Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-452

A nemzetgyűlés 452. ülése 1925. évi október hó 22-én, csütörtökön. 137 orvos az orvosi rendészetből, az impérium gyakorlásából majdnem teljesen ki legyen kapcsolva. Itt tehát meg kell majd találni azt a középarányost, amely egyrészt az állam átfogó érdekeit csorbitatlanul hagyja, másrészt az orvos adminisztráló képességét beleviszi az egészségügyi rendészetbe, mert hiszen ilyen módon a kérdés kétségkivül előnyösebben lesz megoldható. De ezen az alapgondolaton túlmegy azután az a sürgetés, amely különösen Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam beszédéből hangzott elő, hogy tudniillik a reformtörvényjavaslattal jöjjünk már egyszer ide. Amint voltam bátor emliteni, szakadatlanul folyik a munka és azt hiszem, nem hosszú idő múlva sikerülni fog a nemzetgyűlést ezzel a kérdéssel foglalkoztatni. Ne méltóztassék ezt, amint egyik-másik az igen t. szociáldemokrata szónokok közül tette, Ígérgetésnek tartani. Én kénytelen vagyok hozzám intézett kérdések alapján beszélni azokról a gondolattervekről, amelyek előkészítés alatt vannak a ministeriumban, és azután, ha ezt ígéretnek vagy ígérgetésnek méltóztatnak venni, arról nem tehetek ; viszont azonban méltóztassanak azt is kegyesen megfontolom venni, hogy az én kezemet nagyon sok körülmény köti, a pénzügyi szempontok, pláne a szanálási periódusban, elsőrangú helyet foglalnak el, néha mint akadály jelentkeznek a tervek megvalósításánál, azonkívül az érdekelt ministeriumoknak is beleszólásuk van olyan kérdésekbe, amelyekre épen Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam mutatott rá, hogy szinte közös területet alkotnak még mindig több ministerium között, aminthogy tényleg a népjóléti ministerium ügyköre még nincs tökéletesen külön szakajtva a többi érdekelt ministeriumok ügykörétől, nevezetesen értem itt egészségügyi szempontból a belügyminiteriumot, azután munkáskérdések szempontjából egyrészt a pénzügyet, különösen a bányakérdésnél, másrészt a kereskedelemügyi ministeriumot. Arni már most azt a megjegyzést illeti, hogy miért nem nevezzük el ezt az intézményt Rockefeller-intézetnek, erre az előadó ur már megadta a kielégítő választ, hogy maga a központi alapítványi intézőség egyenesen tiltakozik az ellen, hogy ezt a nevet irják bármely nemzet területén létesített intézmény homlokzatára. Hogy miért nevezzük ezt királyinak, azért nevezzük, mert magyar királyság vagyunk és azok az intézmények, amelyek mint állami vezető intézmények szerepelnek, ezt a nevet szokták viselni, amely a legmegtisztelőbb név mindenesetre egy intézmény elnevezésére. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Pikier Emil : Magyar királyi ágyukkal lőttek a magyar királyra Budaörsön ! — Horváth Zoltán : A királyok csak hóhérokat, királyi hóhérokat teremtettek! — Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vass József munkaügyi és népjóléti minister : T. Nemzetgyűlés ! Még egy megjegyzést vagyok bátor tenni, különösen Esztergályos János t. képviselőtársam fejtegetéseire. Ő t. i. nagyon súlyos kritikát gyakorolt a magyar egészségügyek komplexusáról és megállapítása, amelyet én a magam részéről tisztelettel kifogásolok, az volt, hogy semmi sem történt a magyar egészségügyek konzerválása vagy fejlesztése terén és hogy tökéletes züllésben van a magyar egészségügy. Én ennek a megállapításnak objektivitását kétségbe vonom. Azt hiszem, hogy ha äz igen t. képviselő ur jogosan azt kivánja tőlem és tőlünk, hogy száz percentes komolysággal vegyük azt, amit ő, mint nézetét vagy a pártnak nézetét itt a nemzetgyűlés színe előtt előad, akkor viszont neki meg százpercentes óvatossággal vigyáznia kell arra, hogy az objektivitás keretein belül maradjon, mert azt mondani, azt állítani, hogy a magyar egészségügy tökéletesen züilőben van, — nem tudom, hogy ezzel a szóval mondta-e, a gondolatot próbálom reprodukálni, — vagy hogy semmi sem történt : ez nem felel meg teljesen" a valóságnak. T. Nemzetgyűlés ! 1922-ben vettem át ezt a tárcát. Abban az időben kórházaink tökéletesen lerongyolt állapotban voltak (Dréhr Imre előadó : Ugy van !) és mondhatom, — a pénzügymin ist er urak érdeklődésének és jóakaratának elismeréséül is, — hogy a magyar államkincstár óriási áldozatokat hozott igen nehéz viszonyok között, de hoztak a törvényhatóságok is, hogy ezeket az anomáliákat lépésről-lépésre, amennyire lehet, megszüntessük és a kórházakat vissza tudjak adni eredeti rendeltetésüknek. (Rothenstein Mór : Épen tegnap Csilléry képviselő beszélt arról, hogy hogyan néznek ki a kórházak ! — Elnök csenget.) Ez a munka, ha nem is száz percentig, de már nagy részben megtörtént. Méltóztattak emliteni tegnap itt a fővárosi kórházi bizottságban elhangzott bírálatokat. Én nagyon csodálkozom azon, hogy egyik-másik felszólalás ugyancsak az objektivitás kárára történt ott azon a bizottságon. De ami a kórházi ápolási díjak megállapítását illeti, talán két hónapon keresztül tartott a vizsgálat, amelyet a székesfőváros kórházi ügyosztálya által kiküldött és az illető kórházak szakférfiai közül is kiválasztott egyéneknek bevonásával, a a ministeriumból kiküldött és az ezekkel a kérdésekkel fog.alkozó külső egyénekből alakitott bizottság végzeit. Ez a bizottság egészen reálisan, a helyszínén kiszállva, minden egyes kórháznak konyháját, éléstárát, statisztikáját," mindenét megvizsgálva, megállapította ezeket az ápolási díjakat. Amikor ez történt, akkor a nagykereskedelmi index-szám 164 volt, ma pedig a nagykereskedelmi index-szám, az úgynevezett nagy drágasági indexszám 137-en, vagy 136-on áll. Azóta tehát, hogy megállapítottuk 55 000 koronában — felfelé kikerekítve — a napi ápolási díjakat, a drágasági indexszám majdnem 30 ponttal csökkent. A megállapított napi ápolási összegen azonban nem változtattunk. Ennek következtében nem látom, hogy helyes gazdálkodás mellett hogyan lehet azt állítani bárhol, hogy a népjólóti minister állapította meg oly alacsonyan az ápolási díjakat naponként és fejenként a budapesti kórházakban, hogy ezekből lehetetlenség a kórházak napi rezsijét fedezni. (Szakács Andor : Ez szociális dolog ! Tessék a vagyonosoktól többet beszedni !) Ezekben kívántam röviden reflektálni Esztergályos igen t. képviselőtársam előadására és ha nem helyesen idéztem volna szó szerint, amit mondott, bocsánatot kérek, én csak a gondolatát kívántam idézni. Egyébként pedig az összes képviselő uraknak, akik szívesek voltak a törvényjavaslattal foglalkozni, a magam részéről hálás köszönetet mondok. Gondolatok vettettek fel, amelyekre, ha most nem terjeszkedem is ki, mindenesetre megjegyeztem magamnak őket, és amennyire lehet, próbáljuk értékesíteni őket. Az a bírálat pedig, amely most elhangzott a magyar egészségügy állapotáról, azokban a részekben, amelyekben objektív igazságot, bár erős kritikát tartalmaz, tanulságul szolgál nekünk arra, hogy iparkodjunk még nagyobb erővel a jelen viszonyok között azokon a bajokon, amelyek még megvannak, segíteni. Tisztelettel kérném, méltóztassék a javaslatot részleteiben is elfogadni. Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Fel fogom tenni a kérdést először magára a törvényjavaslatra, ezt követőleg pedig a beadott határozati javaslatokra, kivévén a Rupert Rezső képviselő ur által beadott