Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-451

128 A nemzetgyűlés 451. ülése 1925, van Majláth, Ugrón István, erdélyiek valamennyien, egyik ellen sem panaszkodhatunk, hogy ellenünk áskálódnak. Miért nem jönnek össze a t. fajvédők ezekkel, miért épen az ország nyilt ellenségeivel, akik mint Cuza is egyszerűen műtéti beavatkozással akarja megakadályozni a magyarok szaporodását. Érdemben kellelt volna erre elitélő szót találni. Arra azonban ne méltóztassék vádalkozni minister ur, hogy a i i hazafiságunkban kételkedjék, mert a mi hazafiságunk évek tapasztalatain is okulva sokkal szilárdabb alapokon is áll, mint az önök hazafisága, mert a mi hazafiságunk a tisztesség, becsületesség és erkölcs szabályait, komoly szabályoknak törvényeknek tekinti. Megismétlem azt, amit Vass József minister ur jelenlett itt ki, hogy a kormánynak nagy érdeme az, hogy az országutaKon már nem lehet gyilkolni. Ezt az érdemet már öt évvel ezelőtt szereztük meg. Ha ezek ma érdemek, akkor öt évvel ezelőtt talán még nagyobb érdemek voltak és akkor talán mégsem vagyunk az a párt, amelynek működését az ország közvéleményének nyugtalansággal kellene kisérnie. Azzal a gyermekmesével, hogy hazaküldték a fegyveres erőt, ne méltóztassék már 1925 őszén előjönni, mert ezzel szemben fel lehet hozni, hogy az első »Nem akarok katonát látni« akkor történt, amikor az osztrák—magyar hadiflottát az ellenségnek tálcán, minden forradalom nélkül átnyújtották. (Rainprecht Antal : Felségsértés volt !) A többire talán méltóztatnak emlékezni. A t. munkapárt és mások is, akiknek félteni valójuk volt hogy a tömegek felelősségre vonják őket és féltek attól, hogy a katonának kezeben fegyver van, eljátszatták a holló és a sajt meséjét, hogy t. i. : milyen szépen énekelsz te holló, mire az kiejtette szájából a sajtot. A katonáknak is tapsolt az egész munkapárti oldal, amikor a Linder-féle felkiáltás elhangzott. Tapsolt mindenki. (Felkiáltások jobbfelöl ; Nem áll 1} De igenis, ez igy van, tessék a sajtói is megnézni, az önök sajtóját. Ezt tették, mert a bőrüket féltették. Örültek, hogy a katonák kezéből a fegyver kiesett. Ez az igazság. Az igazságok ellen nem lehet tusakodni. /Ellenmondások jobbfelöl. — Scitovszky Béla : Nem áll ! Nem igaz ! — Reisinger Ferenc: Nem ok nélkül féltették a bőrüket ! — Halász Móric : Patkányok ! Tiszát nem ölték volna meg, ha félt volna! Vakmerő hamisítás ! —- Gróf Teleki Tibor : Hazugság az egész !) Ennek vannak szemtanúi és fültanúi, de vannak szenvedő tanúi is, mert sajnos — erről t. barátom tanúságot tehet, — pl. az én házamra esténkint azok, akiknek fegyver maradt a kezükben, pedig sorhadbeliek voltak, tüzelni szoktak, amikor a rendszer ellen irtam cikkeimet, mert amint támadom ezt a rendszert, ugy támadtam azt is és a Károlyi-rendszer ellen a kritika szabadságával küzdő fegyveremet mindig élesen tartottam. Elnök: Figj^elmeztetnem kell a képviselő urat, hogy beszédideje már letelt. Szíveskedjék beszédét belejezni. Rupert Rezső : Az igazság ellen és az igazságot megváltók ellen önök hiába támadnak, mert az a szerencsétlenségük, hogy mi, akik a valóság mellett szegezzük le magunkat, és akik azt tartjuk, hogy a valósággal kell szembenézni, mert csak objektivitással lehet egy nemzet sorsát megmenteni, itt vagyunk, mint azoknak az időknek szem, fül és szenvedő tanúi. Nekünk hiába beszélnek. Ezt a választ, amelyet méltatlannak tartok ahhoz, hogy a kormány padjaiból elhangozhatott, amely egyenes és nyilt támadás és bűnös támadás magyar polgári szabadságjogok ellen, a magyar alkotmányos szabadságjogok ellen, nemcsak tudomásul nem veszem, hanem vissza is utasítom. Elnök : A minister ur kivan nyilatkozni, Rakovszky Irán belügyminister : A t. képviselő évi október hó 21-én, szerdán. ur válaszára mindössze két rövid kijelentést vagyok bátor tenni. A képviselő ur szemrehányást tesz, amiért érdemben nem nyilatkoztam a fajvédőcsoportnak külföldi hasonló gondolkozású urakkal való tárgyalásairól (Rupert Rezső : Tette volna más, már régen börtönben ülne') Azért nem nyilatkoztam, mert a házszabályokhoz tartottam magamat és arról beszéltem, ami napirendre van tűzve. Ez a kérdés pedig nem volt a napirendre tűzve. A leghatározottabban kénytelen vagyok azonban tiltakozni a képviselő ur ama beállítása ellen, hogy az akkori munkapárt a forradalom idején tapsolt volna a forradalomnak. Én ugy tudom, hogy csak egy vagy két tagja volt a munkapártnak aid felajánlotta magát a forradalomnak. Különben abszolúte ismerem az akkori munkapárt hangulatát, köztük éltem, és igy tudom, hogy nem volt senki, aki tapsolt volna a forradalomnak. (Ugy van! a jobboldalon.] Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a belügyminister urnák Rupert Rezső képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vag}^ nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik./ Töbnség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Rupert Rezső képviselő ur második interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa): »Interpelláció a honvédelmi és igazságügyi minister urakhoz. 1. A honvédelmi minister ur legutóbb megtagadta Rainprecht Antal veszprémi és Györki Imre budapesti ügyvéd, nemzetgyűlési képviselőknek a katonai védők listájába való felvételét, noha az illetékes kamarák és az illetékes minister ur is javasolták a felvételt. 2. Tudják-e a minister urak, és különösen az igazságügyi minister ur, hogy ez az intézkedés visszaélés a háta ómmal és sérti nemcsak az illetékes igazságügyi fórumoknak, az ügyvédi kamaráknak és az igazságügyi minister urnák tekintélyét, hanem sérti az igazságszolgáltatás érdekeit, a bűnügyi védelem szabadságát és a szabad ügyvédkedés nagjr jogát is 7 3. Hajlandó e az okozott jogsérelmet jóvátenni és különösen hajlandó-e az igazságügyi minister ur saját és az érdekelt ügyvédi kamarák s az egész magyar ügyvédi kar tekintélyének megóvása s főleg az igazságszolgáltatás érdekeinek, a szabad ügyvédkedésnek és a bűnügyi védelem szabadságának megvédése érdekében erélyesen fellépni ? 4. Hajlandok-e a minister urak törvényhozási intézkedést kezdeményezni, hogy addig is, amig civi izált államot illően a külön katonai bíráskodás eltöröltetik, a védőválasztás szabadsága, a katonai bíráskodás terheltjei, gyanúsítottjai és vádlottai részere is biztosittassék '? Ezt az interpellációt a legközelebbi interpellációs napon kívánom szóval előadni«. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Röviden óhajtok foglalkozni ezzel a kérdéssel, amely szintén az alkotmányos szabadság egyik problémáját jelenti. Az történt, liogv két nemzetgyűlési képviselő, akik egyúttal ügyvédek is, nevezetesen Rainprecht Antal, Veszprém város képviselője és egyúttal veszprémi ügyvéd, továbbá Gj^örki Imre, Debrecen város képviselője és egyúttal budapesti ügyvéd azt kérték, hogy vegyék fel őket a katonai védők listájába. Az érvényben lévő katonai büntető perrendtartás szerint ugyanis a katonai bíróságok előtt védelmet csak olyan ügyvédek vállalhatnak, akik a katonai védők listájára fel vannak véve. Már akkor, amikor a törvényt meghozták, az egészséges közérzés fel-