Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-453

À nemzetgyűlés 453. ülése 1925. amit munkájukkal megérdemeltek és amire az életben még szükségük van. (Kiss Menyhért: Máirégen meg kellett volna csinálni !) Azért szólalok fel e mellett, mert el akarom oszlatni azokat az aggályokat, amelyek a túlsó részről megnyilvánultak. De azért is szükségesnek tartoltam e felszólalást, hogy ennek a szociális javaslatnak tárgyalási keretében felhasználjam az alkalmat és megkérjem a nemzetgyűlést, a kormányt és különösen a népjóléti minister urat, akinek kezébe ezek a kérdések le vannak téve, arra, hogy ne álljon meg ennél a lépésnél. A bányaműn kasokat ezzel a törvénnyel, az e törvény alapján létrejövő rendelettel kis mértékben egyelőre kielégiti. Vannak azonban mis munkás- és alkalmazotti kategóriák, amelyek szociálpolitikai szempontból teljesen el vannak hanyagolva. (Kiss Menyhért: A mezőgazdasági munkásság !) Felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy az ilyen kis lépések nem hatnak megnyugtató n, A szociálpolitika elhanyagolt területét intenzivebben kell művelni. Nemcsak ilyen kis javaslatokkal, hanem egységes, nagy szociálpolitikai kódexszel kellene most már előlépni a háború pusztításai után, az után a hallatlan nagy nyomorúság után, amely oly nagy, széles rendeket vágott a munkásság soraiban. Nem akarok errevonatkozólag statisztikát felolvasni, ezt feleslegesnek tartom, mert a minister ur bizonyára ugyanolyan jól ismeri ezeket, és bizonyára nem lesz itt ellentmondás a tekintetben, hogy a néperő és a népegészség az utolsó esztendőben katasztrofálisan leromlott. Ennek csak egyetlenegy expediense van : a szociálpolitika kiépítése, ismétlem és hangsúlyozom, nem kegy, hanem jog alapján. Mert azt is hallottuk a bízottsági ülésen az, illető kormánypárti képviselő úrtól, hogyha a jog alapjára helyezik a bányamunkások nyugbérellátását, kevesebbet kapnak majd, mint ha rábízzák a különböző vállalatok kegyére. A szociálpolitika terén nincs kegy, ezt jogszerű alapra kell hefyezni és én egy gramnyi megszerzett biztos jogot többre becsülök egy métennázsányi kegynél, (Tass József népjóléti és munkaügyi minister : Ez így van!) mert az labilis, az függ a kedélyektől, az atmoszférától, a rokonszenvtől, antipátiától, vagy szeszélytől, vagy akármi mástól. Ha nincsen írott jog, akkor a helyzet bizonytalan. (Kiss Menyhért : Ujabban bevezetett műfaj a kegy.) Felhívom a mélyen t. népjóléti minister ur figyelmét arra, hogy kezdjünk komolyan foglalkozni a szociális biztosítási kodex-szel. A német mintát tartom erre a legajánlatosabbnak, a Reichsversicherungs Ordnung-ot, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.} amelyben minden munkás-kategóriának mindenfajta biztosítását már jóval a háború előtt meg tudták oldani. Ott vannak a mezőgazdasági munkások, az ipari és kereskedelmi alkalmazottak biztositása, a betegség és baleset esetére való biztosítás, a rokkantbiztositás, az özvegyek és árvák nyugellátása, szóval ott van mindez, amellyel a dolgozó ember, ha baj éri, vagy ha olyan helyzetbe kerül, hogy segítség híján a nyomorúság prédájává válik, a megszerzett jog alapján tudjon magán segíteni. Meglévő intézményeink is az utóbbi időben a kormányintézkedések folytán — nem ennek a kormánynak, csak ennek a rendszernek intézkedései folytán — a visszafejlődés képét mutatják. Van betegség és baleset esetére való biztosításunk, ez azonban az önkormányzat híján valahogyan a vegetáció korszakába jutott el. Szükség volna sürgői sen a pénztárak autonómiájának visszaállítására, hogy ez a meglévő szociálpolitikai intézmény ne legyen kénytelen nélkülözni a termékeny önkormányzat előnyeit, hiszen a pénztárak az önkormányzat alapián fejlődtek odáig, ahol most állanak. Az 1907 : XIX. te. és ezt megelőzőleg az évi október hó 23-án, pénteken. 181 1891: XIV. te. önkormányzati alapra helyezte a pénztárakat, tisztában lévén külföldi példák alapján is azzal, hogy ezek hivatásuknak csak ugy tudnak teljes mértékben megfelelni, ha az érdekeltek az intézmények vezetéseben közvetlenül részt vesznek. Az első kérdés tehát a szociálpolitika terén az volna, hogy állitanák vissza a pénztárak önkormányzatát. A baleset és betegség esetére való biztosítás az első pillanatban külön revíziót talán nem is igémmel, amennj'iben a munkások és munkaadók intenzív részvételével megint el tudná érni azt a nívót, amelyen azelőtt volt. De nem állhatunk itt meg, hozzá kell fognunk sürgősen a szociálpolitikai kódex megszövegezéséhez és kiépítéséhez. Ebben a tekintetben a szociálpolitika alapfogalmaitól eltekintve, amely minden dolgozó ember számára minden veszély esetén ellátást biztosit, nagy nemzetgazdasági érdek is követeli, hogy a szociálpolitika terén végre komolyabb lépéseket tegyünk. A munkásosztály az utóbbi esztendőkben bevonult az adófizetők sorába olyan módon, hogy percentualisan talán a legmagasabb adót fizeti az államháztartás javára, hiszen a munkásság a kereseti adóval, az alkalmazottak még külön pluszként" — jövedelmi adóval, az egész dolgozó nép pedig a közvetett adók egész hálózatának rendszerén keresztül súlyosan adózik ugy, hogy, még ha nem volnának is szociálpolitikai, emberi szempontok, ha nem állana is fenn az a súlyos nemzetgazdasági szempont, hogy a munkaerőre vigyázni kell, hogy a munkaerőt biztosítani kell, karban kell tartani épugy, mint a hátakat, a gyárakat, az épületeket, gépeket és felszereléseket, akkor is volna egy szempont, amely a munkásságot feljogosítja arra. hogy ezen a téren a maga súlyos adózásáért az államtól, a kormányzattól, a nemzetgyűléstől követelje a szociálpolitikai intézményeket. Ezzel befejezem beszédemet. A javaslatot a magam részéről elfogadom. Még csak ismételten arra kérem a népjóléti minister urat, hogy a javaslat indokolásában lefektetett alapelvekből semmiféle kapitalista részről jövő kísérletezésnek ne engedjen. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) A rendelet épüljön fel a törvényjavaslat indokolásán, hogy végre legyen egyetlenegy komoly szociális intézményünk. Tegyünk egy lépést a szociálpolitika felé, egy ilyen intézménnyel, amelyhez nem férhet gáncs, amely megfelel a szociálpolitika feltételeinek, amely szempontból ez a javaslat az első, amely a ncmzelgyülés elé került, amennyiben az ellenforradalmi ürömcsepp és a bosszúállás szelleme hiányzik belőle. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.J (Az elnöki széket Zsityay Tibor foglalja el.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Kiss Menyhért! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Előttem szóló t. képviselőtársaim az úgynevezett szociális olajcseppekről beszéltek. Én azt szeretném már látni, ha a szociálpolitikát az igen t. kormányzat nem cseppenként méregetné; hiszen olaj cseppekkel lehet pillanatokig gyógyítani, bizonyos energiát lehet velük fejleszteni, de nagy dolgokat nem lehet elérni. Fel kell tehát már hagyni végre a cseppenként gyógyitó teóriával. El kellene jutni a kormánynak ahhoz a belátáshoz, hogy, amint a kapitalistáknak megadják Magyarországon a feltételeket, hogy dolgozhassanak, épugy, sőt még jobban biztosítani kellene a munkásság megélhetését és jogait is. Meg kell szabadítani végre a munkásságot attól, hogy karitativ intézkedésektől várja sorsának javulását. Az előbb egy közbeszólás formájában megemlítettem azt, hogy az ilyen karitativ műfaj kipusztulófélben van. A munkásság érdekei ellen-