Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-452

146 A nemzetgyűlés 452. ülése 1926. évi október hó 22-én, csütörtökön. Pikier képviselőtársam közbeszólás alakjában mondott, hogy alacsonyabb vámmal nagyobb lesz majd a torgalom es ezáltal az állam bevétele aligha lesz kevesebb és körülbelül cl fogjuk érni azt a bevételt, amelyet a magas vám mellett értünk el, még talán akkor is, ha a csonka Magyarországra behozott narancsmennyiség felülmúlta az egész Nagy Magyarországra behozott narancs mennyiségét. De nem lehet pusztán csak ebből a szempontból vizsgálnunk a kereskedelmi szerződéseket, és különösen ezt nem lehet. Mert jó, ha narancs, vagy ehhez hasonló délszaki gyümölcs vagy növény, amely nálunk nem terem, amely nálunk nem állitható elő, ide bejön ; az is jó, ha minél kisebb vám terheli, hogy minél könnyebben jöjjön be az országba, hogy a logyasztok minél olcsóbban tudjanak hozzájutni. Ennél a kereskedelmi szerződésnél is azonban az tapasztalható, hogy amikor mi úgyszólván alig kapunk valamilyen kedvezményt, akkor a tőlünk oda kivitt áruk értéke, mennyisége meg sem közelili azt a mértéket és mennyiséget, amely hozzánk bejön. Itt pedig ipari szemponlból vagyok kénytelen bírálni és kifogásolni ezt a szerződést. Nevezetesen a kereskedelmi szerződés mellékletében foglaltatik az is, hogy automobilokra milyen az uj vám, illetőleg hogy mennyivel csökkent az uj vám. Igen nehéz álláspont az, amelyet el kell foglalnom ebben a kérdésben, én azonban azt az álláspontot vagyok kénytelen elfoglalni, amelyet elsősorban szemügyre kell vennem s amely ennek a kereskedelmi szerződésnek ipari részével kapcsolatos. Köztudomású, hogy nálunk Magyarországon az automobil-ipar épen az utóbbi esztendőkben vett lendületet, amely jogosan reméirységeket támasztott bennünk arra vonatkozólag, hogy az automobilgyártás idehaza Magyarországon is olyan nívóra fog felfejlődni, hogy a külföldi versenyben meg fogja állani helyét. Sajnos, közbejöttek azok a gazdasági válságok, amelyek immár két esztendő óta sanyargatják az ország népét, elsősorban a dolgozó társadalmat. Ezek megakadáh ózták azt, hogy a magyar automobil-ipar erőteljesebben fejlődhessék Most, amidőn elkésve itt van előttünk egy törvényjavaslat, ennél az elkésett törvényjavaslatnál azt látjuk, hogy a magyar kormány az automobilbehozatalnál olyan kedvezményt nyújt, amely mellett valósággal tönkre fog menni a honi automobilipar, mert a fejlett olaszországi automobiliparral ebben a formájában a verse,,yt fel nem tudja venni, és jó néhány száz, sőt néhány ezer munkás válik megint munkanélkülivé, akiket majd elhelyezni, más iparágra átvezetni semmiféle módon nem lehet. Az olasz Fiat-gyár az, amely az én tudomásom szerint elsősorban ezt a kedvezményt fogja kapni, amely e kedvezmény révén és az ő fejlett automobilgyártása révén olyan mennyiségű automobillal és olyan áru automobillal fogja ellepni ezt az országot, hogy ebbe a magyar automobilipar bele fog pusztulni és ezzel kapcsolatosan a magyar automobilipar munkásai is. A kereskedelemügyi minister urnák jól kell tudnia azt a nehézséget, amellyel az automobilipar küzködött. A kereskedelemügyi minister ur valószínűleg tudja azt is, hogy á magyar automobiliparnak épen legszámottevőbb gyára^ a Magyar Általános Gépgyár — hivatkozva a konkurrenciára — munkásainak körében igen erőteljes mértékű munkabér-redukciót helyezett kilátásba. Ebből kifol}

r

ólag hosszadalmas harc is keletkezett ebben a gyárban, amelynek a vége az lett, hogy a magyar aulomobiliparban foglalkoztatott munkások belátták, hogy ezt a gyárat csak ugy lehet üzemben tartani, ha mérséklik kereseteiket, igényeiket és igen tekintélyes mérséklést voltak kénytelenek elfogadni azért, hogy továbbra is foglalkoztatást kapjanak. Amidőn ez megtörtént, szinte lélekzetet vettünk és azt gondoltuk, hogy ime sikerült ezt az ipart megmenteni, mert ha az az engedmény nem történik meg a munkások részéről, a gyár megszün'.eti az tizemét és ezzel kivész a magyar automobilgyártás. Most, amidőn a magyar automobilipar munkásai ilyen messzemenő áldozatot hoztak, — lemondtak keresetüknek egy bizonyos részéről, csak azért, hogy ne Jegyének egészen foglalkozás nélkül — akkor ebben az elkésett szerződésben azt látjuk, hogy a magyar automobilipar szinte halálra van Ítélve és ezzel kapcsolatosan a magyar automobilipar munkásai is. Mert azt nem kell hosszasabban fejtegetnem, hogy az olasz Fiatgyár között, amely ezres szériákban gyártja az aulomobilokat és honi gyáraink között milyen nagy a gyártási differencia és csak lermészetes, hogy ahol ezres szériákban dolgoznak, ott olcsóbban tudják az automobilt előállítani. Éppen ebből a szempontból, az ipar visszafejlesztése szempontjából kifogásolom ezt a kereskedelmi szerződést. Ne méltóztassanak engem félreérteni. Engem nem az vezérel, hogy magas vámot akarok, nem az vezérel, hogy nem akarom ide beengedni a külföldi g3'ártmányokat, hanem elsősorban az, hogy az amúgy is agyonsanyargatott dolgozó munkástársadalom egy része bele lesz dobva a munkanélküliségbe és őket belátható időn belül alkalmazáshoz juttatni nem lehet. A munkanélküliség ellen alig tett valamit a magyar kormány. Sok h irt hallottunk, tervekről és beruházi programmról hallottunk; majd a költségvetési vita keretében leszek bátor rámutatni, hogy valójában mennyire zsugorodott össze a kormánynak ezirányu beruházási programmja is, és most kétségbeesve nézek a jövő elé, hogy mi lesz akkor, ha a beruházási Programm összesugorodott, kereskedelmi szerződéseket pedig olyanokat kötnek, amelyeknek megkötésével a magyar ipar további fennállása veszélyeztetve van. Ezért kifogásolom ezt a kereskedelmi szerződést. Általában lehet kifogásolni a kereskedelmi szerződéseket, mert ugy a francia, mint az osztrák kereskedelmi szerződésnek — különben valamennyi! szinte egy kalap alá vehetem, — általában tehát a kereskedelmi szerződéseknek főhibájuk az, hogy későn jönnek, és ha itt vannak, akkor olyan engedménj^eket kapunk, amelyek megközelítőleg sem érnek fel az érettük adott engedményekkel. Ezen indokaim alapján én a törvényjavaslathoz hozzájárulni nem tudok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Rupert Rezső : Rupert Ilezsö : T. Nemzetgyűlés ! Csak néhány megjegyzést kívánok tenni, amely ezzel a javaslattal kapcsolatban a kormány kercskcdelemgazdasági külpolitikájára vonatkozik. Azt látjuk, — mint ennél a javaslatnál is, — hogy a különféle államokkal különféle gazdasági szerződéseket kötünk. Ezt természetesen örvendetesnek kell tartanom, mert hiszen ez az egyik módja annak, hogy elzárkózottságunkból valahogyan kiutat találjunk és módja annak is, hogy politikai közeledés jöjjön létre közöttünk és más nemzetek között ; mert látjuk, hogy igen nagy bajunk volt abból, hogy úgyszólván izolálva voltunk. Nem megyek természetesen olyan messze, mint Bogya képviselőtársam, hogy egeszén különös politikai eredményeket és hasznokat várnék pont épen az Olaszországgal való szövetkezéstől, mert ha azokat a célokat akarjuk elérni, amelyeket ő a sorok között érinteni kivánt, akkor ezt a Jugoszláviával való közvetlen megállapodás sokkal jobban előmozdíthatná. Ezekkel a politikai vonatkozásokkal most nem akarok foglalkozni csak azt állapítom meg, hogy a kormánynak nincsen egységes külgazdasági koncepciója.