Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-451
114 À nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. őrség annak idején nem is volt még abban a helyzetben, hogy ilyen irányban megfigyeléseket tegyen. Ezeket akartam megjegyezni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Mielőtt Györki képviselő urnák megadnám a szót, meg akarom állapítani, hogy az iménti jelenet alkalmával durva sértés történt a Ház egyik oldalán. Györki képviselő ur azt'állítja, hogy a" másik oldalon is sértés hangzott el. Felszólítom báró Podmaniczky Endre képviselő urat, méltóztatott-e sértő kifejezést használni és kire értette. Én a nagy zajban nem tudtam megállapítani, hogy a képviselő ur valakit megnevezett volna és valakit megsértett volna. Miután a megjegyzések Podmaniczky képviselő úrra vonatkoznak, kérem, méltóztassék megmondani, hogy mit méltóztatott közbeszólni? B. Podmaniczky Endre : Peyer képviselő ur idekiáltott, hogy én a Ritz-szállodában voltam a háború alatt. Ez nem áll. Én csak ott voltam szállva, mikor ülések voltak, de kint voltam a harctéren. Most megint azt mondta hogy ugy, mint a Ritz-szállodában ! Erre én azt mondtam : gyanúsítják önt a bútorral 1 Csupán ennyit mondtam ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : De hogy három hetet kapott a biróság előtt, az, aki mentelmi jog nélkül ilyet állított, azt illene tudni önnek ! Nagyon gavallér a báró ur ! Úriember ! — Rupert Rezső : Nem lesz semmi ?) Elnök : Ez a kifejezés, hogy : »gyanúsítják önt a butorral«, nem alkalmas arra, hogy emiatt a képviselő urat rendreutasítsam. (Peyer Károly : Mondja ezt kint, akkor majd elintézem ! — Zaj a jobboldalon.) Györki képviselő urat illeti a szó ! Györki Imre : T. Nemzetgyűlés Î Előbbi felszólalásomba kapcsolódva ismételten leszögezem, hogy én csak érintettem Kun Béla bécsi tartózkodását, illetőleg az azzal kapcsolatos rendőri jelentést anélkül, hogy akár jobbra, akár balra állást foglaltam volna. Ezt azért sem tehettem meg, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy tudnám, tényleg ott volt-e. Őszintén szólva, engem abszolúte nem érdekel, hogy volt-e Bécsben vagy hogy hol van ezidőszerint. Hangsúlyoztam, hogy azt a kérdést, amelyet a budapesti rendőrség sajtóirodája felhozott, hogy agitátoriskolában résztvett s a bécsi rendőrség ezt tagadja, intézze el a két rendőrség egymás között, nekem ehhez semmi közöm nincs. (Zaj a jobboldalon. — Neubauer Ferenc : Nincs mit elintézni !) Amit a belügyminister ur mondott, az nem más, mint beismerése annak a rendszernek, melyet Oroszországban ochranának neveznek, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyarországon pedig joggal lehet Rakovszky-féle rendszernek nevezni. (Zaj a jobboldalon.) Egyedül itt vezette be a belügyminister ur azt a rendszert, hogy beugratásokkal dolgoznak, hamis vádakat konstruálnak és ezek alapján továbbfüzik a szálakat (Hedry Lőrinc : Majd meglátjuk, hogj' hamisak-e I — Zaj. — IVagy Ernő : Ez Beregnen is így megy !) Elnök : Kérem, a képviselő urnák csak kevés idő áll rendelkezésére, méltóztassanak lehetővé tenni, hogy ezalatt nyugodtan beszélhessen. Györki Imre : Két körülményre hivom fel a figyelmet. Az egyik dolog a napokban történt, a másik tényről pedig mint volt védő számolhatok be. 1921-ben és 1922-ben, amikor napirenden voltak ezek a dolgok, illetőleg nem is napirenden, hanem a kormány akkor is bizonyos külföldre való célzattal szükségesnek tartotta megmenteni az országot egy-egy kommunista puccstól, akkor láttuk mint védők nem egyszer, hogy a kommunista összeesküvés ugy kezdődött, hogy egy csomó embert el akartak tenni láb alól, ezenkivül fel akarták robbantani a ministerelnöki palotát, királyi palotát, az operaházat, képviselőházat és fel akarták robbantam mindenkor a Gellért-szállót is. Mi a magyarázata ennek ? Hosszu ügyvédi praxisunkban rájöttünk arra, hogy ezek a simlik, a detektívek hamis jelentései, még abból az időből származtak, amikor a rendőrség politikai osztálya megszokta, hogy a felrobbantandó épületek közé kell venni a Gellért-szállodát, amikor ugyanis a Gellért-szállodában volt a fővezérség székhelye. Mi mutattunk erre rá és tettük nevetségessé a budapesti rendőrség nyomozási jelentéseit. Mi mondtuk, hogy hagyjon fel már a rendőrség avval, hogy mindenkor fel akarják robbantani a Gellért-szállót, mert a Gellért-szállóban már nem lakik a fővezér, hanem ott szegény, gyógyulásra szoruló betegek vannak, akik azért mennek oda, hogy annak gyógyvizében üdülést nyerjenek. (Zaj a jobboldalon.) Csak miután mi védők ezt nevetség tárgyává tettük, hagyták ki a további rendőrségi jelentésekből a Gellért-szálló felrobbantását. A másik dolog, amely a napokban folyt le, — méltóztassék csak érdeklődni t. belügyminister ur a budapesti rendőrségnél — a következő : Egyik munkásszervezet szaklapjában szerkesztőváltozás állott be. A szerkesztő személyére vonatkozólag nem voltak tisztában, hogy milyen frakcióhoz tartozik. A szerkesztőváltozás után megjelent három munkáskülsejü ember és felszólította a szerkesztőt, hogy a Vági-csoporttal kezdjen valami agitációt és igyekezzék a lapot oly irányba terelni, amely a Vági-féle irányzatnak megfelel. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Erre az illető visszautasította ezt a beavatkozást és napirendre tért a dolog fölött. Néhány nappal később, épen azért, mert a szerkesztőváltozáshoz szüksége volt erkölcsi bizonyítványra, elment a rendőrség erkölcsrendészeti osztályára és ott erkölcsi bizonyítványt kért. Erre azt mondták neki : Nem adunk erkölcsi bizonyitványt, mert politikailag megbízhatatlan. (Pikier Emil : Nem akart bolsevista lenni ! — Zaj.) Elnök : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy egészen uj dolgokat méltóztatik előadni, holott a viszonválasz jogán csak az elhangzott ministeri válaszra szabad felelni. (Zaj.) Györki Imre : Arról volt szó, hogy a rendőrség beugrat-e vagy sem. Én rögtön bizonyítok. Erre a rendőrtanácsos ur behivatja az egyik detektívet és szembesiti vele. Azt mondja a defektiv : »Ismer-e maga engem ?« A szerkesztő ránéz és azt mondja : »Halványan emlékszem, hogy láttam valahol, de nem tudom hol.« Erre — ugy látszik — a detektivben felébredt az emberi ösztön s azt mondta : »Legyen egészen nyugodt, én most ön mellett akarok nyilatkozatot tenni. Emlékszik-e arra, hogy három munkáskülsejü ember volt önnél ekkor meg ekkor, azért, hogy önt a Vági-féle akcióhoz megnyerje és hogy ön a lap irányát a Vági-féle irányzatba terelje ?« A szerkesztő erre azt mondta : »Igen !« Ekkor azt mondja a defektiv : »Az egyik ember, aki ott volt a deputációban a három munkás között, én vagyok, aki az államrendőrség szolgálatában állok.« (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hát ez nem ochrana ?) Ott, ahol ilyen a szellem a rendőrségen, — és ezt a szellemet ön honositotta meg, belügyminister ur — igenis, joggal mondhatjuk, hogy önök beugratással dolgoznak és egy csomó embert szerencsétlenségbe döntenek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök : A belügyminister ur kivan szólni ! Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A képviselő ur előbb egy állítást kockáztatott meg és most ugy akarja feltüntetni a dolgot, mintha azt bebizonyította volna, holott csak olyan tényeket mondott el, amelyek semmi összefüggésben nincsenek az állításával.