Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-452

164 A nemzetgyűlés 452. ülése 1925. sem a jövőben odairányul, hogy az egyenesadókra nagyobb súlyt helyezzek költségvetésünkben. A nyári időszakra való hivatkozás nem volt egészen helyes. Tény az, hogy én június és augusztus hónapokban halasztást adtam és azt hiszem, akkor helyesen jártam el, mert tulaj donképen a múlt évi rosszabb termést eszkomptáltam és méltányoltam a gazdasági helyzet súlyosabb voltát, amikor ezeket a halasztásokat megadtam, de a legnagyobb érdek fűződik ahhoz, hogy az adók befolyjanak, mert az adómorált nem fogjuk soha helyreállítani tudni, ha az emberek nem érzik azt a kötelezettséget, hogy adót fizetni kell. Hála Istennek a gazdasági életben olyan változások mutatkoznak ma már, amelyek lehetetlenné teszik, hogy ezt az eljárást tovább folytassam, mert az adóbehajtások felfüggesztése egyenesen lemondás volna ezen adókról és amellett igen könnyen a költségvetés egyensúlyát is veszélyeztetné. Egészen nyíltan és őszintén meg kell, hogy mondjam azt, hogy én épen ellenkezőleg igenis â legszigorúbb adóbehajtás mellett leszek ; természetszerűleg más elbírálás alá fognak kerülni az olyan vidékek, ahol az idén is gyenge termés volt, mert vannak vármegyék, amelyeket különleges elbírálás alá kell venni ebből a szempontból. Általánosságban az adóbehajtás felfüggesztését nem Ígérhetem meg, sőt ellenkezőleg az adók behajtását az egész vonalon szorgalmaznom kell. Méltóztassanak elhinni, hogy nemcsak egyszerű financiális érdek ez, de érdeke mindenkinek, érdeke az egész ország egyetemének, mert végeredményben ezzel lehet egyedül biztosítani és állandósítani azt a stabilitást és egyensúlyt, amelyet a költségvetésben elértünk. Az igen t. képviselő ur tett egypár olyan megjegyzést is, amelyet szó nélkül nem hagyhatok. Ugy állította be a kérdést, — bár nem hiszem, hogy teljesen igy értette volna, mert hiszen azután bizonyos fokig igazolta magát álláspontjával «— mintha' pártpolitikai alapon történtek volna az adófizetések. Ez ellen kell, hogy tiltakozzam. Reám igazán nem foghatja senki, hogy bármiféle irányban pártpolitikát viszekfbele az adminisztrációmba. (Rupert Rezső : Nem a minister ur !) Mindenkit elitélnék, aki a legkisebb mértékben pártpolitikai alapon akarná ezt a kérdést kezelni. A pénzügyi politika nem lehet pártpolitika, a pénzügyi politika a nemzet egészének politikája és ebben találkoznunk kell, ha az eszközökben talán lehetnek is differenciák közöttünk. Másik megjegyzése az igen t. képviselő urnák az, mintha a nagyobb adózókat másképen bíráltam volna el, mint a kisebb adózókat. Én a teljesen egyenlő, elbánás elvét érvényesítettem az egész vonalon. Ha utána fog nézni az igen t. képviselő ur és adatokat szerez ebben az irányban, azt hiszem, meg fog győződni errői és egészen tárgyilagosan meg fogja állapítani, hogy ez a szemrehányás szintén nem illethet sem engem, sem az adminisztrációt. Végül élesen állást kell foglalnom az igen t. képviselő ur részéről a tisztviselői kart ért támadással szemben. Egy ízben már megmondottam ebben a Házban, hogy senkinek sem teszünk jó szolgálatot azzal, csak önmagunknak ártunk, ha a magyar tisztviselői osztályra a parlamentben olyan^megjegyzéseket teszünk, mint aminőket a t. képviselő űr itt tegnap tett

v Az igazságügyminister ur már válaszolt erre. Én ismételten csak azt hangoztatom, hogy büszke vagyok a magyar tisztviselői karra, mert ez hű tisztviselői kar, amely majdnem éhezve, koplalva teljesiti a maga kötelességét. Lehetnek, megengedem, egyes esetek, — hiszen ahol ezerszámra vannak egyének, lehetnek kilengések és visszásságok, — de végeredményben ez a becsületnek olyan magaslatán álló társadalmi osztály, amely megérdemli mindenki részéről, évi október hó 22-én, csütörtökön. még ha pártpolitikai szempontból más szempontokat kívánna is érvényesíteni, az elismerést. Remélem is, hogy a képviselő ur látva, mennyire tárgyilagosan Ítélem meg felszólalását, ezt a megjegyzését a tisztviselői karra vonatkozólag vissza fogja vonni. Én épugy védem a magas állásban lévő tisztviselői kart, mint az alacsonyabb állású tisztviselőket. Az a finánc, akit a képviselő urnák tegnap méltóztatott megemlíteni, végeredményben bármilyen egyszerű funkciót teljesít, a maga hivatásában épolyan megbecsülésre méltó, mint az, aki magasabb állásban van. Nemcsak az a nagy ember, — amint Goethe mondotta —• aki kell hogy nagy dolgokat valósítson meg ; a kisember, aki kötelességét lelkiismerettel, becsülettel teljesiti, épugy megérdemli a nagy ember elnevezést. Minden egyes finánc, minden egyes kistisztviselő épolyan bázisa ennek a nemzetnek, mint akárki közülünk. Ezeket lebecsülni nem szabad. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ezeket voltam bátor válaszképen az interpellációra elmondani. Kérem válaszomnak tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illet a szó. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister ur beszédének lirai részére válaszolok elsősorban. Nem tudom, miért dönget a t. minister ur nyitott kapukat, mert ez eddig csak Pesthy igazságügyminister urnák volt a szokása, akitől érdemleges és értékes nyilatkozatokat itt sohasem hallottunk, (Zaj jobbfelől.) ellenben, ugy látszik, népszerűségi szempontból mindig szükségesnek tartotta velünk szemben megvédelmezni a bíróságot és a tisztviselői kart. Pedig mi ezeket sohasem támadtuk, mert ennyire mi nem általánosítunk. A t. pénzügyminister urnák semmiféle oka nem volt arra, hogy ezt a kérdést nehezményezze. Egyébként csodálom, hogy miért nem szállt perbe a saját miniszterelnökével és miért nem szállt perbe Pesthy igazságügyminister ur is és a t. többség is, hiszen módja lett volna rá, már régebben, akkor, amikor Hódmezővásárhelyen a ministerelnök ur arról beszélt, hogy igen nagy a hivatali korrupció és ez ellen fel keïl venni a kormánynak a küzdelmet. Miért nem szállt perbe a pénzügyminister ur azzal a rengeteg fegyelmi üggyel, amelyeket végső fokon hozzá terjesztenek fel és amelyekben százával és százával foglalkoznak a fegyelmi hatóságok épen a finánc-kasztban előforduló ilyen panamaügyekkel ? (Buű János pénzügyminister : Ne tessék általánosítani !) Vagy I miért nem szállt perbe a bíróság előtt fekvő ügyekkel, panamaperekkel, valutapanamaperekkel, textilpanamaperekkel, és a többivel, ahol ennek a különben igen tisztelt finánckarnak nem sporadikusan egy-két, hanem igen sok száz tagja van érdekelve ? Egyezzünk meg, pénzügyminister ur S Mi csak ezeket "támadjuk. Eszünk ágában sincs a tisztviselői kart, mint olyant, az egészet és a becsületeseket is bántani. Méltóztatott meggyőződni arról, hogy milyen nagy megértéssel vagyunk a tisztviselői kar iránt, amikor az ő javáról, ügyeinek rendezéséről és támogatásáról van szó. Ne méltóztassék tehát örökké ránk fogni ezt a vádat, mert ennek nem ugyan ebben az esetben, — mert a pénzügyminister úrra ezt nem mondhatom — de más esetekben bizonyos demagóg ize van, hogy az illető minister ur a karban népszerűséget szerezzen. A tisztviselői kar és a biróság becsületes része sohasem érzi magát érintve és igen jól tudja, kikre vonatkozik az ellenzéki kritika, amint ezt a biróság tagjai is mindenkor igen jól tudják. Különben is beszédemnek ez csak kis, mellékes része volt. Azt bizonyítottam, amit igen t. képviselőtársaim is bizonyára helyben hagynak, hogy