Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-452
A nemzetgyűlés 452. ülése 1925. A szerződés maga különben három részre oszlik, még pedig az első rész az úgynevezett barátsági, a második a kereskedelmi, a harmadik pedig a konzuláris részre. Az első rész biztosítja az Egyesült-Államok és Magyarország polgárainak a kölcsönös letelepülés jogát ; biztosítja J letelepült polgároknak azt, hogy az állam területén teljesen szabadon űzhessék foglalkozási ágaikat ; biztosítja az iskoláztatási és a vallásszabadságot; biztosíthatja azt, hogy egyesületeket alakithassanak. (Nagy Vince : Több szabadság van ott, mint Magyarországon !) Különösen biztosítjuk eg} r másnak ezeket a jogokat és bizonyára nem lesz oka az amerikaiaknak, akik itt le fognak települni, ellenünk panaszkodni. Ebből inkább az utódállamok, amelyek a kisebbségeket elnyomják, tanulhatnának, mint mi. (Nagy Yince : Mi is tanulhatunk belőle !) Biztosítja továbbá, hogy ott ingatlanokat vehessenek, részesedhessenek ipari és kereskedelmi vállalatokban, ilyeneket alapithassanak, érdekeltségüket tovább vagy bérbeadhassák ; ingatlanaikat hasonlóképen el- vagy bérbeadhassák, azokra épitkezhessenek, általában teljesen szabadon épugy mozoghassanak a másik állam területén, mint a belföldi állampolgárok. Abszolút személyi- és vagyonbiztonságot nyújtanak kölcsönösen egymás polgárainak, kimondván, hogy a polgárokat zaklatni, vagyonukat lefoglalni, zár alá venni, kereskedelmi könyveikbe betekinteni csak birói határozat alapján szabad. A második rész, igen t. Nemzetgyűlés, a kereskedelmi rész, amellyel röviden végezhetek, mert a két állam egymásnak kölcsönösen a legnagyobb kedvezményeket biztosítja ; amennyiben pedig a jövőben az egyik állam egy harmadik államnak uj kedvezményeket nyújtana, ezen kedvezmények automatikusan életbe fognak lépni a másik államra vonatkozólag is. Biztosítja ez a rész a hajózási szabadságot. Biztosítja azt, hogy kölcsönösen egymás területén ügynököket, utazókat alkalmazhassanak, hogy ezek az árumintáikat vámmentesen hozhassák be, ezekkel dolgozhassanak, és csak amennyiben hat hónapon túl nem vinnék újból a vámkülföldre, esnek elvámolás alá. Mint mondottam, biztosítja a hajózási szabadságot, azt, hogy a magyar hajók Amerikában minden szabad kikötőben kiköthessenek. Viszont Magyarország is biztosítja ezt az amerikai hajók számára és r remélem, hogy eljön az idő, hogy az Egyesült-Államok hajói magyar kikötőben fognak kiköthetni. A harmadik rész a konzuláris intézkedéseket tartalmazza. Magyarország és Amerika között a konzuláris viszonyok eddig szabályozva szintén nem voltak. Működtek ugyan Amerikában konzulátusaink, de ezek bizonyos fokig csak tűrt hivatalok voltak, miután semmiféle szerződésileg szabályozott jogok alapján nem dolgoztak. Ez a szerződés teljes egészében szabályozza a konzuláris jogokat is és biztositja konzulátusainknak ugyanazokat a jogokat, amelyek a nemzetközi szokásban a konzuli hivataloknak, a diplomatáknak, konzuloknak és alkalmazottainak biztosítani egyes államok szoktak. Ki kell még röviden emelnem — hiszen nagyon fontos — azt, hogy a hagyatékokra vonatkozólag a szerződés külön intézkedéseket tartalmaz, amennyiben kimondja, ha magyar állampolgárok Amerikában elhalnak és vagyont hagynak hátra, e hagyaték tárgyát képező vagyon minden különösebb formalitás nélkül kiszolgáltatik az örökösöknek, tekintet nélkül arra, hogy Amerikában laknak-e vagy sem. Ezekben voltam bátor az előttünk fekvő javaslatot ismertetni, és miután azt hiszem hogy ebből a szerződésből kifolyólag Magyarországra csak előnyök származhatnak, ez a szerződés maga világos jele az Egyesült-Államok barátságának, kérem NAPLÓ. XXXV. évi október hó 22-én, csütörtökön. 149 a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék azt általánosságban a részletes vita alapjául elfogadni abban a meggyőződésben, hogy a két nemzetet, ha távol is van egymástól, a megértés és kölcsönös bizalom szálai fogják egymáshoz fűzni (Helyeslés és éljenzés jobb felől és a középen./ Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Györki Imre ! Györki Imre : T. Nemzetgyűlés ! Az imént, amikor az olasz kereskedelmi szerződést tárgyalta a nemzetgyűlés s amikor ehhez a törvényjavaslathoz két ellenzéki képviselőtársam hozzászólott, a kereskedelemügyi minister ur reflektálva felszólalásaikra, szembeállította a két felszólalást s olybá tüntette fel a dolgot, mintha egyik képviselőtársam hibáztatta volna, hogy kereskedelmi szerződési kötünk, másik képviselőtársam pedig hibáztatta volna, hogy amikor kötünk kereskedelmi szerződést, akkor nagy vívmányokat adunk azoknak az államoknak, amelyekkel ilyen kereskedelmi szerződés mégis létrejön. Előre kijelentem, hogy felszólalásomban alkalmat adok a kereskedelemügyi minister urnák arra, hogy az én beszédemben is ilyen látszólagos ellentétet fedezzen fel. Ez a látszólagos ellentét t. i. abban van, hogy amikor a kereskedelemügyi minister ur beterjeszti az Amerikai Egyesült-Államokkal kötött, 1925 június 24-én kelt barátsági szerződést, s mikor látom azt a nagy gyorsaságot, amellyel ezt a törvényjavaslatot tárgyaltatni kivánja, hibáztatnom kell azt, hogy a kereskedelemügyi minister ur elfelejtett gondoskodni arról, hogy az ugyancsak Washingtonban kötőtL szerződések, létrejött nemzetközi egyezmények, amelyek nem 1925 június hó 24-ikén, hanem jóval korábban, még 1921 és 1922-ben jöttek létre, szintén becikkelyeztessenek. Beterjesztette ugyan ezeket a nemzetgyűléshez, mert ezeknek beterjesztésére kötelezve volt az egyezmények értelmében, de azok letárgyalásáról egyáltalában nem kívánt gondoskodni a kereskedelemügyi minister ur és ugy látszik teljesen elfeledkezett arról, hogy ezeknek a letárgyalásáról szó legyen. Ezek az egyezmények pedig vonatkoznak azoknak a szociálpolitikai követelményeknek törvénybe iktatására, amelyeket a nemzetközi munkaügyi hivatallal történt megállapodás értelmében be kellene cikkelyezni ; és amelyek vonatkoznak a kötelező betegség- és balesetbiztosításra, a rokkantság esetére való kötelező biztosításra és amelyek szabályozni vannak hivatva a vasárnapi munkaszünetet, az éjjeli munkát, a nők- és fiatalkorúak védelmét, a mezőgazdasági munkások védelmét és a mezőgazdasági munkásokra való kiterjesztését a szociális biztosításoknak és egész sereg szociális követelményt, amelyekre vonatkozólag a magyar kormány képviselője hozzájárult ezeknek az egyezményeknek letárgyalásához, készségét fejezte ki abban a tekintetben, hogy ezeknek becikkelyezéséről gondoskodni fog. A letelt három esztendő alatt azonban nem tartotta szükségesnek és sürgősnek a kereskedelemügyi minister ur, hogy ezekkel a törvényjavaslatokkal a nemzetgyűlést foglalkoztassa, ellenben szükségesnek tartja, hogy ezt a nagy vívmányt, amely megengedi, hogy az amerikai hajók kiköthessenek a magyar kikötőkben, már néhány hónappal a szerződés elfogadása után a nemzetgyűlés törvényjavaslat alakjában tárgyalja. Ha elolvassuk ezt a törvényjavaslatot, azt az indokolást, amelyet a minister ur hozzáfűz és azt a jelentést, amellyel a külügyi és a közgazdasági bizottság beterjesztette ezt a törvényjavaslatot, akkor láthatjuk, hogy azért is fontos és sürgős ennek a javaslatnak elfogadása, mert konzulátusaink sikeres működése szerződés hiányában eddig nem volt biztosítva, ténykedésüket nem alapit23
