Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-452

À nemzetgyűlés 452. ütése 1925. évi október hó 22-én, csütörtökön. 151 A helyzet az, hogy ugy a Washingtonban, mint a Genfben létrejött összes ajánlások és egyezmények itt a parlamentben letárgyaltattak. Ma az a helyzet, hogy a bizottságoknál összesen egy ilyen törvényjavaslat van, az, amely ajánlást tartalmaz a munkások szabad idejének felhasználására nézve, a többi kivétel nélkül ide a nemzetgyűlés elé hozatott (Farkas István : Beterjesztetett, de nem tárgyalt atott !) és a nemzetgyűlés ezeknek a kérdéseknek valamennyiében kivétel nélkül határozatot is hozott. Ennek kapcsán megemlítette a rokkant- és munkásbiztositás kérdését is. Ezek azonban nem tartoznak ebbe a komplexumba, nem ezzel a materiával függnek össze formailag, attól teljesen különálló törvényjavaslatok. Ezek tényleg még tárgyalás előtt állanak, de az összes' többiek itt a nemzetgyűlésen letárgyaltattak. Ami a konzulátusok felett gyakorolt kritikát illeti, megnyugtathatom a t. Nemzetgyűlést, hogy Amerikában működő összes konzulátusaink a legnagyobb igyekezettel azon vannak, hogy honfitársaink érdekeit szolgálják, és épen ami a Parissal kapcsolatosan felhozott kérdést illeti, megnyugtathatom a nemzetgyűlést, hogy most épen azért csinálunk Parisban személyzetszaporitást, mert azáltal, hogy ott az utóbbi időben erősen megszaporodott a kintlevő magyarok száma, szükségessé vált, hogy Parisban nagyobb személyzettel rendelkezhessünk, hogy az ottani magyarok ügyeivel megfelelően tudjunk foglalkozni. Ami az állampolgársági kérdéseket illeti, ezek szomszédos államainkkal már régen tárgyalás alatt állottak és állanak. Sajnos, mindezideig nem jutottak eredményre, de nem adom fel a reményt, hogy ebben a kérdésben is eredményre fogunk jutni. Kérem a javaslat elfogadását. Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni, tehát a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Láng János jegyző (Olvassa a törvényjavaslat elmét és í—3. %-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Eínök : Ezzel a törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben is letárgyaltatván, harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Nemzetgyűlésnek indítványt tenni. Napirendünk szerint következik a mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen sajtó utján elkövetett vétség miatt vádolt Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Már megint! — Györki Imre : Nem unod még ? - •• Rothenstein Mór : De csak a tényállás ismertetésével !) Az előadó urat illeti a szó. Nánássy Andor előadó: T. Nemzetgyűlés ! A Budapesten megjelenő Népszava politikai napilap 1925 január 16-iki számában »Nyugalom és csend« című közleményében (Rassay Károly : Izgatott ! — Derültség a"szélsőbaloldalon.) a következő kijelentések foglaltatnak. (Farkas István : Az egészet tessék felolvasni ! — Györki Imre : Hányadik oldal ? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) (Olvassa) : »Csak végig kell nézni a nemzetgyűlésen és a nemzetgyűlésen kivül az u. n. keresztény sajtóban és azt láthatjuk, hogy azok uszítanak a legvadabb reakcióra, akik az ismeretlenség homályából kerültek felszínre«. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez csak igaz ?) »És ugyanabban az időben, amidőn ezeket a csendes és nyugalmas kijelentéseket tette, az egész kormánypárti sajtó, beleértve az álkeresztény lapokat is, a legvadabb uszítással igyekszik felborítani az ország rendjét és nyugalmát«. »Több se kellett annak a kormánytámogató és munkásellenes csűrnének, amely minden alkalmat megragad arra, hogy a demokratikus Magyarországért küzdő ellenzéket megrágalmazza«. »Erre az elvetemült fejtegetésre csupán az lehet a felelet, hogy nem hiába az Achim András egyik gyilkosa jegyzi azt a lapot«. »Nem mi voltunk azok, akik száz és száz ember meggyilkolásával vádolt rablógyilkossal leültünk tárgyalni. Nem mi ijedtünk meg a magyar lablógyilkosok terrorizmusától, nem mi cszközölrünk ki olyanoknak amnesztiát akikről beigazolódott, hogy tucatjával gyilkolták le az ártatlan embereket«. »Sajtószabadság, gyülekezési jog csak a reakciósok részére létezik ? Tömegesen zárnak be embereket olyan cselekményekért, amelyek miatt másoknak a hajaszála sem görbül meg». (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez igaz ! — Rothenstein Mór : Bémes ! — Rassay Károly : Hol van itt a magyar nemzet megbecsülése elleni vétség ?) Ezek miatt a kitételek miatt a budapesti kir. ügyészség eljárást indított az 1921 : III. te. 7. §-ába ütköző, a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség miatt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hol itt a magyar állam ?) A nyomozás során a cikk szerzőjét nem lehetett megállapítani s ezért a cikk miatt Vanczák János nemzetgyűlési képviselő, felelős szerkesztőnek kellett a sajtójogi felelősséget vállalnia. A mentelmi bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, a bűncselekmény tényálladékai fennállanak, a személyi összefüggés a képviselő és a nevezett cikk között nem vitás, zaklatás esetét nem látja fenforogni, ennélfogva javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. (Pikier Emil : Szó sincs róla ! — Zaj.) Elnök : Szólásra következik? Láng János jegyző : Györki Imre ! Györki Imre : T. Nemzetgyűlés ! Azok a részletek, melyeket az előadó ur volt szives felolvasni a »Nyugalom és csend» című cikkből, legjobb bizonyítékai annak, hogy ezeket a kérdéseket és a mentelmi bizottságnak azokat a jelentéseit, melyeket ilyen hiányosan tárnak a nemzetgyűlés elé. nem lehet letárgyalni. Nem lehet letárgyalni azért, mert egy kikapott részletből nem lehet a való tényállást megállapítani, különösen akkor, ha az előadó ur nem ismerteti magát az egész cikket és igy teljesen hiányával vagyunk annak, hogy tulajdonképen melyek voltak azok a motívumok, melyek a szerzőt a cikk megírására késztették. Ezt a hiányt bátor vagyok pótolni azzal, hogy utalok arra, hogy a »Nyugalom és csend« című cikket, mely a Népszava 1925 január 16. számában jelent meg, abból az alkalomból irták, hogy annakidején, amikor a nemzetgyűlés terméből erőszakos elnöki ténykedéssel kihurcoíták az ellenzék tagjait és később, amikor a házszabály revíziót ellenzék nélkül tárgyalta a parlamentnek erre kiküldött bizottsága, ez a kérdés egész Európa közvéleményét foglalkoztatta, mert ezt a tényt oly antidemokratikus cselekménynek minősítették, amelyről a demokratikus államoknak megvolt a maguk véleménye. Az Emberi Jogok Ligája is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és anélkül, hogy bármi tekintetben beavatkozni kivánt volna a magyar belügyekbe, egy általános tartalmú demokratikus kijelentéssel és a demokráciára való hivatkozással, 23'