Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-447

12 A nemzetgyűlés 447. ülése 1925. évi október hó 14-én, szerdán. nak semmiféle takargatni valója nincs. Evvel szemben meg kell állapitanom, hogy a honvédelmi minister urnák idevonatkozó nyilatkozatát az azóta eltelt idők eseményei nem igazolták; másreszt megállapítom, hogy mig a honvédelmi minister ur a nagy nyilvánosság ellenőrzése alá kívánta bocsátani a nyomozati eljárást, addig az igazságügyminister ur a Beniczky-űgyben, ahol módja lett volna gondoskodni a nyilvánosságról, az ügyészség utján ugy intézkedett, hogy zárt tárgyalás tartassék, és zárt tárgyaláson hangozzannak el azok a kijelentések, amelyek elhangzottak. T. Nemzetgyűlés ! Más országokban is volt súlyos természetű politikai per. Hogy másra ne hivatkozzam, itt volt a német birodalom elnöke ellen inditott rágalmazási per. A német birodalom elnökének személyét is védik törvények. A német birodalom a maga hatalmas erejével ugyancsak súlyt kivan helyezni a tekintélyek tiszteletére, mégis azt láttuk, hogy Németország birodalmi elnöke elment a bíróság elé, s ott nem zárt tárgyaláson kívánta becsületét reparálni, s az ellene elhangzott vádakat tisztázni, (Farkas István : Szocial sta volt !) hanem a tárgyalás a legnagyobb nyilvánosság előtt folyt le. (Peiül Gyula : Becsületes ember volt! — Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugy érezte az elnök, hogy semmiféle takargatnivalója nincs s hogy az a tárgyalás, melyet az ő ügyében tartottak, a legnagyobb nyilvánosságot is kibírja. (Propper Sándor: Férfiú volt! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Az a tárgj^aiás, amely itt lefolyt, nem n}

T

ugtatott meg senkit: épen ellenkező hatást váltott ki, mint amilyen hatást vártak ettől a tárgyalási anyagtól. Azt a hatást váltotta ki, hogy azokat a tényállításokat, melyek Beniczky tanúvallomásában foglaltatnak, a közvélemény még erőteljesebben irta a maga lelkébe s még erőteljesebben érzi, hogy Beniczky ártatlanul ül a fogházban és ártatlanul szenvedi azt a súlyos büntetést, amelyre a magyar bíróság egy zárt tárgyaláson Ítélte (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Gyilkosok pedig sétálnak az utcán !) Valósággal szégyene ennek az országnak az, ami ebben a kérdésben történt. Szégyene az, hogy akkor, amikor a gyilkosok még mindig szabadon járnak, (Propper Sándor: Fenyegetőznek és nyilatkoznak az újságokban! — Zaj balfelől ! ) annak ellenére, hogy már névleg meg vannak nevezve, az, aki erről a súlyos bűncselekményről a valót elmondta, megkezdte súlyos büntetését, és több más ember ellen is megindult a bűnvádi eljárás ebben az ügyben. Súlyos szégyene a kormánj'zatnak az is, hogy akkor, amikor Beniczky tanúvallomása elhangzott s amikor ő névleg megnevezett olyan egyéneket, akik részesei voltak a gyilkosságnak, s amikor Beniczky abban a téves feltevésben volt, hogy azok külföldre menekültek és ott időközben önkezükkel vetettek véget életüknek, a magyar kormányzat annak tudatában, hogy ez a két gyilkos él, sőt az egyik — amint utólag kiderült — a magyar kormányzat szolgálatában áll, nem tartotta szükségesnek, hogy az ország közvéleménye előtt feltárja a valót és megmondja, hogy: ezek az emberek itt élnek, én azonban nem tudom, vagy nem akarom őket felelősségre vonni. Tisztában vagyok azzal, amivel már tisztában voltunk akkor, amikor ennek a bűncselekménynek tárgyalását legelőször itt szóvátettük, hogy ezt a kérdést birói ítélettel eldönteni nem lehet. Beniczkyn kivül még sok áldozata lesz ennek a bűncselekménynek, (Rupert Rezső: Egyik forradalom nem ítélhet a másik felett!) mert mindaddig, mig ezt a kérdést nem hozzák a nemzetgyűlés elé, s a nemzetgyűlés által kiküldendő parlamenti vizsgáló bizottság nem nyúl bele ebbe a kérdésbe, addig az igazságot felderíteni nem tudjuk, és nem fogunk tisztán látni. Nem is ezért fordulok a nemzetgyűlés elé, hanem azért, hogy innen, erről a helyről felhívjam azokat a képviselőtársaimat, akiket Beniczk\

r a tanúvallomásában megemlített, mint tanukat, s akikről — mint Andrássy Gyula grófról, Pallavicini György őrgrófról, Rakovszky Istvánról és Károlyi József képviselő urakról — elmondotta, hogy tanúságot tehetnek arról, hogy azok a kijelentések, melyeket ezekkel az ügyekkel kapcsolatosan a fővezér tett, tényleg elhangzottak. Ha tehát ezek az urak helytállanak és itt felemelik szavukat, akkor nyilvánvaló, hogy Beniczky ártatlanul ül a börtönben, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) i akkor, — bármennyire zárt tárgyalást tartottak is, az igazságnak ki kell derülnie. Én tehát innen hivom fel a megnevezett tanú urakat, hogy ha már az igazságügyi kormányzat utasitása folytán nem adatott mód arra, hogy a főtárgyaláson tanúvallomást tehessenek, akkor ezt a mulasztást itt a nemzetgyűlésen pótolják. Ez nemcsak lelkiismeretben kötelességük akkor, amikor tudatában vannak annak, hogy Beniczky vallomásai megfelelnek a tényeknek ; Ugy van a szélsőbaloldalon,) nemcsak lelkiismeretbeíi kötelesség egy ártatlan ember védelmére kelni, hanem hivatkozom a büntetőtörvénykönyvnek ma is érvényben levő 230. §-ában foglalt rendelkezésre. A bűn etőtörvénykönyvnek ez a rendelkezése a következőképen hangzik (olvassa) »Aki olyan tények vagy bizonyítékok tudomásával bir, mezektől ártatlanul vizsgálat alá vont egyének felmentése vagy ártatlanul elitéltnek kiszabadulása függ s azok akár az illetővel, vagy hozzátartozóival, akár az illető hatósággal nem tudatja, vétséget követ el. és három évig terjedhető fogházzal büntetendő.« Nyilvánvaló tehát, hogy azok az urak, akiket Beniczky tanúvallomásában megemlített, mint azonossági tanukat, a lefolyt öt hónap alatt egyetlen szóval sem tettek vallomást vagy nem nyilatkoztak amellett, hogy Beniczky kijelentései a tényeknek nem felelnek meg ; ellenkezőleg, Pallavicini György őrgróf azt a kijelentést tette, hogy a ministerelnök ur homályosan emlékszik a tényekre, illetőleg cserben hagyta az emlékezőtehetsége, Andrássy Gyula gróf és Rakovszky István is ismételten kijelentették, hogy hajlandók a bíróság előtt nyilvánosságra hozni kijelentéseiket. Ennélfogva, minthogy —- ismétlem — nem adatott meg a mód, hogy a törvényszék előtt tegyék meg vallomásaikat, én itt felhívom őket, hogy az igazság, a becsület, a tisztesség érdekében, de a büntetőtörvénykönyvre tekintettel is, teljesitsék egy ártatlanul szenvedő emberrel szemben kötelességüket. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólani ! Pesthy Pál igazságügyniinister : T. Nemzetgyűlés ! Kérem, hogy engedje el nekem az igen t. Nemzetgyűlés a feleletet a képviselő ur által előterjesztett interpelláció kérdéseire. Azokra a kérdésekre a feleletet az idők folyása már megadta, nevezetesen arra, amit a képviselő ur akkor sürgetett, hogy a vádirat adassék be, a főtárgyalás tűzessék ki. (Szabó Imre: Megcsinálták, de nem volt köszönet benne! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Pár szóval reflektálni akarok azonban Györki képviselő ur interpellációjának indokolására. Az államfő megsértését büntetőtörvénykönyvünk bünteti. A büntető perrendtartás és büntető eljárásunk tartalma szerint ennek a bűncselekménynek elkövetése birói hatáskörbe tartozik. (Pikier Emil: De miért zárt tárgyaláson ? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Birói hatáskörben hozott határozatok ezek, nem az igazságügyminister, vagy az ügyészség tényei, mert ezek mindössze indítványozó hatóságok, azok a rendelkezések pedig a biróság határozatai, amelyekre tulajdonképen nekem befolyá-