Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-440

4âÔ Â nemzetgyűlés 440. ülése 1925 vénybe, mutatja az, hogy ha arról van szó, amit az urak mondanak, akkor reánk nem is vonatkozik ez a dolog. Mert miért vonatkoznék ? A mi parlamenti frakciónk függetlenül tárgyal, résztvesz minden szer­vezetben, kezdeményez, javaslatot tesz és iparkodik a maga határozatait keresztülvinni. Elsősorban szűkebb körben tárgyal. S hogyan alakul a dolog ? Természetes, hogy mi szervezett, organizált párt vagyunk ; nem ugy élünk, mint az egységespárt, amely párt tagjai a választáskor kimennek a vidékre s amely párt megmozgatja a jegyzőt, a csendőrt, a szolgabírót m azután végződik a párt s a következő öt esztendő alatt tulaj donképen nincs is párt. (Zaj a jobboldalon l) Végre is, mi élő organizmus vagyunk ; mi élünk akkor is, ha nem vagyunk benn a parlamentben, mert nem­csak képviselőkből áll egy párt. Az a párt nem érdemli meg a »párt« nevet, amelynek csak kép­viselőtagjai vannak. Végtére azonban valakinek képviselnie kell a pártot. (Zaj.) Németországban azt látjuk, hogy ott vannak konzervativ pártok, demokrata pártok s van egy centrum párt s ezeknek épugy megvannak a rendes szervezetei, mint ahogy megvannak a szociáldemokrata pártnak a maga munkásszerve­zetei is és épugy tárgyalnak velük minden kér­désben, mint tárgyalnak Magyarországon a szociál­demokraták a maguk pártjával és senkinek sem jut eszébe, hogy ezt összeférhetlenségi esetté tegye. De tovább megyek. Egy képviselő ur kijelen­tette itt a Házban, hogy ő a fővezérséget képviseli. Hát ez nem idegen befolyás? (Nemes Bertalan : Azt mondotta, hogy inkább a kabinetirodát kép­viseli, mint az önök felfogását ! — Zaj.) Ha a kabinetirodát képviseli, ez nem idegen befolyás? (Nemes Bertalan : Nem arról volt szó ! — Barthos Andor : Azt mondotta, hogy ő nem kapott utasi­tást ! — Zaj.) Hát az nem a képviselőházon kivül álló tényező? (Barthos Andor : Ne csavarják félre a dolgot ! — Zaj. — Peyer "Károly közbeszól.) Elnök : Peyer képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben maradni ! Farkas István : Ha a képviselő urak azt mond­ják, hogy az általam emiitett esetekben nem tör­tént utasitás, hanem csak kérelem, ha ilyen kife­jezéseken nyargalnak az urak, s ezekre épitenek törvényt, akkor ez fából vaskarika lesz, mert lehe­tetlenség lesz azt megérteni. Ne erőszakoljanak valamit, aminek semmi gyakorlati célja nincs, vagy ha van ilyen célja, akkor ne magyarázzák félre. Jobb volna, t. uraim, ha végrehajtanák az összeférhetlenségi törvényt. Mert azt tapasztalom, hogy a tényleges összeférhetlenségeket nem Ítélik el soha, (Peyer Károly : A tőzegügy nem volt összeférhetlen ! — Zaj.) Egyetlen egy esetben, Hegyeshalmy Lajos esetében mondották ki az összeférhetlenséget. Én résztvettem ilyen juryben, s mondhatom, hogy annál haszontalanabb, érték­telenebb testületet nem láttam, mint amilyen en­nek a Háznak ez a juryje, és ezt alkalomadtán szóvá is fogom tenni. (Zaj.) Elnök : A képviselő urat kénytelen vagyok a Ház egyik bizottságának megsértése miatt rendreutasítani. (Zaj.) Farkas István : Legalább is azt kell mondanom erről a juryről, hogy haszon nélküli. (Zaj.) Ami a hűség kérdését illeti, (Peyer Károly : Teljesen azonos Î) ezt igazán nem lehet másutt, csak a lelkekben meglátni. Lendvai képviselő ur azt mondja, hogy csak a faj védelem alapján lehet jól a hazát szolgálni, én pedig azt mondom, hogy csak az én elvi felfogásom alapján lehet helyesen a dolgozó nép érdekeit szolgálni. (Zaj.) A túloldali képviselőtársaim azt mondják, hogy a hazái, nem ezen az alapon lehet helyesen képviselni. Végre is ez felfogás, egyéniség és megítélés dolga. . évi yuUus hó 3-án, pénteken* Ezt azonban nem lehet velünk szemben ross2­hiszemüségnek feltüntetni, mert ha valaki nem ismeri a társadalom szerkezetét, nem ismeri annak szociális vonatkozásait, ez még nem jogo­síthatja fel arra, hogy egy másik embert, akinek gondolatköre ebből a szociális viszonylatból indul ki elitéljenek csak azért, mert ő ilyen vonat­kozásban a társadalom életét, történetét nem kutatta, nem tanulmányozta, tehát nem is ismer­heti. Nagyon sokszor volt életemben alkalmam találkozni igen intelligens, képzett emberekkel, akik, amikor velük beszélgettem, csodálkoztak, mert ilyen vonatkozásban, ilyen összetételben nem hallottak ezekről a kérdésekről beszélni s csak ezután kezdtek ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Mindenkinek adva van körülbelül osztályhelyze­ténél fogva az, amiből kiindul ; de nem lehet abból kiindulni, hogy egy másik világnézeti szempont nem olyan helyes, igazságos és jóaka­ratú egy nemzet történetén belül, mint az a fel­fogás, amely régebbi és közismertebb. Ezt a kérdést tehát paragrafusokba vonni nem lehet, s igy ennek semmi jelentősége nincs. A szivekbe, a lelkekbe nem látunk bele, ha pedig a tények az ellenkezőiét bizonyítják, erre amúgy is megvannak az eddig fennálló törvények és amúgy is meg lehet az olyan cselekményeket aka­dályozni, amelyeket itten ki akarnak küszöbölni. Én abból indulok ki, hogy — amint Peyer képviselőtársam is mondta — bennünket attól, hogy mi a magunk módszere szerint fogunk to­vábbra is dolgozni, eltántorítani nem fognak. Nagyon furcsán fog festeni az, hogy amikor a szociáldemokrata párt az egész világon pártgyülé­seket, pártválasztmányi üléseket, kongresszuso­kat tart, s azokon határozatokat hoznak, erre azt fogják mondani itt a nemzetgyűlésben, hogy az összeférhetlenséget képez a szociáldemokrata képviselőkre nézve. (Peyer Károly : Az egész frakció összeférhetlen lesz !) Bocsánat, mást nem tudok elképzelni. Ebből csak az következik, máskép ezt nem tudom megérteni. (Zaj.) Ez olyan dolog lesz, hogy ezen fog röhögni az egész világ. Az egész világon, minden országban, ahol kiala­kult politikai rendszer van, ahol demokratikusak a pártok, — mert demokratikus országban még a konzervativ pártok is demokratikus módszer szerint vannak szervezve, mint Angliában a konzervativ párt, Németországban a centrum párt, — mindezen pártoknak vannak szervezetei, s valamennyinek képviselői résztvesznek a pártélet­ben, ugy, mint nálunk a szociáldemokraták részt­vesznek. Természetesen közelebb állnak a párthoz, és a párt hoz határozatokat s azoknak a határoza­toknak ezek a képviselők adnak hangot a fóru­mokon és a törvényhozásban. Ha abban »utasitás« helyett »kérelem« van, ezt a szót mi is meg tudjuk változtatni, hogy utasitás helyett kérelem legyen benne. Ez nagyon egyszerű dolog, de mit változtat a lényegen ? Minek ez a törvény, ha a lényegben egyetértünk ? Ha a lényegben nincs differencia, akkor minek ez a kérdés egyáltalán, miért kell ezt felvetni, miért kell törvénybeiktatni akkor, amikor erre szükség nincs ? Tudom pl., hogy a kormányt támogató keresztény párt bizonyos esetekben tart összejöveteleket, pártértekezletet. Résztvesz más is, ugy tudom, ezeken az értekez­leteken. A kisgazdák szintén tartanak értekez­leteket és a kisgazdákat már utasították is saját testületeik, hogy ezt, meg ezt követeljék. (Ellen­mondások a jobboldalon.) Kongresszust tartottak és a kongresszus utasította a kisgazdákat. (Peyer Károly : A 16 pont a legklasszikusabb eset ! — Rakovszky Iván belügyminis ter : Képviselők vol­tak ! — Peyer Károly : Nem képviselők is voltak

Next

/
Oldalképek
Tartalom