Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-452

H8 À nemzetgyűlés 452. ülése 1925. évi október hó 22-én, csütörtökön. szik, a kereskedelemügyi minister ur is egy tévedés ! — Zaj. — Erdélyi Aladár : De jó vicc !) Ugyanis Ausztriát illetőleg a helyzet az, hogy tényleg van Ausztriával egy legnagyobb kedvezményes megállapodásunk, (le a tarifaszerződésre vonatkozó tárgyalások ezidőszerint még folyamatban vannak és nem fejeződlek be. Ennek folytán arról beszélni, hogy mi ebben a szerződésben, amely nincs is meg, (Kabók Lajos: De volt már!) de amely tárgyalás alatt áll, Ausztriának túlsókat adtunk volna, nyilvánvalóan teljes tájékozatlanságon alapul. Ami az autóiparra vonatkozólag felvetett kérdést illeti, azt hiszem, ha a t. képviselő ur fáradságot vesz magának, hogy megnézze ezt az olasz kereskedelmi szerződést, látni fogja, hogy ennek az automobiliparra vonatkozó tételei épen azon épülnek fel, hogy azokat a tipusu automobilokat, amelyeket mi itt, Magyarországon gyártunk, ennek a szerződésnek a tételeivel megvédjük. Arról beszélni tehát, hogy ezen olasz szerződés következtében az az aránylag jelentéktelen automobilipar, amely Magyarországon van, lehetetlenné van teve, (Rupert Rezső : Ha a hatüléses olasz is olcsóbb lesz, mint a négyüléses magyar, ki fog magyart venni ?) azt hiszem, szintén félreértésen alapul. Ami a Rupert képviselőtársam által felhozott azt a szemrehányást illeti, hogy mi mindig egyoldalú kedvezéseket adunk, nagyon kérném t. képviselőtársamat, (Rupert Rezső : És ebből generális kedvezés lesz!) szíveskedjék talán konkrété megmondani nekünk azt, melyek azok az egyoldalú kedvezések, amelyeket adunk, mert igy igazán nehéz a helyzetem, hogy felszólalására reflektálni tudjak. (Rupert Rezső : Ott van az autóipar !) Az előbb azt volt szives mondani, hogy mi az egész világnak adunk kedvezéseket (Rupert Rezső : A vége az lesz !) és ezzel szemben nem látja, hogy mi a magunk részére mit kapunk. Nagyon kérem, legyen szives részletesebben megmagyarázni, miről van szó, akkor meglesz a lehetőségem, hogy erre reflektálni tudjak. Mindenesetre különös, hogy ugyanakkor, amkor Rupert t. képviselőtársam épen azt teszi szemrehányás tárgyává, hogy mi mindenkinek kedvezéseket adtunk és ezzel nehéz helyzetbe hoztuk az országot, (Rupert Rezső : Anélkül, hogy annak ellenértéke volna !) ugyanakkor Kabók t. képviselőtársam épen azt hibáztatja, hogy szerződések nem igen jönnek létre. A magam részéről nagyon kérem a javaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelölj Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e az Olaszországgal 1925. évi július hó 20-án kötött ideiglenes kereskedelmi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavasIatot elfogadni igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség ! A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Most átférünk a törvényjavaslat részletes tárg3*alására. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Láng* János jegyző (olvassa a ci met és 1—3. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi indítványom során fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Napirendünk szerint következik az Amerikai Egyesült-Államokkal kötött, 1925. évi június hó 24 én Washingtonban kell Barátsági, Kereskedelmi és Konzuli Szerződés becikkelyezései ől szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Moser Ernő előadó : Igen t. Nemzetgyűlés Bizonyára ismert dolog, hogy az Amerikai EgyesültÁllamok a legyőzött államokkal az 1920/1921 években kötött békéket, minket közelebbről érdeklőén a trianoni békét, nem írták alá, hanem Magyarországgal 1921. évi augusztus hó 29-én külön békeszerződést kötöttek. Sajnos, a háború szétszakította azon kötelékeket, szerződéseket, melyeket az Amerikai Egyesült-Államokkal a magyar kormányok, illetőleg az osztrák magyar monarchia a háború előtt kötöttek, ezzel életre újra támaszthatók természetesen nem voltak. Az Amerikai Egyesült-Államokkal a múltban Magyarországnak igen élénk összeköttetése volt nemcsak kereskedelmi és közgazdasági téren, hanem különösen a kivándorlás miatt is, minthogy tudjuk, hogy a háborút megelőző időkben Magyarországból évente sokezer ember vándorolt ki, "keresvén uj hazát és megélhetést Amerikában. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ezen kivándorlók természetesen állandó összeköttetésben maradtak az Ó-hazával és Magyarországba igen tekintélyes pénzösszegeket küldöttek, emellett sok ott elhalt honfitársunk hagyatéka került az óhazái örökösök kezére. A hagyatékok a háború alatt ott maradtak és kivétel nélkül mind zár alá vétettek és bizonyos fokig zár alatt vannak ma is. Már maga ez az egy tény is megokolttá tenné tehát azt, hogy az Amerikai Egyesült-Államokkal rendezni igyekezzünk visszonyuukat. De különben is a modern állami élet megkívánja, hogy az államok egymással szerződésileg biztosítsák, szabályozzák viszonyaikat. A mi szempontunkból különösen fontos is, hogy minél több nagjr állammal igyekezzünk mielőbb rendezni kereskedelmi, közgazdasági, konzuláris és egyéb viszonyainkat, már csak azért is, mert a közeliévé, úgynevezett trianoni államokkal eddig nagy eredményeket a magyar kormány minden erőlködése ellenére sem sikerült elérnük. (Rothenstein Mór : Most azt hallottuk, hogy igen !) En most a trianoni államokról beszelek. Egy pillantás a szerződésre és máris konstatál haljuk, hogy amikor a szerződést kötő felek a zöld asztalhoz tárgyalás céljából leültek, magukat egyenrangú feleknek tekintették. Egyik félnek sem volt a célja az, hogy magának előnyöket a másik fél rovására biztosítson, hanem igyekeztek a vita anyagát ugy elintézni, hogy ha a szerződés létrejön, mindkét fél érdekéi biztosítva legyenek és egyik félnek se legyenek sérelmei. Ha az úgynevezett győző államok amikor a háború utáni időben velünk és a többi legyőzött államokkal tárgyalni leültek, hasonló szellemtől áthatva, ugyanezzel a céllal folytatták volna le a különböző szerződések megkötésére irányuló tárgyalásokat, akkor Európában, különösen pedig KözépEurópában a gazdasági konszolidáció sokkal előrehaladottabb állapotban lenne, mint ahogy van, és az a bizalmatlansággal telt atmoszféra, amely miatt ma úgyszólván egész Európa szenved, enyhébb lenne. Sajnos, hogy különösen a trianoni államok e tekintetben még mindig nem emelkedtek a helyzet magaslatára, velünk még mindig nem mint egyenrangú felek igyekeznek tárgyalni, hanem még mindig éreztetik, ha csak burkoltan a sorok között is, hogy ők a győzők, mi pedig a legyőzöttek vagyunk és a tárgyalások folyamán mindig ránk igyekeznek oktroyálni azt az akaratukat, amely kivétel nélkül majdnem mindig a mi kárunkra szolgál. Már ezért örömmel kell fogadnia a Nemzetgyűlésnek az Amerikai Egyesült-Államokkal kötött ezen szerződést, amely — mondhatnám — sémája lehetne minden nemzetközi szerződésnek.