Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-451
À nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. 115 A képviselő ur azt mondotta, hogy a rendőrség a Rákosi-féle összeesküvésben agént provocateur-ként működik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem igaz, képviselő urak, a leghatározottabban visszautasítom. A képviselő ur elmondott itt példákat, amelyek mit sem bizonyítanak, mert bocsánatot kérek, az, hogy figyelünk egy ilyen mozgalmat . . . (PeidI Gyula : Felszólítják a lap szerkesztőségére ! — Peyer Károly : Felszólította a detektív. Ez megfigyelés? — Nagy zaj.) Elnök' (csenget) : Csendet kérek ! Rakovszky Iván belügyminister : Ne tessék a dolgokat kiforgatni ! A képviselő ur nem azt mondta, hogy a detektív szólitotta fel, hanem azt mondotta, hogy a detektív is ott volt. Ő nem tudott a dologról. Ez elvégre lehet valakinek a naiv meséje, amit a szociáldemokrata pártban rendesen készpénznek szoktak venni, pedig ha azért volt ott, hogy megfigyelje, ami ott történik, ezzel csak kötelességét teljesítette. (Szeder Ferenc : Odament beugratni !) Én felelős vagyok az ország rendjéért és biztonságáért és ezt a felelősséget csak akkor tudom vállalni, ha tudom, hogy az országban mi történik és milyen mozgalmakat készítenek elő. (Peyer Károly : Ez nagyon gyenge volt !) Elnök : Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e tudomásul venni az igazságügyminister urnák Györki Imre képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség ! A Ház a választ tudomásul veszi. ( Malasits Géza : Egységes statárium-párt ! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre szólásra jelentkezik.) Milyen címen kiváh a képviselő ur szólni ? Györki Imre : Személyes kérdésben kérek szót! Elnök : A szó a képviselő urat megilleti ! Györki Imre : T. Nemzetgyűlés ! A belügyminister ur az imént ismételten szükségesnek látta leszögezni azt, mintha ők nem dolgoznának beugratással és ugy tüntette fel a dolgot, mintha én nem bizonyítottam volna. Azután, amit erre a lapszerkesztői változásra vonatkozólag felhoztam, ugy érzem, hogy a józan itéletü közönség teljesen amellett van és igazat ad abban, hogy itt a legtipikusabb beugratási esettel állunk szemben. Egyébként még csak egy mondatot vag3^ok bátor leszögezni. Épen egy tegnapi lapban olvastam egy francia írónak egy szellemes mondását, aki azt mondta : »A tengernek vannak határai, ellenben az emberi gonoszságnak nincsenek«. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez a válaszom a belügyminister urnák. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Következik Szeder Ferenc képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa) : Interpelláció az összkormányhoz : Van-e tudomása az összkormánynak az ország mezőgazdasági munkásságát pusztító nagyméretű munkanélküliségről ? Hajlandó-e a közmunkák sürgős megindításával ezt a munkanélküliséget csökkenteni s céltudatos előrelátással arra törekedni, hogy a jövőben a mezőgazdasági munkanélküliség eltörölhető legyen ? Szeder Ferenc nemzetgyűlési képviselő«. Elnök : Szeder képviselő urat illeti a szó ! Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Ismételten a mezőgazdasági munkanélküliség kérdését teszem szóvá. Bár teljesen tisztában vagyok vele, hogy ha az én felszólalásom kapcsán a' földmivelésügyi minister ur esetleg fel fog szólalni, hivatalos megállapítások alapján ki fogja jelenteni, hogy én a felszólalásaimnál téves utakon járok, mert nincs mezőgazdasági munkanélküliség, (PeidI Gyula: »De van szervezkedési szabadság« — fogja mondani a minister ur !) és azt fogja mondani, hogy ugy, mint a tárcája körébe eső egyéb dolgoknál, itt is mindent elkövetett a munkanélküliség csökkenté sere (Felkiáltások a jobboldalon : Ugy is van !) és, hogy ezután is el fog mindent követni arra nézve, hogy a mezőgazdasági munkanélküliség akut veszedelme megszűnjön. Teljesen tisztában vagyok tehát azzal a válasszal, amelyet esetleg kapni fogok erre az interpellációmra és mégis kötelességemnek érzem s ugy látom, komoly kötelességet teljesítek akkor, amikor ebben a kérdésben felszólalok. A földmivelésügyi minister urnák esetleg adandó válaszára mindjárt kijelentem, hogy a hivatalos megállapításokat e tekintetben nem sokra értékelem. Gyakorlati tapasztalat alapján jelentem ezt ki, mert a hivatalos megállapítások, különösen az ilyen kérdésekben, nagyon sokszor és nagyon gyakori esetben a valósággal homlokegyenest ellenkezően hangzanak. Mindjárt hozzáteszem azt is, hogy elég nagy baj, elég nagy bún, sőt lelkiismeretlenség, hogy hivatalosan sohasem iparkodunk megállapítani a mezőgazdasági mnukanélküliek számát. Nincs statisztikánk a mezőgazdasági munkanélküliségre vonatkozólag. (Dénes István : 3%-ot jelentenek, holott 40% van ! —PeidI Gyula : Nem érdekli a kormányt a munkanélküliség !) és csak a szolgabirák, vagy egyes hivatalnokok jelentései alapján van, maga a földmivelésügyi minister ur is ugy ahogy, sokszor meglehetősen rosszul tájékozva erről a kérdésről. (Dénes István : Pedig ő tudhatná Heves megyéből. — Zaj.) Egész tömegével vannak az adatok birtokomban, amelyekre nem térek ki ez alkalommal, de állítom, hogy a nyáron is a mezőgazdasági munkások jelentékeny része nem tudott a mezőgazdasági munkában elhelyezkedni (Dénes István : Óriási része !) és tekintélyes része az őszi mezőgazdasági munkálatoknál sem. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Annak a konzekvenciájáról, hogy a mezőgazdasági munkásság nem tud elhelyezkedni, leszek bátor a későbbi napokban, amikor ezek az anyagok idekerülnek, részletesen beszélni. Ezekről a kérdésekről most csak azt jegyzem meg, hogy ezek a legkétségbeejtőbb nyomort jelentik a mezőgazdasági munkásság számára, (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) mert fokozza a bajt az, hogy még azok is, akik a munkában elhelyezkedtek, meglehetős rossz kereseti viszonyok között helyezkedhettek el. Ezzel szemben azt mondja nekem rögtön a földmivelésügyi minister ur, hogy : ott van a mezőgazdasági munkabérmegállapitó bizottság, (PeidI Gyula : Sóhivatal az ! Mondottuk már ezt akkor, amikor csinálták !) amely hivatva van az életszínvonalon aluli munkabéreket felemelni. Mielőtt a választ megadná a földmivelésügyi minister ur, kijelentem, hogy ennek a bizottságnak az alakítása még ott is, ahol megalakult, ahol határozatot hozott és ahol nem hozott határozatot, nem járt eredménnyel. Megmondottuk annakidején a véleményünket, kifejezetten megmondottuk, hogy a mezőgazdasági munkabérmegállapitó bizottságoknak ilyetén való megalakítása nem szolgál egyéb célt, — mert komoly, reális célt nem is szolgálhat — csak kizárólag azt, hogy a nemzetközi munkaügyi hivatalhoz bejelenthessük, hogy íme, hoztunk mi is olyan irányú törvényeket, amelyeket vagy egyezmények formájában juttattak hozzánk, vagy olyanokat, amelyeket mint kötelező erejű törvényeket kell megalkotni. Van adat a kezemben "arra nézve is, hogy a mezőgazdasági munkabérmegállapitó bizottságok, ahol működtek, ahol tehát megállapították a mezőgazdasági munkabéreket is, milyen munkabéreket állapítottak meg. Nem olvasom fel az 18*
