Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-452
158 A nemzetgyűlés 452. ülése 1925. maga a tárgyalás menete olyan volt, hogy a házszabályokra való hivatkozással szükségesnek látom, hogy bizonyos tekintetekben szót emeljek. Először is képviselőtársaim megbízásából is óvást emelek az ellen, hogy itt a nemzetgyűlés termében akár ülés alatt, akár ülésen kivül durva személyeskedések és telllegességek történhessenek. (Általános élénk helyeslés.) Az én nézetem az — és ezt mindig fentartom, — hogy a lelkek fegyelmezettségére van szüksége ennek az országnak (Erdélyi Aladár: Nagyon helyes! Igaza van! Csak meg is kell tartani !) és végre már egységesen állást kell foglalni az ellen, hogy a publikum ugy tekintse a magyar nemzetgyűlést, hogy ide hecceket bámulni jöhet. (Erdélyi Aladár: Ugy van! Már régen kellett volna szavukat felemelni ! Igaza van!) Végtelenül sajnálom, hogy ezek után a súlyos botrányok után ez a nemzetgyűlés elnöki székéből megbélyegezve nem lett. (Szeder Ferenc : Ugy van ! Ez is helyes !) A másik, amiért óvást kell emelnem a lehető legtárgyilagosabb keretek között, az, hogy az én meggyőződésem szerint a házszabályok 240. §-a 3. bekezdésének alkalmazása körül egyes hitfelekezetek és egyes állampolgárok és állampolgárcsoportok részére súlyos sérelmek történtek a keddi ülésen is. Bátorkodom felolvasni az idézett szakaszt /olvassa :) »Ha a szóló felszólalása során a Ház méltóságát, a közerkölcsiséget, a parlamenti és a nemzetközi illemet, vagy szokásokat sértő kifejezési használ, a Ház tagjai vagy azon kivülálló személyek, társadalmi osztályok, nemzetiségek, hitfelekezetek ellen sértést tartalmazó, vagy ezek ellen gyűlöletre izgató nyilatkozatot tesz, az elnök őt figyelmezteti, vagy rendreutasítja ...« stb., szóval az elnöknek súlyos és erős fegyelmi jogokat adnak az uj házszabályok ezen a téren. Én figyelemmel voltam az eddigi elnöki működésre. Sokszor meg kellett alapítanom azt, hogy az elnök urak túlságos lelkiismeretességgel intézkedtek ennek a szakasznak az alapján, amikor a képviselők egyes hivatalokat, egyes osztályokat, vagy egyes nemzetiségeket bizonyos kérdésekben érintettek, s a képviselőket megfelélő helyes magatartásra figyelmeztették. Nem akarok belemenni az érdembe, de aki átolvassa Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam beszédét és azzal kapcsolatos közbeszólásokai, az kénytelen megállapítani, hogy igenis, a magyar állam egyik hitfeletkezetére az izraelita vallású állampolgárokra ugy ennek a beszédnek a során, mint a közbeszólásokkal kapcsolatban is, súlyos invektivák történtek, amelyek ellen én, aki a vallásszabadság és a jogegyenlőség elve alapján óvást emelek és azt kérem a nemzetgyűlés elnökétől, hogy ezt a szakaszt minden irányban az igazságnak és a helyes államrendnek megfelelően alkalmazza. Különösen kérem pedig ezt most, mert nekünk a Cuza-üggyel nem lehet foglalkoznunk. Nem is akarunk ! Ëbben a kormányelnöknek kell nyilatkoznia, vájjon ez a Cuza-féle tárg5 T aiás a magyar kisebbségek gyengítésére vonatkozik-e, vájjon lehetséges-e az, hogy a magyar állam iránt ellenséges érzületű idegen állampolgárok ide bejöhessenek az országba (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és itt az állampolgárok egy csoportja ellen tanácskozhassanak. Hogy ezek a kérdések helyesek-e, vagy nem, erre nézve én a kormányelnök úrtól várok nyilatkozatot. (Rupert Rezső : De nagyon késik !) Azonban a házszabályok pártatlan kezelése szempontiából az általam ismertetett indokokból kifolyólag kérem és várom az elnök úrtól, hogy a házszabályoknak említett rendelkezését minden irányban a helyes államrend érdekéből alkalmazni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.j Elnök: Pakots József képviselő ur szintén a házszabályokhoz kért szót ! évi október hó 22-én, csütörtökön, Pakots József : T. Nemzetgyűlés ! Előttem szólott t. képviselőtársam hivatkozott a házszabályok vonatkozó szakaszára, amelyből ráolvasta a mélyen t. elnök úrra, hogy mulasztást követett el. Minden tiszteletem ellenére, amely az elnök ur személye iránt eltölt engem, kénytelen vagyok megállapítani, hogy súlyos és kemény igazságok voltak azok, amelyekkel Hegymegi-Kiss Pal t. képviselőtársam megbélyegezte azt az elnöklési módot, amellyel ezen nehéz és kinos incidens alkalmával ezt a hihetetlenül csúnya, kaotikus botrányt a maga szétterjengő medrében háborogni engedte. Méltóztassék nekem megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy csodálkozásomat fejezzem ki afelett, vájjon a mélyen tisztelt elnök ur miért tartotta szükségesnek azt, hogy a nemzet életét ilyen súlyosan érintő, a nemzet presztízsét, a nemzeti konszolidációt súlyosan megtámadó, nemzetközi alapon szervezett összeesküvés üg;\ ét egy közönséges napirend előtti felszólalás formájában engedje a nemzetgyűlés tanácskozótermébe cipelni. Nem érezte az elnök ur, hogy ez sokkal komolyabb, sokkal mélyrehatóbb kérdés, amelynek letárgyalása nem lehetséges egyszerű napirend előtti felszólalás formájában ; (Ugy van! a szélsőbaloldalon) nem érezte-e az elnök ur azt, hogy itt a kormánynak, sőt önmagának is súlyos kötelességei vannak, hogy elhárítsák a nemzet feje fölé tornyosuló veszedelmeket ; (Rupert Rezső : Csakhogy a kamarilla nem engedte !) nem érezte-e az elnök ur, hogy itt súlyos felekezeti izgatás folyik, amely a büntetőtörvénykönyvbe ütközik, és épen azért, mert a házszabályok imperative rendelkeznek e tekintetben, nem tartotta-e szükségesnek azt, hogy a házszabályok erejénél fogva a felekezeti izgatásnak ezt a mértéktelen túlzását és fanatikus, gyűlölködő tempóját lemérsékelje. Mert ha ez megtörtént volna, akkor nem lett volna ez a tanácskozóterem olyan csúnya, utálatos jelenetek színhelye, nem állíttatott volna Magyarország megint pellengérre az egész külföld közvéleménye előtt. Mélyen tisztelt elnök ur, önnek a Ház, a nemzet méltóságát kell az elnöki székből képviselnie és feltétlenül prevencióval kell élnie, intuLiv erővei meg kell látnia, hogy mi folyik itt a tanácskozóteremben és le keli fognia a vihar szelét, meg keli akadályoznia, hogy itt az idegek játéka tomboló viharos jelenetekké súlyosodjék. Ez a felelőssége elvitathatatlan. Mindnyájan, akik itt voltunk, e szórnom, kétségbeejtő jelenetsorozat hatása alatt, fájdalmasan éreztük azt, hogy Magyarország ma megint ugy áll ott Európa és a művelt világ közvéleménye előtt, mint egy teljesen forradalmi, teljesen felforgatott területnek szomorú képe. Lehetetlen, hogy akadjanak ebben a teremben olyan nemzetgyűlési képviselők, akik a maguk csúnya, politikai játékainak szinterévé avathassák a magyar nemzetgyűlést —(Rupert Rezső : Lehetséges, mert a magyar királyi kamarillának pártja. — Zaj és mozgás jobbfelől.J Lehetetlenség, hogy erre szabadalmat kapjanak, lehetetlen, hogy jó érzéssel közömbösséggel nézze ezt bárki. (Rupert Rezső : M. kir. Cuza-párt!) Mi, akik itt ülünk, fájdalmasan néztük az eseményeket. Meg kell állapitanunk, hogy a többségi párt u. n. gouvernementális érzéke nagy passzivitást tanúsított. (Erdélyi Aladár : Hát mit csinálhattunk ?) Ha önök a nemzet többségére támaszkodnak, elsősorban kötelességük a nemzeti javakat megvédeni minden kívülről és belülről jövő támadással szemben. (Barthos Andor : Ne tanítsanak ! — Pikier Emil : Aki Cuzával szóbaáll, az hazaáruló, akárki legyen az ! Ki kell innen közösíteni ! — Erdélyi Aladár : Ebben igaza van ! — Szeder Ferenc : Ha véletlenül én tárgyaltam volna Cuzával, majd, tudták volna, mit csináljanak !) Én, t. Nemzetgyűlés, elhiszem, hogy a mélyen
