Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-452

150 A nemzetgyűlés 452. ülése 1925. hatták szerződésbe foglalt jogokra és ennek folytán az Amerikában élő nagyszámú magyar állampolgár érdekeit hathatósan nem is támogathatták. Aki ismeri azt a támogatást, amelyben az amerikai magyarok részesültek még a világháború kitörése előtt, amikor még volt nemzetközi egyezményünk az Északamarikai Egyesült-Államokkal, vagy aki ismeri azt a hathatós támogatást, amelyet a belügyministerium szervei, külügyi képviseleteink az idegenben élő magyar munkásokkal, magyar állampolgárokkal szemben tanúsítottak, az nyugodt lelkiismerettel mondhatja, hogy e szempont figyelembevételére igazán nem volt szükséges ezt a törvényjavaslatot ilyen sürgősen idehozni a nemzetgyűlés elé, mert ahogy az amerikai magyarok eddig nem részesültek hathatós támogatásban a magyar külügyi képviseletek által, ugyanúgy nem fognak részesülni a jövőben sem. Nem kell továbbmennünk, csak arra kell gondolnunk, hogy a háború összeomlása után keletkezett munkanélküliség és a kormány helytelen gazdasági politikája rákényszeritette ezreit kiválóbb ipari munkásainknak, hogy vándorbotot vegyenek kezükbe, külföldre menjenek s külföldön keressék meg a maguk megélhetését, és ezeknek a munkásoknak védelme érdekében nemhogy tettek volna — vagy tennének bármikor — valamit külügyi képviseleteink, hanem ellenkezőleg mindenütt azt kell hallanunk és tapasztalnunk, hogy nemcsak támogatást nem kapnak, hanem a legnagyobb üldözésben, a legrosszabb elbánásban van részük a magyar külügyi hatóságok részéről. Nem egy olyan munkásemberről tudunk, aki nem tudván külföldön elhelyezkedni, vissza akart jönni Magyarországra és útlevélért folyamodott a magyar külügyi hatósághoz, de. nemhogy elősegítettek volna hazájába való visszavándorlását, hogy újból exisztenciát teremthessen magának, hanem a legkülönfélébb vexaturákkal állták útját annak, hogy a hazájába szükséges útlevelet megkapja, ugy hogy nagyon sok esetet tudok arról, hogy végre idegen külügyi hatóság megkönyörült az illetőn és adott neki útlevelet, hogy elutazhassák. Néhány héttel ezelőtt láttam egy külföldön élő magyar honfitársunk részére kiállított utazási igazolványt, amelyen fel van tüntetve a svájci követség által mint honosság nélküli, csak azért, mert Bécsben lévő magyar külügyi képviseletünk nem tartotta szükségesnek, hogy elismerje az illető magyar állampolgárságát és nem adott útlevelet az illetőnek, bármilyen igazolványt mutatott is fel. De felhívom az igen t. kereskedelemügyi minister ur figyelmét — aki most a külügy ministeri teendőket is ellátja, — a Franciaországba szakadt nagyszámú magyar munkások sorsára. Ma már ugy említik Parist, mint a harmadik legnagyobb magyar várost. Budapest után Bécs következik, amelyben a magyarság a legnagyobb tömegben él, Bécs után viszont a harmadik város, ahol magyarok legnagyobb tömegben együttélnek, Paris. De Franciaország feldúlt területein is tömegesen élnek magyar munkások és e magyar munkások közé francia külügyi képviseletünk, konzulátusunk részéről még soha senki nem ment el, nem érdeklődött, hogy milyen viszonyok között élnek, emberséges munkafeltételek mellett dolgoznak-e, van-e kívánságuk a hazautazás tekintetében, gondoskodás történik-e családtagjaik ellátásáról, gyermekeik neveléséről, hanem épen ellenkezőleg, ezeket a kivándorlókat, mint ellenséges alattvalókat tekintik magyar hazájukkal szemben és egyáltalában nem törődnek velük. Amikor tehát a minister ur szükségesnek tartotta ezt az Amerikával kötött egyezményt, mint nagy vívmányt idehozni a nemzetgyűlés elé, fel kellett hívnom erre a figyelmét, hogy amit eddig évi október hó 22-én, csütörtökön. nem csináltak meg, legalább a jövőben utasítsák külügyi hatóságainkat, hogy eredményesebben és hathatósabban működjenek közre a külföldön élő magyar munkások életérdekeinek megvédésében. De bátor vagyok felhívni a minister ur figyelmét ezzel kapcsolatban arra is, hogy a konzuli kérdést nemcsak abban a keretben kell szabályozni, amennyiben a törvényjavaslat szabályozza, hanem még tágabb lehetőséget kell adni a külfölddel kötött egyezményeknek. Arra gondolok nevezetesen, hogy amikor az 1907 : XIX. te. megalkotta a betegség és baleset esetére szóló kötelező biztosítást, ennek egyik rendelkezése azt tartalmazta, hogy e törvény jótéteményeiben a magyar állampolgárok közül az is részesül, aki külföldön dolgozik ott, ahol nemzetközi egyezmények a mi állampolgárainkra vonatkozóan ugyanazt biztosítják, amit az 1907. évi megfelelő törvénycikk biztosit az illető külföldi állampolgárnak. (Rothensteiii Mór : Erről megfeledkeztek !) Nem látunk ebben a törvényjavaslatban semmiféle erre vonatkozó kezdeményezést, de nem látunk semmiféle intézkedést arra' vonatkozólag sem, (Rothenstem Mór : Ez is valami félreértés lehet !) hogy a kereskedelemügyi minister ur, aki külügyminister is és akinek hatáskörébe tartozik ezeknek a kérdéseknek rendezése, ezt a nagyfontosságú kérdést rendezné, holott ha ez a kérdés a múltban rendezésre szorult, mint ahogy rendezték is, ma fokozottabb mértékben rendezésre szorul, még pedig azért, mert az ország megcsonkítása folytán különösen a bennünket környező államokban, az u. n. utódállamokban tömegesen élnek még magyar munkások. De különösen fontos ez azért is, mert az állampolgárság kérdése sem az utódállamokban, sem pedig nálunk nincs még teljesen tisztázva. Az utódállamokban tenger sok magyar ember él, aki még nem tudja, hogy utódállambeli állampolgárnak tekintendő-e vagy pedig magyar állampolgárnak. Ugyanígy áll a helyzet nálunk is, mert itt is dolgoznak 20—30 év óta itt élő munkások, akik nem tudják, hogy magyar állampolgárok-e, ha ellenben konkrét esetben felmerül a kérdés betegségi; illetve baleseti segély, vagy kártalanítás szempontjából, akkor kiderülnek ezek az anomáliák s akkor az a szerencsétlen ember abba a helyzetbe kerül, hogy ahelyett, hogy segélyt vagy kártalanítást azonnal megkapná, az államok el kezdenek egymással vitatkozni azon, hogy melyik állam polgárának tekintendő az illető, magyar, cseh, jugoszláv, vagy román állampolgárnak-e. Ezt a kérdést egy kis előrelátással játszi könnyedséggel kereskedelmi szerződésben lehetett volna szabályozni. Minthogy ezeket a kérdéseket "nem öleli fel a törvényjavaslat, minthogy továbbá nem várom azt, amit várnom kellene, hogy külföldi képviseleteink az ott élő magyar munkásokkal szemben olyan magatartást tanúsítanának, amely megfelelne az ő érdekeiknek, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot még az általános tárgyalás alapjául is elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Nincs feliratkozva senki ! Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A kereskedelem- ' ügyi minister ur kivan szólni ! Walko Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Györki képviselő ur a tárgyalás alatt álló javaslattal kapcsolatosan szóvátette- a Washingtonban és Genfben létrejött egyezmények kérdését, valamint az ott elfogadott ajánlások kérdését és kifogás tárgyává tette azt, hogy ezek benyujtattak ugyan, de nem tárgyaltattak le itt a I nemzetgyűlésen. -. '••',.'••••