Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-447

8 A nemzetgyűlés 447. ülése 1925. évi október hó 14-én, szerdán. a t. pénzügyminister ur is már több izben rámutatott arra, hogy a közvetett adóknak az a felburjánzása, amely az adópolitikában mutatkozik, egy szükségesség egy a momentán helyzet által teremtett kényszer, (Zaj és élénk ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon, j amelyből ki fogunk és ki kell lábalnunk, amely azonban hasonló módon mutatkozik a külföldi államok budget-eiben is. (Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Halljuk 1 Halljuk ! a jobboldalon és a középen./ Ha egyes külföldi államokban ez nem mutatkozik olyan méri ékben, mint más államokban, ennek oka az, hogy azok nem legyőzött államok, és nem kerültek olyan szerencsétlen helyzetbe, mint Magyarország. (Ugy van! Ugy van 1 a jobboldalon és a középei.) Rámutattunk arra, hogy

7 a magyar pénzügyi kormányzatnak törekvése az, hogy fokozottan az egyenes adókat fejlessze, viszont a közvetett adókat — különösen a szociális szempontból kifogásolható közvetett adókat, mint a házhaszonrészesedést és a forgalmi íidót — foko zatosan visszafejlessze. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nincs szükség arra, hogy a t képviselő ur figyelmeztesse erre a kötelességére akár a kormányt, akár a nemzetgyűlést, mert ez a kötelesség elevenen él mindnyájunk lelkében, de a t. képviselő ur elmulasztja ugyanakkor annak megjelölését, — mert ez kifelé hatásosabb — hogy melyek azok az eszközök és módok, amelyek segítségével ezt gyorsan keresztül lehetne vinni, anélkül, hogy az államháztartás egyensúlyát felborítanák. (Zaj a balés a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Kérdezze meg a nemzetközi népbiztost! — Peidl Gyula : Tetteket kérünk ! Szavakat már hallottunk !) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök : Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy merítsünk a fundált vagyonokból többet és hogy különösen Magyarország agrár társadalma, a nagyagráriusok nem teljesitik az adózás terén azt a kölelességet, (Esztergályos János : A pénzügyminister ur mondotta !) amelyet kellene.'(Zaj a bal és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök : Ennek igazolására azt hozta fel a t. képviselő ur, hogy a múlt évben bizonyos adónemeknél, a jövedelmi és vagyonadóknál az agráriusok hátralékban vannak — nem tudom pontosan, mennyivel — 9 vagy 10 millió aranykoronával. (Peidl Gyula : Ezer év óta hátralékban vannak!) T. Nemzetgyűlés ! Amikor a pénzügyminister ur semmiféle adókat le nem irt, amikor nap-nap után kénytelen az adósróf eszközéhez nyúlni, amikor kénytelen eljárni minden irányban, hogy az állami adók pontosan az előirt mennyiségben, a kellő időben befolyjanak és mégis képtelen volt az adósrófot oly trősen megfeszíteni, hogy az összes adók befolyjanak, ez maga is mutatja azt, hogy ez a réteg is mennyire meg van terhelve adókkal és hogy mennyire nehezen birja azt az adót, amelyet kénytelen a kormány, illetőleg a nemzetgyűlés vállára rakni. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Könnyű a t. képviselő uraknak azt mondani, hogy töröljék el az egyik adónemet és nyúljanak egy másik adónemhez, amelynek segítségével azonban nem tudunk a bajon segíteni, amelynek segitségével még hosszú ideig nem leszünk képesek pótolni, legalább is egész összegben nem, azokat az adónemeket, amelyeket a t. képviselő ur itt megszüntetni kíván. Én tehát a magam részéről csak annyit mondok, hogy a magunk részéről kötelességünknek tartjuk a fejlődést ilyen irányban vinni, azonban demagógiával azt a kérdést elintézni nem lehet. /Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Baross János: Hol itt a demagógia?) Nem lehet egyik társadalmi osztályt a másik ellen uszítani. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. J Nem lehet, t. Nemzetgyűlés, az államháztartás egyensúlyát másként megtartani, csak ugy, ha mindenki egyformán teljesiti a maga kötelességét. (Proppei Sándor: Egyformán, ez a helyes. Ezt mondjuk mi is ! — Kun Béla : A nagy bankok is teljesítsék ! — Propper Sándor: f\z öngyilkosok országát csinálták meg. — Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! A munkanélküliség kérdését is felemiitette a t. képviselő ur, mint olyan problémát, amellyel foglalkoznunk kell. Szó sincs róla — sajnos — Magyarországon is mutatkozik a munkanélküliség, ha nem is olyan terjedelemben, mint sok más külföldi államban és ha nem is olyan terjedelemben, mint „ahogyan azt a t. képviselő ur feltüntetni kívánta. Ó azt mondja, hogy a munkanélküliek száma Magyarországon a szakszervezetek kimutatása szerint 32.000 (Pcidl Gyula: Ezt Smith mondja !) és hogy ez a Smith-féle jelentésben is benne van. Ez a szám ma már túlzott, mert ma már ez a száip csekélyebb. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. ) És itt igazítom helyre elsősorban a t. képviselő ur téves szavait. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon, ) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Le lehet tagadni a szakszervezeti számokat, de ezeket mi is ismerjük, mi is megkapjuk. (Szeder Ferenc: Csak ezeket !) Az utolsó számok csekélyebb munkanélkülit tüntetnek fel, mint harminckétezret, ha jól emlékszem, 26 és 27 ezer között van a számuk. (Baross János : Már sokan kivándoroltak !) De nem ez a kérdcs lényege. A t. képviselő ur azt mondotta, hogy

7 a szakszervezeteken kívül álló munkások között bizonyára ugyanolyan arányban vannak munkanélküliek, mint amilyent a szakszervezetek tüntetnek kies miután a munkásbiztositó-pénztárban 850.000 ember van összeírva, és ha itt is 20%-ot veszek mint munkanélkülit, akkor egy 170.000-es számhoz jutunk. Merő tévedés, t. képviselő ur ! (Farkas István: Logikus!) Igen, csakhogy

7 a logika ebben az esetben megdől. À helyzet t. i. az, hogy a munkanélküliek tudják, hogy a szakszervezetben munkanélküli segélyhez jutnak (Lendvai István : És egyéb nagy összegek vannak, amelyekről nem számolnak el! — Zaj a szélsőbaloldalon.J és ennek következménye az, hogy azokban a bransokban és azoknál az egyéneknél és munkásoknál, (Zaj a talés szélsőbaloldalon. — Elnök csenget./ akiknél félős, hogy munkanélküliség áll be, rögtön belépnek a szakszervezetbe, hogy

7 ott azután munkanélküli segélyhez jussanak. (Zaj és ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Itt van a helyzet logikája ! (Propper Sándor: Szónokolni Ind, de a szociálpolitikáról fogalma sincs ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Ennyire ne ismerje az ország ministerelnöke a helyzetet ! Nagy blama ! Felkiáltások jobbfelől : Éljen a ministerelnök !) Gr. Bethlen István ministerelnök: Igenis, tudomással birok arrcl, hogy a munkanélküliséget, mint jelenséget a szociáldemokrata párt (Farkas István: Menjen csak vadászni, ne a munkanélküliségről beszéljen !) arra használta fel, hogy olyan munkásokat is beszerveztessen, (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelő..) akik különben nem léptek volna be a pártba, hanem akik csak azért léptek oda be, hogy munkanélküli segélyt kapjanak. (Lendvai István : Miért nem biztosítják önök a munka szabadságát? Akkor nem kellene odaterrorizálni őket !) Kérem, most másról van szó ! Ez az egyik része a kérdésnek. A másik része az, hogy a t. képviselő ur sablonszerűén ugyanezt a munkanélküli arányszámot alkalmazni akarja a mezőgazdaságra, holott mindenki tudja, hogy különösen a folyó évben, amikor szerencsére ennek az országnak jó termése volt (Zaj a szélsőbaíoldalon.) és amikor ebből kifolyólag sokkal nagyobb száma