Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-447

A nemzetgyűlés 447. ülése 1925, támasztani azt az utóbbi időben félhivatalos kommünikékben és hivatalos ministeri kijelentésekben elhangzott biztatást, amelynek a nyomait azonban a ma beterjesztett törvényjavaslatokban nem volt szerencsém látni, hogy t. i. a szociálpolitikai törvényhozás korszaka következett be. Miután ennek a nyomait nem látom, én egyelőre ezt a célt kivánom napirendi javaslatommal szolgálni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministereínök : T. Nemzetgyűlés ! (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen — peidl Gyula: Ettől nem laknak jól az éhezők ! — Rothenstcln Mór: Ez nem fogja enyhiteni a drágaságot ! — Elnök csenget. — Kabók Lajos : Mikor volt a főpróba ?) Elnök r Csendet kérek ! (Propper Sándor : Próba nélkül ment ez igy? — Zaj és felkiállások jobbfelől : Halljuk ! Halljak ! — Propper Sándor: Jelmezes főpróba ! Gyerünk ! — Kabók Lajos : Az éhezők nem tapsolnak ! — Kuna P. András közbeszól. — Propper Sándor: Jó reggelt, Kuna ur!) Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés! En kérem, méltóztassék az elnöki napirendi indítványt elfogadni, szemben azzal az inditvánnyal. amelyet az előttem szólott t. képviselő ur terjesztett be. Nem fogadhatom el a t. képviselő ur indítványát már azért sem, mert az indítvány egyszerűen házszabályellenes. Nem lehet napirendre tárgyat kitűzni . . . (Peidl Gyula: Ugy csinálták meg a házszabályokat ! — Derültség jobbfelől ) Egy házszabálynak kell lenni! (Kováts-Nagy Sándor: Tessék betartani ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : De nem ilyennek kell lenni !) Azt hiszem, még egy részvénytársaságnak is szokott ügyrendje lenni. /Egy hang a szélsőbaloídalon : Titkos választás legyen ! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Én ugy tudom, hogy a szakszervezeteknek is van ügyrendjük, mindenféle egyesületnek is van. (Farkas István : De ott titkos választás van, a képviselőválasztásoknak is titkosaknak kellene lenni! — Zaj. — BaraSjás Samu,: Halljuk ! Mi meghallgatjuk az önök szónokát !) Én azt hiszem tehát, hogy j minden tanácskozóle-dületnek kell hogy ügyrendje és házszabálya legyen. Ha pedig van házszabályunk, I ezt a házszabályt be is keli tartanunk, nem tanácskozhatunk egy olyan házszabálj^ szerint, amelyet ötletszerűen magyarázhatunk ide vagy oda. A házszabályok értelmében, t. Nemzetgyűlés, más tárgy nem tárgyaihaló, mint amely bizolt ságilag elő van készítve. (Rupert Rezső: Miért nem készítették elő! Volt idejük!) Ez az első. ; A másik az, hogy a tiszteit képviselő urnák j módjában van a drágaság kérdését, a munkanélküliség kérdését és az általa felhozott egyéb j ügyeket napirendre hozni olyan formában, hogy ha konkrét indítványt terjeszt elő és ennek meg- j indokolására határidőt kér a Háztól. (Ugy van I \ jobbfelől. — Farkas István : Ki sem nyomatták egy | indítványunkat sem !) De az, hogy holnap beszél- ! gessünk a drágaságról és holnapután beszélgessünk j a munkanélküliségről, alkotmányos parlamentben ; egyáltalában nem lehetséges. (Gracffl Jenő : Szov- \ jetet csinálnak! — Peidl Gyula: Maguk csinálják !) Nem járulhatok tehát hozzá az indítványhoz ebből i a formai okból sem. De magában az ügyben sem látok olyan indo- : kot, amely szükségessé tenné, hogy a Ház ebben a percben ezzel foglalkozzék. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljak ! Halljuk ! jobbfelöl.) Kétségtelen, hogy a drágaság kérdése olyan, \ amely az összes é;ő magyar állampolgárok érdé- j keit közelről érinti, amely kérdés-el tehát mindennap és állandóan kell foglalkozni (Szeder Ferenc : Van már Vass-krumpli ! — Propper Sándor: Vasscsiriz !), amellyel foglalkoznia kell a kormánynak évi október hó 14-én, szerdán. 7 és foglalkozniuk kell mindazoknak a tényezőknek, amelyek a gazdasági életben szerepet játszván, hivatottak arra, hogy egyik vagy másik irányban javítsanak a fennálló helyzeten. De. t. Nemzetgyűlés, ha már itt állunk és erről a kérdésről beszélünk, én nem osztozhatom a t. képviselő urnák abban a felfogásában, hogy az a működés, amelyet a népjóléti minister ur kifejt, és nemes k most fejt ki, hanem, ismétlem, állandóan, tervszerűül és szervezetileg is ki fog fejteni a jövőben is, — mert feladatunk, hogy ezzel a kérdéssel állandóan foglalkozzunk (Ugy van ! jobbfelől — Gr. IToyos Miksa: Kell is! — Farkas István: Porhintés!) nem volna megfelelő, meri ez a működés és egyedül ez a működés alkalmas arra, hogy ezen a téren, ha lehet, valamit elérjünk. (Ugy van ! jobbfelöl. —- Esztergályos János : Muszáj, nem »ha lehet« !) A gazdasági életnek törvényei vannak, (Rupert Rezső: De ezeket soha sem ismerték el !) amelyeket hatalmi szóval sem a képviselő ur, sem senki megszüntetni nem fog. (Ugy van ! jobbfelől.) Lehel dekretálni parlamenti határozatokkal, — bármilyen szépen hangozzanak azok, — hogy most a drágaságot le fogom törni, de ezeknek csak kifelé van jelentőségük, {Ugy van ! jobbfelől.], ahol azt elhiszik, hogy törvényhozási intézkedésekkel a gazdasági élet működését meg lehet szüntetni. (Rupert Rezső: A tehetetlenség beismerése. — Zaj. — Elnök csenget./ Ez nem jelenti — ismétlem — azt, hogy azokat az intézkedéseket, amelyek a kormány hatáskörében állanak, a kormány mindékor meg ne tegye. Hiszen a népjóléti minister ur törekvése erre irányul. (Pakots József: Porhintés!) Azok az ankétek, amelyeket tartott és amelyeknek rendjén egyik és másik téren, igenis, sikereket ért el a minister ur, (Zaj a szélsőbaloídalon) amelyeket a t. képviselő urak nem fo»nak letagadhatni. (Ugy van jobbfelől. — Szeder Ferenc: Nagy Emil is eveit Vass-menüt "'?) — mondom, éppen ezek az ankétek és ezek a sikerek azok, amelyek a t. képviselő urakat megmozgattak abban az irányban, hogy fellépjenek és a parlamentet ezzel a kérdéssel foglalkoztassák. (Propper Sándor: Kóstolja meg a Vass-kenyeret, azután beszéljen !) Mert féltek attól, hogy ezek a sikerek esetleg elhomályosíthatják azl a kizárólagosságot, amellyel a t. képviselő urak a maguk szempontjából ezzel a kérdéssel eddig bántak, (ügy van ! jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! A t. képviselő ur a drágaság indokait is boncolgatván, körülbelül megismételte azokat ;z indokolásokat, amelyeket ezelőtt három vagy négy héttel a drágasági bizottságban hallottunk, s amelyeket akkor Peyer t. képviselő ur fejlett ki, majdnem szószer int ugyanazzal a szöveggel ; némi módosítás talán egyik vagy másik nüanszban van, -de lényegileg ugyanazt az okfejtést hallottuk. A drágaság oka, at. képviselő urak szeiint, az adópolitika és azok az intézkedések, amelyeket a kormány az adózás terén tett. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egy államnak, különösen egy olyan államnak, amely abban a pénzügyi helyzetben van, mint Magyarország, arra kell törekednie elsősorban, hog\ az állam háztartását, rendüehozza, mert az első feltétele annak, hogy normális árviszonyok kifejlődhessenek, az, hogy az álLm pénzügyei rendbe legyenek hozva, (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha ezt a t. képviselő urak ezt lekicsinylík, akkor ezt nagyon sajnálom, de azt hiszem, hogy minden objektive gondolkodó politikus igazat kell, hogy adjon nekem ebben a tekintetben. (Zaj.) A t. képviselő uraiv már most azzal érvelnek, hogy a közvetett adók sukkal jelentékenyebb szerepet játszanak a magyar budget-ben, mint más államokéban, és hogy szociális szempontból kifogásolható a budget nek ez a beállítása. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Én már több izben rámutattam és