Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-447

6 A nemzetgyűlés 447. ülése 1925, hozni, az egyszerűen nevetségessé tenné magát, mert arról nem lehet beszélni, hogy a mezőgazdaságban a munkabérek drágák. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon ! — Mefekó Zoltán : A kenyérmagvak sem drágák ! — SzijJ Bálint : A termelési eszközök drágák !) A tarifa drágítását ne méltóztassanak az én fejemhez vágni, mert a tarifa drágítása is a kormányzat ténye, tehát azért nem én vagyok a felelős, hanem azok, akik a kormányzatot ebben a drágításban támogatják. A drágaság másik forrása a kormányzatnak az adózási politikája. (Ugy van a szélsőbaloldalon.) A népszövetségi főbiztos jelentésebői veszem azt az adatot, hogy az 1924/25. költségvetési évben befolyt 580 millió aranykoronából egyenes adó címén 93 millió korona folyt be, vagyis az összes adóknak 16%-a, ami azt jelenti, hogy a birtokososztály Magyarországon csak valamivel több, mint egyhatodát teremti elő az államszükségletnek, az államszükséglet túlnyomó részét pedig közvetett adókból teremtik elő túlnyomó részben a kb emberek, a dolgozó emberek, akik két kezük munkájával igyekeznek megkeresni — és nem mindig sikerrel — a legszükségesebb mindennapi kenyeret. Elnök : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy beszédidejéből még egy perc van hátra, kérem tehát, szíveskedjék beszédét befejezni. Peidl Gyula: Kérnék egy kis meghosszabbítást. Elnök: Mennyi időre kívánja a képviselő ur beszédidejét meghosszabbítani ? Peidl Gyula: Még tiz percet kérek. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy Peidl képviselő ur beszédideje tiz perccel meghosszabbittassék ? (Igen !) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Kérem a képviselő urat. méltóztassék beszédét folytatni. Peidl Gyula : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nemcsak Magyarországon folyik kapitalista gazdálkodás, hanem Európaszerte mindenütt. De nincs egyetlen példa arra, hogy bármely más kapitalista államban ennyire egyoldalúan kezelnék az adózás kérdését, mint nálunk, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. / és ennyire aránytalanul a dolgozó rétegekre, a kisemberekre hárítanák át az állam anyagi t'öntartásának terheit. (Fábián Béla : A forgalmi adó kulcsát leszállítják és az átalányokat felemelik. — Zaj.) Ezzel szemben megint lel lehetne említeni azt, hogy hiszen a kormányzat igyekszik csökkenteni ezt "az aránytalanságot, mert leszállította a forgalmi adót és leszállította a házbéreket terhelő kincstári haszonrészesedést Ha azonban valaki ezzel kívánna érvelni, ugy rá kell mutatnom arra, hogy amit a kormány ezen az egyik oldalon nem is kielégítő módon nyújtott, azt a másik oldalon elvette, (Úgy van! a .szélsőbaloldalon./ mert ug3

r

anakkor megterhelte a belegápolási- és gyermekvédelmi költségekkel a községek és főkép a városok háztartását, tehát ezeket a költségeket is elsősorban a városi polgárságra és a dolgozó tömegekre hárította át. (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Amikor azt mondottam, Smith jelentése nyomán, hogy az 580 millióból 93 millió aranykoronát vettek be eg3

r

enes adókban, akkor ezzel még nem is világítottam meg teijesen a kormányzat adózási politikáját, mert ezt a képet kiegészíti a pénzügyminister urnák egyik nemrégen elhangzott, talán ug}' mondhatnám . elszólása, amikor "" megállapította, hogy a gazdákra a velük történt megbeszélés alapján az ő teherbiróképességük figyelembevételével 26 millió aranykorona vettetett ki, de ebből is csak 17 millió folyt be, ami azt jelenti, hogy (Szomjas Gusztáv: Nem birtak fizetni!) még az egyenes adókból is ennek csak l8°/

0-át fizették be a gazdák. (Zaj a jobboldalon.) Amikor az egyik oldalon azt halljuk, hogy Magyarország agrárország, Magyarországon a nemzetéit október hó 14-én, szerdán. fen tartó elem az agráriusok és főkép a nagy agráriusok, akiknek a szive reggel, délben és este buzog a hazafiasságtól, a másik oldalon pedig meg kell állapítanunk, hogy ők az adózás terén láthatatlanokká válnak (Farkas István: Ez így van ! — Gr. .Hoyos Miksa: Épen nincs így!) csak akkor világítottuk meg teljesen a kormányzat adózási politikáját, amely semmíképen nem egyeztethető össze a nagy "agráriusoknak azzal a gondolatmenetével, amit itt ezer esztendő óta meg is valósítottak, hogy övék a hatalom, a dicsőség, az ország. (Gr. Hoyos Miksa: Jó volna, ha így volna !) Az ország kormányzata azonban igazság szerint csak azokat és csak olyan arán3

T

ban illetheti meg, akik és amilyen arányban ezt az országot adójukkal, munkájukkal és véráldozatukkal fentartják. (Klárik Ferenc : Nem a grófoké az ország !) A másik probléma — hiszen nem tudok az egész területre kiterjeszkedni — a munkanélküliség kérdése, amely belekapcsolódik a drágaság kérdésébe és amely a drágaságot még elviselhetetlenebbé teszi. Erre nézve a Smith-jelentés azt állítja, hogy Magyarországon 32.000 munkanélküli van és hozzáteszi, hogy a szakszervezetek kimutatása szerint. Azt hiszem, a kormán}

7 gondatlansága ezzel a kérdéssel szemben abból is táplálkozik, hogy azt akarja elhitetni a közvéleménnyel, hogy ez a 32.000 munkanélküli jelenti a magyar munkanélküliség kérdését. Ezzel szemben meg kell állapitanom, hogy ez a 32.000 munkanélküli a szakszervezetek taglétszámának kereken 20% a. S ha figyelembe veszem, hogy a törvényes munkásbiztositó pénztáraknak 850.100 tagjuk van és ha felteszem, hogy a szakszervezeten kívülálló munkásokat, alkalmazottakat, tisztviselőket sem sújthatja kevésbé a munkanélküliség, mint a szakszervezetekben tömörült, és ott a munkanélküliséggel szemben is bizoii3

r

os védelmet találó munkásságot, akkor itt van előttem a borzasztó s/ám, hogy a 850.000 biztosított közül 170.000-nek kell az országban munka nélkül lenni. Ezt tetézi még a kormám

r

zat által elég könnyelműen B listára helyezett tisztviselők tízezreinek száma, akiket kidobtak anélkül, hogy az elhelyezkedésüket biztosító gazdasági politikáról gondoskodtak volna. Hol van még ezen a nagy számon kivül a mezőgazdasági életben foglalkozóknak, a mezőgazdasági munkásoknak több százezernyi munkanélkülije ! Ha ezzel szemben azután megállapítom, hogy a kormányzatnak a Ház szünete előtt borzasztóan fontos és rettenetesen sürgős tervei voltak a közmunkák kiadása dolgában, mert azt mondotta a kormány és azt hitette el a közvéleménnyel, hogyha mi tovább együtt tartatjuk tárgyilagos kritikával és vitával a Házat, akkor a közmunkák kiadása lehetetlenné válik és ezzel kivánt reánk nyomást g}

r

akoroini, és ha megállapítom, hogy ez a szünet kehő időben következett be, a kormány ismét megkapta azt, amit kivánt s ezzel szemben a köz munkáknak ma a tél küszöbén sincs jóformán nyoma az országban, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor azt hiszem, eléggé megindokoltam, hogy az elnöki napirendi indítványt nem fogadom el, mert nem fogadhatom el. Az elnök ur napirendi indítványával szemben tehát épen ebből a szempontból az a javaslatom, hog}

r a nemzetgyűlés folyó hó 15-én, csütörtökön délelőtt 10 órakór tartson ülést és annak napirendjére tűzze ki : 1. a drágaság, a fogj

r

asztókat súlyosan terhelő különböző adónemek, a gazdasági válság és a munkanélküliség kérdésének megbeszélését, 2. az 593. számú, a bányatörvény alá eső üzemekben és az ezzel kapcsolatos ipari üzemekben foglalkozó munkásoknak és altiszteKiiek, valamint ezek családtagjainak nyugbérbiztositásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezzel a javaslatommal kívánom pótolni, kívánom alá-