Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-452

A nemzetgyűlés 452. ülése 1925. még az ág is huzza a parasztot — mondjuk ezzel a szóval, mert igy szoktuk mondani, — ecseteltem a nyomorúságát, és épen azok ellen szólaltam fel, akik azt mondják, hogy a földbirtok nem adózik. A kisbirtokot illetően akartam megértetni a helyzetet, hogy a szegény kis agrárembert még az ág is huzza ; azért, mert elfelejtettek kellő kiműveléséről gondoskodni, mindenért a jegyzőhöz, az ügyvédhez és másokhoz kell fordulnia és sehol sem remél igazságot anélkül, hogy valamit oda be ne vigyen. Ha elmegy a hivatalba, a hivatalszolgát is olyan nagy valakinek tartja, hogy azt hiszi, annak is vinni kell valami ajándékot. Ez az élet praxisa. Mi képviselők is ugy vagyunk, hogy ha szegény felebarátunk eljön hozzánk, akármilyen igazságos kérése van is, és akármilyen távol áll is tőlünk, hogy a legkisebb mértékig is engedjük magunkat honorálni, az illető, bármilyen szegény ember legyen, ha segített az ember rajta, nem tud elmenni anélkül, hogy megkérdezze, mit fizet érte. Vagy pedig a szegény már mingyárt batyuval jön. Csupán azt akartam ezzel megértetni, hogy ezt az embert nemcsak az adó huzza, hanem a világon minden. Hiszen már hozzászokott ahhoz, hogy ingyen még az igazságot sem kapja meg, hanem mindent a világon honorálni kell. Csupán ebben a vonatkozásban beszéltem erről. Ezért tartom helytelennek, ridegnek az igen t. pénzügyminister ur álláspontját, mert erről az osztályról van szó. Ugy látszik tévedésben van az igen t. pénzügyminister ur. Azt hiszi, csakugyan az lesz a helyes és üdvös, ha, amint mondotta, drákói rendszabályokkal behajtatja az adót. Én még egyszer vagyok bátor figyelmeztetni, hogy az igen t. pénzügyminister ur, bár hozzá ilyen jelentések jönnek — hiszen magasan lakik a cár — nem tudja, nem ismeri kint az életet, nem látja miről van szó. Pánik van kint a kis agrárkörökben, a kisiparos társadalomban és a kiskereskedői osztály nagy níszében. Pánik van, hogy jönnek az adóvégrehajtások és nem tudja senki, honnan fizessen. Méltóztassék ezeket a 2—3—10 holdas kisgazdákat, törpebirtokoskat megnézni. A szegényeknek volt valami termésük, talán van valami eladni valójuk is, most kénytelenek azt rögtön piacra dobni és kedvezőtlen áron eladni, hogy az adót megfizethessék. Nem méltóztatik engedni őket még lélekzethez sem jutni, hogy miként a nagy agráriusok, ők is bevárhassák a kedvező értékesítési alkalmat. Igaz, hogy ezzel talán a szociálpolitika ellen szólok, mert mennél olcsóbban adja el a gazda a termést, annál olcsóbb lesz.a kenyér. De itt még az a vigasztalásunk sincs meg, hogyha a kisember kénytelen a maga kis termésfeleslegén túladni azért, mert az adóvégrehajtó ott áll mögötte, még az a haszna sincs ebből a nemzetnek, hogy amennyivel ő olcsóbban adja termését, annyival olcsóbbodik a kenyér is, mert az önök malom-nagyhatalmai, a malomkonszern gondoskodik róla, hogy az olcsó búzából ne legyen olcsó liszt. Én kérem az igen t. pénzügyminister urat, — közös ügyünk ez, most nem pártpolitikai kérdésről van szó/— méltóztassék az egységespárt t. képviselőtagjait megkérdezni, számoljanak be a tényleges helyzetről^ mi van odakünn és akkor azt hiszem, hogy megváltoztatja azt az álláspontját, hogy drákóilag fogja behajtani az adót. Ez gazdaságpolitikai vagy lináncpolitikai szempontból sem lenne indokolt, "mert nekünk jogunk volna még Isten tudja hány millió aranykorona deficittel dolgozni, ehelyett most 63 millió vagy — nem tudom most hirtelen, nem néztem meg, — hány millió pluszunk van. Ezt a legnagyobb helytelenségnek tartom, mert egy költségvetés akkor jó, ha inkább van benne egy kis deficit, mintha plusz van, mert ha plusz van, ez azt jelenti, hogy a NAPLÓ. XXXY. évi október hó 22-én, csütörtökön. .165 nemzet zsebéből, a nemzet gazdasági életerejéből több vétetett el, mint amennyi szükséges. Hiszen azt sohasem tartották dicsőségnek a kormányok., a pénzügyministerek, — és nézzék meg, más országokban sem, — hogy nagy legyen' a plusz, mert ez mindig azt jelenti, hogy a nemzetgazdaságtól szükség nélkül vontunk el felesleges tőkét^ felesleges gazdasági erőt. A minister urnák épen azért, mert többsége van, méltóztassék — módja nyilik rá — irgalmasan segitségére sietni az ország népének és adóbehajtási haladékokat adni. Mert, igen t. pénzügyminister ur, ne méltóztassék elfelejteni, hogy azoktól az adózóktól, — akikről most szó van, akiktől az adót drákói szigorral behajtatni akarja — a pénzügyminister ur már elvett rengeteg adót közvetett adóban, mert hiszen a közvetett adót is ezek fizetik, akiknek most a pénzügyminister ur azért megy neki és akik ellen azért akar drákói szigort alkalmazni, mert azon panaszkodnak, hogy az egyenesadó kevés. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy még egy perc áll rendelkezésére. Méltóztassék befejezni ! Rupert RezsS : Az egyenes adót is azok fizetik, akik azt a rengeteg közvetett adót fizették. Még csak egy kérdésről akarok szólani. Szükséges volna az adókivetések reviziója. Nem állítottam én azt, nem is állíthattam, hogy a pénzügyminister ur pártpolitikai szempontok szerint veti ki az adót. De nem a pénzügyminister ur veti ki. Én azokra az adókivető bizottságokra és felszólamlás! bizottságokra céloztam, amelyek helyenként, az egyes falvakban megmérik kinek-kinek a teherbíró képességét. Elismerem, hogy ez a pénzügyminister ur intenciója ellenére van, de igenis ugy van, hogy ott protekció érvényesül és aszerint határozzák meg kinek-kinek az adóját, hogy a felszólamlási bizottság hogyan alakittatik össze. Méltóztassék elhinni, hogy ebbe különösen felekezeti szempontok, de pártpolitikai szempontok is belevegyülnek ugy, hogy ha meg méltóztatik kérdezni az egységespárti t. képviselőtársainkat, igen sokan fognak nem tiz esetet, hanem ezer meg ezer esetet elmondani, amikor hallatlanul felháborító aránytalanság van az adókivetésekben ; azt méltóztatik majd látni, hogy egy faluban is megtörténik — és az nem ritka eset — hogy az 50 holdas gazdára kevesebb adó van kivetve, mint a 30 holdasra. Ne is beszéljünk a kisiparosokról. Hiszen egy kisiparos, egy kiskovács, aki nem dolgozik egy segéddel sem, több egyenes adót fizet, mint például egy 50 holdas gazda. Amikor tehát azt mondjuk, hogy a kis agrártársadalom adójának kivetése túlzott, akkor méltóztassék elképzelni, hogy a kisiparostársadalom adójának kivetése még mennyivel túlzott abb. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét most már befejezni ! Rupert Rezső : Ezeket kívántam a t. pénzügyminister ur válaszára felelni, és mert az igen t. pénzügyminister ur nem ismeri a helyzetet és nem hajlandó honorálni azt a kérést, amely, mondhatom, a nyomorúságnak, a pániknak, a kétségbeesésnek a kérése, ennélfogva igen nagy sajnálatomra a választ nem vehetem tudomásuk Elnök : A pénzügyminister ur kíván szólni. Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk ! jobb felől.) Nem hagyhatom szó nélkül az igen t. képviselő ur választat, azért, mert hiszen azt mondotta, hogy tulajdonképen az én lirai hangulatomra akar válaszolni. (Rupert Rezső : Lírai részére !) Vagy beszédem lirai részére. Ha a képviselő ur el fogja olvasni majd a beszédét, amelyet mondott, látni fogja, hogy végeredményben megint általánosított, mint tegnap, csak azzal a különbséggel, hogy most még 25