályban van és semmi korrekció e tekintetben nem történt, más vágányra vinni át a dolgot és lovagiaskodást kezdeni, én ezt nagyon feleslegesnek és rossznak tartom. Meg kell állapítani, hogy politikai bírálatnál, ha az az urbanitásnak, à bontonnak, a tisztességnek és jóizlésnek keretein túl nem meg}', nem kell lovagiaskodni, mert mihelyt valaki lovagiaskodni kezd, abban a pillanatban (Peidl Gyula : Terrorizál) terrorizál és el akarja magát vonni a nyilvános bírálattól és egy lovagias eljárással akarja rendbehozni azt az ügyet, amely mindig másképen és nem lovagias utón intézendő el. — (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) — Az, hogy Kovács Gyula kineveztetett segédtitkárból ministeri tanácsossá és főigazgatóvá, az ő ministeri

âlis téirye volt, s amikor egy képviselő feláll és bírálatot mond a minister működéséről, ez a bírálat bármennyire erős, mindig törvényes alapon áll és személyes támadásnak nem tekinthető. (Peitll Gyula : Lovagias eljárással ilyet nem lehet elintézni.) Én tehát azt szeretném, hogy a túloldali képviselő urak is arra az álláspontra nehézkedjenek, hogy amikor kinevezésről, közügyről, a minister megtámadásáról és válaszáról van szó, ebben a tekintetben alakuljon ki egy olyan felfogás, amely a parlamentarizmusnak előfeltétele, hogy semmiféle ilyen esetben lovagiaskodásnak helye nincs. Ha a minister vállalja azokat a díjakat és tiszteletdíjakat, amelyek kijárnak neki, akkor viselje a támadás élét és a vele járó felelősséget is és személyes élű eljárás megindításával ne igyekezzék elterelni a figyelmet arról a kérdésről, amely a diszkusszió tárgya volt, mert azzal, hogy más vágányra akarja terelni a figj^elmet, éppen rámutat arra, hog}' ezt az ügyet csak lovagiaskodás utján és másképen nem lehet elintézni. Sajnos politikai konzekvenciái a minister ur válaszának nem voltak, a túloldal arra az álláspontra helyezkedett, hogy a dolog rendben van -, ha valakit kineveznek a VIII. fizetési osztályból egyszerre az V. fizetési osztályba, ez rendben van ; hogy a kinevezett titkár közeli viszonyban áll a ministerrel, ez is rendben van, szóval a feledés jótékony csillagos fátylát borították az ügyre, és igy vitetett ez az ügy odáig, hogy Rakovszky István képviselőtársunk még molesztáltatott is amiatt, mintha a minister ur az egyéni becsületében gázolt volna. Én ezeket azért mondottam el, mert a további politikai ügyek tárgyalásánál is már eleve tiltakozunk az ellen, hogy egyes minister urak, — akár tetszik, akár nem, akár odavaló a lovagiaskodás, akár nem, — itt a teremben elhangzott szavakért, támadásokért és vágásért maguknak mindjárt lovagias téren akarjanak elégtételt szerezni. (Helyeslés a szélsőbaloldaton.J Elnök : Kivan még valaki szólni ? Bodó János jegyző : Farkas István. évi október hó 27-én, kedden. 197 Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Ez is egyik tipikus esete azoknak a mentelmi ügyeknek, amelyeket a bizottság ide szokott hozni Ha egy képviselő a nemzetgyűlésen egy ministerrel vitatkozik és közte és a minister között szóváltás támad és ha akkor élesebb szavak is hangzanak el, ezt nem lehet lovagias üggyé lenni. (Szakács Andor : Nem lehet a vívóteremben elintézni!) Az ilyesmit nem lehet a vívóteremben elintézni, hanem itt a Házban kell elintézni. Egészen furcsa állapot keletkezhetik abból, ha egy minister a ténykedésére mért kritikát azzal fogja viszonozni, hogy majd kihívja a másik felet párbajra, pl. ki fog engem hivni és igy fog engem fenyegetni, — persze én nem fogok kimenni. (Meskó Zoltán : Csak ciankálira tessék valakit kihívni !) Azoknak eljárásában, akik igy cselekszenek, terror jelentkezik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.j Ha a minister a képviselőt párbajra hivja ki itt, a Házban történt felszólalásáért, kétségtelen dolog, hogy akkor ez a terror jellegével bir, és ezt a nemzetgyűlésnek nem szabad mei engednie, mert a Háznak magának megvannak a házszabályai, amelyek szerint az elnökség eljár, a rendet fentartja, a, szólás rendszerét befolyásolja és amelyek azután alkalmasak arra, hogy általuk a Ház a maga rendjét saját maga intézze anélkül, hogy abba más tényezők beleavatkozzanak. (Meskó Zoltán : Én csak ciankálira megyek ki ! — Derültség.) Amikor egy minister vagy egy képviselő képviselőtársától az itt történt eseményekért lovagias elégtételt kér, ez egy künn lévő szokásnak a módszere, amelyet itt a Házban benn alkalmazni nem lehet és nem szabad, már annál az egyszerű oknál fogva sem, mert a Házban vannak olyan képviselők is, akik egyáltalában ezt a lovagiaskodást, ezt a párbajt nem tartják olyan endszernek ol3

r

an elintézési módnak, mint mások, és nem fogadják el olyan elégtételszerzési rendszernek, amely azonos volna más módszerrel, más megoldási módokkal, úgyhogy itta kikérésnek nyilván valóan fennforog a zaklatás jellege. Nyilvánvalóan fennforog azért, mert ha ezt a gyakorlatot fentartjuk, hogy a mentelmi bizottság ilyen eseteknen sem akarja megállapítani a zaklatás jellegét, akkor nem tudom, melyek azok az esetek, amelyekben a politikai zaklatás jellegét meg lehet állapítani. Ebben az esetben a zaklatást határozottan meg lehet állapítani. A mentelmi bizottság tehát nézetem szerint ebben az esetben nemcsak a tényalladékot nem hozta ide a nemzetgyűlés elé, és igy nem tette lehetővé, hogy a kérdésben tisztán lássunk, hanem emellett még a mentelmi jog megsértését sem látja, holott nyilvánvaló hogy a sérelem ebben az esetben megtörtént. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a mentelmi bizottság javaslatát ne fogadja el. (Helyeslés a balés szélsőbaloldalon.} Elnök : Szólásra következik ? Boűó János jegyző : Peidl Gyula ! Peidl Gyula: T. Nemzetgyűlés! Azon a véleményen vagyok, hogy ideje volna, hogy a nemzetgyűlés a mentelmi jog kérdését ne Ítélje meg pártszempontból. (Rothenstein Mór: Nehezen fog menni !) Azt hiszem, a mentelmi jognak közkincsnek kellene lennie, amely előtt minden pártszempontnak el kellene halványulnia. A mentelmi bizottság előterjesztéseiben, sajnos nélkülözöm a kérdésnek ilyen pártszempontok nélkül való megitélését. A nemzetgyűlés ezelőtt öt perccel a mentelmi bizottság javaslatára ugy határozott, hogy egyik képviselőtársunk mentelmi jogának sérelmét állapította meg, mert az illető képviselőtársunkat egy biró megidézte tanuként, elővezetés terhe mellett. (Szabó Imre: Mintha bennünket nem idéztek volna meg már néhányszor!) A nemzetgyűlés ebben az esetben egyhangú szavazattal megallapi-