Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-451
A nemzetgyűlés 451. ülése 1925. amelyeket már három és fél év óta állandóan vár és vár az ország és hiába vár, és amelyekkel ő be fogja váltani azt az igéretét, amelyet itt a múlt évben a költségvetési vita alkalmával tett, hogy valóban megváltoztatja ministeriumának címét, mert amint ö mondotta, nem a »népjóléti« cím felel meg legjobban a ministeriumnak, hanem a »szociális ministerium« elnevezés. Ez a javaslat szociális javaslat és arra kérem, hogy minél több, de nem ilyen vékony, nem ilyen gyenge és kicsi javaslattal, hanem ellenkezőleg hatalmas és az egész magyar nép jólétét, egészségét, talpraállitását célzó javaslattal jöjjön a nemzetgyűlés elé, mert a nemzet ezt várja tőle, és a minister ur és ministeriuma akkor felel meg feladatának legjobban, ha ezekkel a nagy megoldásokkal áll elő. Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Nincs senki feljegyezve. Elnök : Kivan még valaki szólani ? (Pikier Emil szólásra jelentkezik.] Pikier Emil képviselő urat illeti a szó. Pikier Emil: T. Nemzetgyűlés! Ez egyszer abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy egy törvényjavaslatot, amelyet ez a kormány nyújt be, elfogadhatok. Elfogadom, mint legszélső minimumát annak, amit Magyarországon a nagyon elhanyagolt i- özegészségügy érdekében pillanatnyilag tenni lehet. A törvényjavaslatot indokolásában, amelyet a népjóléti minister ur szerkesztett, azt olvasom, hogy : »a közhatalom és a felelősségük tudatára ébredt társadalmi tényezők mindent megtesznek az iránt, hogy az állampolgárok élete, egészsége, munkalehetősége a körülményekhez képest biztosítva legyen és azok a hátrányok, ametyek a mai társadalmi viszonyokból következnek, az önhibájukon kivül kedvezőtlen helyzetbe kerülők, a gyengébbek számára a lehető legkisebb mérvre szorittasanak«. Gyönyörű szavak ezek, de sajnos, meg kell állapitanom, hogy a reális valóság ezzel homlokegyenest ellenkezik, mert hiszen ezt a közegészségügyi intézetet, amelyet a most szőnyegen lévő törvényjavaslattal akarunk felállítani, nem lehet a közegészségügynek és a mag3^arországi társadalmi tényezőknek javára irni. Ez a nagy óceán túlsó oldalán élő nagy emberbarátnak köszönhető, de ez a nag}? emberbarátság is abban találja az eredetét, hogy az a hatalmas vagyonú Rockefeller annak a többletér!éknek, amelyet a munkásoktól elvont a megfelelő munkabérből és amely a túlságosan kitolt, meghosszabbított munkaidőből származik, egy kis részét vissza akarja adni nagykegyesen a dolgozó néprétegeknek. Ezt nem kicsinylem le, de hiszen a kapitalizmus ugy szeret kompromisszumot kötni a lelkismeretével, hogy amit egyoldalúan elvesz, azt a másik oldalon kis részben vissza akarja juttatni. Mint magyar törvényhozó és nem mint szocialista ezt a morzsát is hajlandó vagyok köszönettel fogadni De annál inkább meg kell rónom a kormányt, amely addig várt ilyen intézet felállításával, amíg annak felállítását egy nagy külföldi kapitalista lehetővé tette. Ennek a törvénynek • a megalkotásánál egy hiányt fedezek itt fel, azt a nagy hiányt, hogy a népjóléti minister ur elmulasztott gondoskodni arról, hogy a rendelkezésre álló pénzből egy úgynevezett psichikai laboratór um állittassék fel, amely a művelt államokban már mindenütt áldásos működést fejt ki. Vitás lehet vájjon a kísérleti lélektan az orvosi tudomány keretébe hozható-e és hogy tényleg hozzátartozik-e az orvosi tudományhoz, a külföldön azonban azt látjuk, hogy az orvosi egyetemeken mindenütt van egy psichikai laboratórium. Nem vagyok ugyan szakember de olvastam, hogy ezek a lélektani kísérletekkel foglalkozó laboratóriumok igenis nagy eredménye- , ket mutathatnak fel. Volt nálunk egy Európaszerte évi október hó 21-én, szerdán. 95 ismert tudós dr. Révész Géza, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott, akit azonban a magyar tudomány szegyenére az ugjmevezett kurzus elüldözött, mert politikailag nem volt egészen megbízható. Ha ez a dr. Révész Géza itt lehetne köztünk, és élhetne a tudománynak, mindjárt rendelkezésre állhatna ezen psichikai laboratórium felállításánál. Melegen ajánlom a népjóléti miniszter urnák, hog} r ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Az indokolás felemlíti íizt, hogy az intézet költségvetésének keretében fiatal orvosoknak ösztöndijakat akar juttatni, hogy a napi élet keserves gondjaitól megszabadulva, minden idejüket tudományos készülésükre fordíthassák. Ezt én nagyon helyeslem, ha azonban a népjóléti minister urnák tényleg ez az intenciója, — amiben én nem kételkedem — akkor gondoskodnia kellene a népjóléti minister urnák arról is, hog} r a tudomány forrásához és a tanulmányokhoz mindenki oda juthasson, aki erre rátermettnek érzi magát és mindenki diplomához jusson, aki azt hiszi, hogy a közegészségügynek és a magyar népnek szolgálatokat tehet. De amikor azt látjuk, hogy a tanuló ifjak egy része, ha tanulni akar édes hazájából ki van űzve és másutt kell folytatnia tanulmányait keserves viszonyok --között, akkor azt hiszem, a népjóléti minister ur nem felel meg egészen az adakozó intencióinak, amikor a magyar ifjak nag3 r részét megfosztja -attól, hogy ők mint orvosok itt ennek a szándékolt intézetnek az áldásaiban részesülhessenek. T. Nemzetg3 ? üJés ! Az orvoskari egyetemen ujabban a numerus clausust a nőkkel szemben is igen szigorúan alkalmazzák és nagy korlátok közé szorítják a nőknek az orvosi pályára való lépését. Lehetséges, hogy az orvosi pályának némely részében a nők talán nem állják még ugy a helyüket mint a férfiak, ezt nem állítom, csak feltételezem, ez csak hipotézis részemről, — azonban- tény és való, hogy például a leányiskolákban, például a felsőbb női leányiskolákban, a polgári és elemi iskolákban, amelyben a gyermekek egészségének felügyeletéről az állam köteles gondoskodni, — a külföldön ez meg is van — a női orvosok nagyon áldásos működést fejtenek ki és a serdülő leánygyermekeknél előforduló különféle betegségeknél a nők nagyon is szükségesek és alkalmasabbak erre a célra, mint a férfiak. < Bécsben a városi tanács nagy súlyt helyez a gyermekhigieniára, és az iskolaorvosok úgyszólván hetenkint megvizsgálják a gyermekeket közegészségüg3 7 i szempontból, ugy hog} r Bécsben néhány száz női orvos működik és rendkívül áldásos tévé kenységet fejt ki e téren. Ezen intézet felállításánál talán erre is gondolni lehetett volna és a nőket az orvosi karra való bejuthatásnál ebből a szempontból is más elbírálásban kellett volna részesíteni, nem pedig azt csinálni, ami történik. Őszintén megmondom, nem vag3 7 ok feminista és a feminizmus bizonyos túlzó dolgait nem hetyeslem, ahol azonban az emberiség ügye attól függ, hog3 r azt a tudományt nő gyakorolja, ott még az antifeminista sem ellenezheti azt, hog}' a nő a neki megfelelő szerephez jusson, A Rockefeller-alap emberbaráti intézményt akar létesíteni. Ehhez tartja magát a magyar kormány is. Errevonatkozólag szinte szórói-szóra szeretném ismételni azt, amit Malasits képviselőtársam ma elmondott, hogy t. i, félni kell attól, hogy ennek a nagv r emberbarátnak az intenciói itt mellékvágányra fognak tereltetni és hogy az az intézet nem azt a célt fogja szolgálni, amelyet tendál, mert félő, hogy néhány szinekurát fognak itt teremteni és hogy az összeg egy része eladminisztrálódik. Nem kételkedem abban, hogy a népjóléti minister ur talán számol ezzel, hogy nag} T energiával és körültekintéssel igyekszik ennek a régi
