Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-452
160 A nemzetgyűlés 452. ülése 1925. zeleket, amelyek nincsenek itt, amelyek nem tudják magukat megvédeni. Egyik beszédemben már egyizben rámutaltam arra, hogy amig a nemzetgyűlésen azt látjuk, hogy ha akár valamely hivatali testületről, akár valamely hivatalos közegről történik tények megállapítása, ebben a házszabályok kezelése révén mi korlátozva vágjunk, addig" ezzel szemben Zsirkay képviselő nem egy alkalommal itt szabadon és bátran ugy állithat ta be a zsidó felekezetet, hogy ez sértő és bántó volt és gúnyt űzhetett abból a felekezetből, amelynek törvényadta jogai vannak. A másik dolog, amit említeni akarok az, amit itt múltkor latiunk, habár nem ülés keretében, hanem ülésen kivül történt. Ha valamely eg\ szerű ember ragadtatta volna magát erre, olyan, aki az életben nqtt fel, ezt talán még magyarázhatónak találnok. Én azonban — aki fiatal korom óta résztveszek a mi vezetőségünk ülésein, — nem emlékszem arra, hogy egy munkástestület ülésén valaha ilyen jelenet játszódott volna le, mint ebben a parlamentben, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon./ amelyben úriemberek, előkelő nevelésben részesült emberek, vezérkari tisztek kívánják a jó modort* képviselni és kivannak például szolgálni arra, hogy az u. n. uri társadalomhoz tartozó emberek miképen viselkednek, így nem viselkedik az utolsó kocsmai bicskás verekedő sem (Mozgás.j Ilyen modort ne tanuljon senki, ezt ne vegye magának mintául a magyar munkásság sem. Én szégyelném magamat, ha a magyar munkásság ilyen példán okulva, a maga tanácskozó testületeiben is ilyen módon igyekeznék érvényrejuttatni felfogását. (Szeder Ferenc: így lealjasitani a tanácskozó testületet!) Ha ez uri morál, uri tempó, akkor tessék ezeket az urakat elküldeni a munkás szakszervezetekbe, tisztességet és jó modort tanulni (Helyeslés a szélsőbalotdalon.) Foglalkoznunk kell még egy dologgal, azzal, hogy itt lehetőség adatott az elnök ur részéről egy beszéd keretében olyan eljárást védeni, amelyet véleményem szerint semmivel védeni nem lehet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: Ez a lényeg !) Eckhardt képviselő ur távollétünkben azt a bátorságot vette magának, hogy ellenünk összeíérhetetlenségi bejelentést tett, azon a címen, hogy mi Bécsben résztvettünk egy konferencián, és azon a képviselői működéssel összeférhetetlen utasítást fogadtunk el. Valótlan minden ilyen állítás. Mi résztvettünk egy konferencián, amelyen a külföldi pártok vezetői ajánlották fel jóindulatú közvetítésüket azokkal szemben, akiket mi e közvetítés ellenére kizártunk a pártból, mert nem tartottuk őket méllóznak, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt tagjai legyenek. (Yázsonyi Vilmos : Fajvédő kommunisták ! — Pikler Eiuil : Eckhardt ur barátkozott kommunistákkal !) Ugyanakkor kijelentették ezek az urak, hogy nem kívánnak a magyar párt belügyeibe beavatkozni. Thomas Shaw, az angol munkáskormány volt minisztere, aki elnöke volt a bizottságnak, elnöki megnyitójában hangoztatta, hogy nem céljuk a magvarországi szociáldemokrata párt belügj^eibe avatkozni, hanem tisztán csak jo szolgálataikat kívánják felajánlani. (Yiczián István : Nem magyar, hanem magyarországi" az a párt. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil : Maga mozielkobzó ne beszéljen ! Különb magyarok vagyunk mint maga, kedves képviselő ur ! Többet dolgozunk az országért ! — Viczián István : Nem magyar, hanem magyarországi.) Peyer Károly : En nem vállalkozom kiskorúak oktatására ! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek. (Yázsonyi Vilmos : Ujabb kirekesztés ! Zsidó sem kell, szocialista sem ! Sok nekik a magyar! — Zaj.) Peyer Károly : A magyar kormány azonban, amely állítólag a középúton áll és minden jobbévl október hó 22-én, csütörtökön. és baloldali szélsőség ellen harcolni kivan, nagyban honorálta Eckhardt képviselőnek ezt a bejelentését. (Urbanies Kálmán : Mivel "'?) Bár az összeférhetetlenségi bizottság nem talált összeférhetetlenséget, de kimondta, hogy csak azért nem, mert a törvénynek nincs ilyen rendelkezése. Erre tehát gyorsan csináltak a választói törvénybe egy ilyen rendelkezést, amely ezt kimondja és amellyel bennünket kívántak sújtani. Most azt kérdezem, mi történik azzal, aki olyan emberrel ül le tárgyalni, aki a magyarságnak nyilt ellensége ? Ha valaha a szociáldemokrata pártban — értem alatta a román szociáldemokrata pártot — egy ilyen gondolkozású egyén volna és megkísérelné azt, hogy Magyarországra jöjjön és ott egy kongresszuson résztvegyen, vagy velünk tanácskozni kívánjon, ugy én megbecstelenítőnek tartanám azt, ha ilyen emberrel leülnék egy asztalhoz tárgyalni. (Helyeslés és taps a szélsőbalöldalon. — Pikier Emil : Erre csak gazember, hazaáruló képes!) Ezek az urak is megbecstelenítőnek tartották azt, hogy Cuzáékkal leültek tárgyalni. Annak tartották, mert napokon keresztül titkolták ezt a konferenciát, elhallgatták és a magyar közvéleménynek a román sajtóból kellett értesülnie arról, (Nagy Vincze : Azok nem hallgatták el, mert eredménnyel mentek haza ! Azt írták, hogy leszerelték az irredenta-pártot !) mert Cuza ur, akit otthon a saját kormánya megfosztott egyetemi tanári állásától, mert nem tartotta lehetségesnek, hogy ilyen aljas gondolkozású egyén tagja legyen az egyetemnek és tanítsa az ifjakat, sietett nyilvánosságra hozni, hogy ő Magyarországon milyen óriási eredményeket ért el. Csak akkor, amikor Cuza ur már nyilvánosságra hozta budapesti szereplését, akkor volt kénytelen a fajvédő sajtó is beismerni, hogy itt tényleg ilyen konferencia tartatott. Van egy kérdésem. Az államrendőrségnél minden kis konferenciát be kell jelenteni (Ugy van! a szélsőbaloldalon.! Emlékszünk, hogy a StefániaSzövetség, amelynek gróf Apponyi Albert az elnöke, egyszer közgyűlést tartott és ezen a közgyűlésen nagy rendőri kirendeltség jelent meg, hogy ellenőrizze azt, hogy az egylet hetyesen folytatja-e működését. Ezzel szemben, amikor itt bolsevista-gyanús egyének összejönnek, akkor a rendőrség statisztikát vezet arról, hogy hány órán és hány napon keresztül figyelte meg őket és intézkedett, hogy a társadalomnak e veszélyes és káros ténjdkedése a rendőrségnek megfelelően tudomására jusson. Kér. dem : a rendőrség nem tartotta-e szükségesnek, hogy az ilyen összejöveteleket is megfigyelje V Hát ez nem ugyanolyan elbírálás alá tartozik, mint a Bákosi-féle összeesküvés ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon !) Hát a társadalomra nem éppen olyan veszélyes, káros és aggályos tünetek ezek, mint a másik"? Lehet a kettő között egy percig is különbséget tenni ? Azoknak, akik szélső nacionalista szempontból és hazafias szempontból nézik a kérdéseket, sokkal előbb kellett volna Cuzáék konferenciájával szemben leszámolni, mint Bákosiék konferenciájával, mert Cuzáék propagandája — véleményem szerint — sokkal veszedelmesebb a magyarságra nézve, mint talán a Rákosiék konferenciája vagy ténykedése volt. A kettő teljesen egyforma, mégis láttuk, hog3 r a legelőkelőbb szállodában lehetett kon ferenciázni azokkal, akik Erdélyben a legszégyenteljesebb módon nyomják el a magyarságot, köztük a munkásokat is, azokat a zsilvölgyi bányamunkásokat, akiket én ismerek s akik akkor, amikor a románok fegyverrel kezükben támadtak Magyarországra, felmentek a havasokra és olt védték meg úgyszólván egyedül — mert sorkatonaság nem volt ott — az oláhok támadásával szemben azt a Zsilvölgyet, amely nekik munkát, kenyeret adott és amelyet ők hazájuknak tekintettek.
