Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-452

 nemzeigyülés 452. ülése 1925. évi október hó 22-én, csütörtökön. ni A kormány idejön az egyes kereskedelmi javaslatokkal és ahelyett, hogy felvilágosítaná az országot, sem az előadó urat, sem a minister urat nem hallottuk nyilatkozni arról, hogy egy-egy ilyen kereskedelmi szerződés megkötése mérlegszerűen tulajdonképen mit jelent az országra nézve. Mindig csak igy sporadikusan tárgyaljuk ezeket a kérdéseket és azután elintézetteknek tartjuk őket, holott talán fel kellene világosítani az országot, a politikai pártokat és a nemzetgyűlést arról, hogy egy-egy ilyen kereskedelmi szerződés megkötése — pl. az, hogy Olaszországgal az automobil, a narancs, a bor és egyebek tekintetében megállapodtunk — milyen jelentőséggel bir. Tudvalevő, hogy szokásban van a nemzetek között a legtöbb kedvezmény alapján való szerződéskötés és ilyen szerződéseink nekünk is vannak. Az ilyen kereskedelmi szerződésekben a legtöbb kedvezményt biztosítjuk egy másik nemzetnek. Ez azt jelenti, hogy ha valamefy nemzettel szerződünk — amikor egy ilyen javaslat ide kerül, amelyben kivételes kedvezményt biztosítunk egy nemzetnek — akkor ezek a kedvezmények érvényesek lesznek arra a másik nemzetre is, amellyel kereskedelmi szerződésben vagyunk. Tehát az a kérdés, amelyet igen t. barátom előttem felvetett, még jobban komplikálódik, t. i. olyan verseny jön létre ezáltal, főképen az automobiliparban, hogy a munkanélküliség sanyarú állapotában ez a körülmény is figyelembe veendő. A baj még inkább komplikálódik, mert az olasz szerződés révén, azok a nemzetek, amelyekkel szintén a legtöbb kedvezmény viszonyában vag3^unk, ugyanezeket a kedvezményeket fogják megkapni. Ezért mondom én, hogy a kormány külpolitikai gazdasági eljárása kezdettől fogva a legsúlyosabb tubában, a koncepciótlanságban szenved. Ugy kell látnunk, igen t. képviselőtársaim, hogy a mi egész gazdasági politikánk és különösen külpolitikánk elhanyagolásban, mondjuk lustaságban szenved. Eb ben a védvámos Európában a kormánynak először oti kellett volna kezdenie, hogy meg kellett volna állapítania, mik a jogos igényei, mégpedig feltétlenül megvédendő igényei az ország belgazdaságának. Természetesen én a szabad kereskedelmet tartanám helyesnek, de tekintettel arra, hogy védővámos rendszerben élnek más nemzetek is, mi sem adhatjuk fel ezt a fegyvert. Ebben a helyzetben meg kellett volna nézni,"meddig mehetünk el vámkedvezmények megadásában a mezőgazdaság terhére, meg kellett volna jelölni a határt, ameddig el lehet menni, és a gépiparban, de általában minden gazdálkodási ágazatunkban meg kellett volna a minimumot állapítani, ameddig a mi védekezésünk megy. E helyett azt látjuk, hogy incidentaliter intéznek el kérdéseket. Nem azt néziK, hogy a magyar gépipar vagy egy másik termelési ág milyen védelemre szorul, hanem nyilván egészen problematikus előnyökéri, romantikus szempontokból, nekimennek a dolognak és amit egy esztendővel ezelőtt borzalmas nagy károsodásnak tekintettek, most helyesnek tartják. Elmennek pl. az automobilvámok leszállításáig, amivel a fejlődő automobilipart tönkre tehetik, ami pedig noli me längere volt egy évvel ezelőtt Most az olaszok szép szeméért lebontjuk határainkat és magunkra zúdítjuk a szabadkereskedelmet olyan módon, bogy nekünk szabadkereskedelmünk nem igen lehet, mert nekünk, sajnos, kevés oly cikkünk van, amit exportálhatunk a mezőgazdasági terményeken kívül. Mezőgazdasági termelésünkkel pedig ugy állunk, hogy egy igen nagy versennyel állunk szemben. Elvileg ugyan biztosítjuk a mezőgazdasági termények, a bor kivitelét, de ez gyakorlatilag keveset érj sőt a következő évben, amikor az orosz termelés meg fog indulni, meg kevesebbet fog érni. (Erdélyi Aladár : Ebben igaza van !) Ezzel szemben ahelyett, hogj^ például mezőgazdaságunk részére az ilyen kereskedelmi szerződések kötésénél el tudtunk volna érni számbavehető előnyöket, tulajdonképen mindenütt az egész vonalon egyoldalúan kedvezményeket adtunk és igy a végzetet magunk ellen hívtuk fel. Ilyen az a kereskedelmi külpolitika, amelyet i neiden tali ter, mondhatnám pohárköszöntő asztalok mellett intéznek, igy intézik el ennek az országnak kereskedelmi és gazdasági kérdéseit, ugy hogy odáig jutottunk, hogy sok csipcsup engedmény révén egész Európának olyan előnyöket biztosítottunk, hogy ezek biztosítása által mi magunk nem tudunk megbirkózni a külföld gazdasági erejével. Elpotyogtatott javaslatokkal jönnek ide a nemzetgyűlés ele És itt szólok a külügyrninister úrhoz és a kereskedelemügyi minister" úrhoz, akivel szemben szemrehányast kell tennünk, mert nem láttuk, hogy elég szorgalmas lett volna. Ahelyett, hogy egységes nagy külpolitikai koncepcióval jött volna és kiindult volna abból, hogy mi az a minimum, ameddig a magyar közgazdasági élet megvédendő, az történt, hogy mig egy-két "évvel ezelőtt a kormány tabunak jelentett ki bizonyos gazdasági érdekeket, amelyekhez nem lehet nyúlni, amelyeket meg kell védeni, most esetenként, egyenként, ötletszerüleg feladja ezt az álláspontját és szerződéseket köt ; csak az a baj, hogy a legtöbb kedvezmény rendszerénél fogva az ilyen kis politikai ömledezések közben létrejött kereskedelmi szerződések majdnem egy világra érvényesekké válnak ellenünk. Én ebben a külpolitikában nem látok sem gondolatot, sem egységet sem koncepciót. Ezek láttára meg kell állapitanom a kereskedelemügyi minister" urnák, ugy mint külügyminiszternek is a felelősségét azért, mert nem láttuk szorgalmasan dolgozni. A minister urat sokszor hónapokig, majdnem azt mondhatnám évekig nem látjuk. Meg kell állapitanom a felelősséget természetesen nem csak külpolitikai, hanem belső politikai szempontból is, mert nem láttuk a kereskedelem és ipar érdekében kifejteni azt a szorgalmas munkát, amelyet a nemzet méltán elvárhatott volna ezekben a problematikus időkben. Ezek előrebocsátásával kijelentem, hogy a javasjatot nem fogadom el, bár tisztában vagyok azzal, hogy ezt az egyezményt, minthogy már megköttetett, a nemzetgyűlés el fogja fogadni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Senki szólásra feljegyezve nem lévén, kérdem, kíván-e valaki szólani? /Nem !) Minthogy senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur kíván szólani. Walko Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Az előadó ur igen részletesen ismertette ezt a javaslatot, ugy hogj

7 igazán nem tudom megérteni, hogy Rupert t. képviselőtársam épen azt kifogásolja, hogy nem tudja átlátni ennek az olasz kereskedelmi szerződésnek a fontosságát Én azt hiszem, ha ő utólag szíves lesz elolvasni az elöadő ur által elmondottakat, akkor teljesen tiszta képet fog kapni ebben az irányban. Ami most már a Kabók t. képviselőtársam által a szerződéssel kapcsolatosan felliozott egyes konkrétumokat illeti, néhány tévedését kell helyreigazitanom, A t. képviselő ur azt emiitette felszólalásában, hogy Olaszországból lényeges export van Magyarország felé, viszont lényegtelen az, amit Magyarországból Olaszországba exportálunk. Itt nyilvánvaló félreértésről van szó, miután mi többet exportálunk Olaszországba, mint amennyit Olaszország exportál ide. Ennekfolytán amit ő ehhez fűzött, az nyilvánvalóan helytelen. Ami az osztrák kereskedelmi szerződésre vonatkozó megjegyzését illeti, itt szintén nyilvánvaló félreértésről van szó. (Rothenstem Mór: Ugy lát-