Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-452

A nemzetgyűlés 452. ülése 1925, évi október hó 22-én, csütörtökön. 159 1. többségi párt lelkében ugyanaz az érzés él, mint a mi lelkünkben, de kifejezésre nem juttatták, mert sajnálattal kell megállapítanom, hogy mindig várják azt a kommandót, amelyre lelkesedhetnek, vagy tiltakozhatnak és nincs meg önökben a nem­zeti önérzet, mert a pártbéklyó leszorítja önöket (Zaj és mozgás jobbfelől. — Barthos Andor : Ne tessék minket önérzetre tanítani !) és nem tudnak összeforrni velünk még ilyen szent ügyben sem. (Barthos Andor : Nem a lármában és tumultusban rejlik az önérzet!) Keserves lélekkel kellett ezt akkor tapasztalnunk, amikor egy magyarfaló és pogromrendező oláh idejön Magyarországba, be­bújik alattomosan, — mint ahogy 1848-ban mar­talóc oláhok a magyar falvakba alattomosan be­lopóztak. Mert Cuzáék is igy csináltak, bejöttek a megvérzett, megcsonkított Magyarország főváro sába, Eckhardték hívására, s ahogyan a hegyeken keresztül a mócok vezették annak idején a magyar­falókat, ugy vezette most Eckhardt képviselő ur ide őket, Magyarország fővárosába — hogy aztán együtt titkosan konspiráljanak. Hogy lehet az, hogy ilyen esetben nem forr össze a nemzetgyűlés egyhangú tiltakozásban, hanem egy maroknyi ellenzéki tábor kénytelen a maga elkeseredésének kifejezést adni. Lehetetlen, hogy amikor idáig sülyed­tünk, ilyen kérdésben sem tudunk összhangra jutni. Azt kell kérdeznem önöktől : szabad-e a büntető­törvénykönyvet nyíltan megszegni, lehet-e az abban foglaltak ellen szabadon izgatni, lehet-e Magyar­országon felekezeti üldözést szabadon folytatni nemcsak az itthonievőknek, hanem a külföldiek­nek is ? (Rupert Rezső : Tessék elolvasni a tegnapi Budaváry-itéleteket!) Csodálatos vádakat hallottunk ebből az alkalomból az igen t. fajvédő képviselő ur részéről a magyar zsidók ellen és csodálatos megállapításokat, mondván : a zsidók nem magya­rok ! Nemzeti kisebbséggé degradálta a magyar zsidóságot és mindjárt el is akarta nyomni. Rette­netes hazaárulás van ebben, t. Nemzetgyűlés. Ugyan­akkor, amikor Genfben ott viaskodik "és vergődik a magyar kormányzat és megjelenik Genfben a Népszövetség tanácsa előtt a magyar politikai élet­nek olyan puritán alakja és nemes egyénisége, mint gróf Apponyi Albert és viaskodik, "verekszik az erdélyi telepesek és nemzeti kisebbségek jogaiért, akkor idebenn példát statuál egy nemzet­gyűlési képviselő azzal, hogy nemzeti kisebb­ségnek minősítvén a magyar zsidóságot, mind­járt elnyomni is kívánja őt, vagyis teljesen szankcionálja azt a politikái, melyet Erdélyben a román impérium üz Hogyan álljunk a Nép­szövetség elé, hog\ an fog Bethlen ministerelnök ur odaállani ós megvédeni saját erdélyi véreit, amikor itt benn a nemzetgyűlés szó nélkül tűri, hogy ezt a végzetes politikát szankcionálja valaki ? Nem lehet könnyen napirendre térni e dolgok felett, és a legnagyobb felháborodással és méltat­lankodással kellene megemlékezni e titkos össze­esküvésről, Eckhardt ur szerepéről és a Cuzával való barátkozásáról ugy a mélyen t elnök urnák, mint a kormányelnök urnák. Eg}- történelmi előzményre, ha onló esetre mutatok rá. Amikor 1921-ben Windiscbgraetz her­ceg azzal vádolta meg az akkori liberális blokkot, hogy területi engedményekért érintkezést keresett a csehekkel, akkor Belliién István ministerelnök ur ismételten többször felkelt és nyilatkozott ebben a kérdésben, s elégségesnek tartotta ezt a laza vádat arra, hogy a legszigorúbb büntetőjogi intéz­kedéseket helyezze kilátásba, sőt rögtön letartóz­tatásokat is eszközöltek Giesswein Sándor képvi­selő urat egy éjszakán át ott tartották a rendőr­ségen. (Rupert Rezgő : Hallatlan ! Micsoda gaz idők voltak azok!) Később kiderült, hogy az a vád, amelyet Windischgraetz herceg jónak látott világgá röpíteni, tarthatatlan, (Rupert Rezső : Most cseh­szlovák lesz a nag}' hazafiból !) mégis sictett a ministerelnök ur abban a pillanatban nyilatkozni és visszautasítani minden kísérletet, amely a külföldi ellenséges országokkal való összekötte­tésre vonatkozott ; pedig ott területi engedmények­ről volt szó. Mert a dolgok lényege abban állott, hogy a liberális blokk részéről egyesek puhatolóz­tak, vájjon ha demokratikus kormány lesz Magyar­országon, akkor lehet-e számítani területi enged­ményekre. Nem volt formális, hivatalos tárgyalás, egyszerűen tapogatózás történt, ami azonban ennek elleniére ilyen szigorú retorzióban részesült. És mi történt most? Az a szomorú tény, hogy a területi integritásunkról való lemondás tenden­ciájával egy gyűlölködő közösségben találkozni tudott egy magyar nacionalista képviselő a román nacionalista képviselővel, a m;igyarfaló, pogrom­rendező volt egyetemi tanárral. (Zaj.) Találkoztak az üldözésben, nemzetközi szövetséget tudtak terem­teni. Rámutatok arra, hogy a magyar zsidóságot, amelyet itt állandóan így aláznak meg, ezt a derék magyar hazafias zsidóságot a legkeservesebb idők sem tudták arra kényszeríteni és ösztönözni, hogy i ülföldi nemzetközi szövetséget keressen a maga jogainak érvényesitésére. Hivatkozom arra, hogy a numerus clausus szégyenbelyegének letörlése érdekében módjuk lett volna arra, hogy a trianoni békeszerződés impera ív rendelkezéseinek segít­ségét vegyék igénybe. Yázsonyi Vilmos mondotta el egyszer, hogy »hazámnak gyászából és könnyei­ből nem akarok jogforrást fakasztani« és nem kívánt azzal élni, ïiogy a numerus clausus ellen magát a trianoni békeszerződést állítsa szembe megfelelő ellenható eszköznek. És más egyéb példák is igazolják, hogy a hazai zsidóság milyen becsületesen milyen heroikusan, milyen türelemmel, milyen hallatlan önmegtartóz­tatással állta azt a pokoli pergőtüzet, amelyet a gyűlölség ellene zúdított és meg kell állapítani, hogy igazi vérünkből való magyarok, akik a nem­zet minden áldozathozalalában resztvettek. Méltóz­tassék tehát ezt a játékot, ezt a csúnya komédiát abbahagyni, amelynek célja nem más, mint az, hogy politikailag" érvényesüljenek olyanok, akik máV rendes eszközókkera politika és közéletterén érvényesülni nem tudnak. Tisztelettel kérem a t. elnök urat, hogy mind­azoknál fogva, amik itt ez ügy kapcsán felmerültek, méltóztassék magas elnöki székéből megnyilat­kozni : helyesnek találja-e azt, hogy itt a nemzet­gyűlésen nyíltan izgassanak felekezetek ellen; he­lyesnek talalja-e azt (Yázsonyi Vilmos : Hogy min­ket a magyarságból kiközösítenek!), hogy a ma­gyarság kebeléből kiközösítik a törvényesen be­kebelezett hazafias magyarországi zsidóságot? Le­iiet-e ezt tovább tűrni lehet e itt addig megnyug­vás és rend a lelkekben, amig ez a szemfényvesztő aljas, gaz játék folyhatik Magyarországon? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.J Elnök: Peyer Károly képviselő ur szintén a házszabályokhoz kért szót. (Rupert Rezső : A kama­rillának mindent szabad, még hazát árulni is!) Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halliuk ! a szélsőbaloldalon.J Amióta mi részt­veszünk a nemzetgyűlés munkájában, több csaló­dásban volt részünk. Amig kint voltunk, az volt az érzésünk, hogy itt megvan a lehetőség arra, hogy az ellentétes politikai vélemények megnyilat­kozzanak, és hogy a velünk szembenálló politikai felfogású képviselőket igazunkról meggyőzhetjük. Azóta meggyőződtünk arról, hogy ez nem lehetsé­ges, de nem tetiük volna fel azt, hogy a nemzet­gyűlésen érvek helyett más módon is igyekezzék valaki véleményének érvényt szerezni. Nem hittük volna azt, hogy a nemzetgyűlés termében a leg­durvább módon lehet szidalmazni más politikai felfogású képviselőket, és lehet szidalmazni feleke­24'

Next

/
Oldalképek
Tartalom