Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-440

A nemzetgyűlés 440. úUse 1925. évi július hó 3-án, péntekért. 429 köztük ! — Zaj.) Abban igazuk lehet a képviselő uraknak, hogy ez nem összeférheti en s szerintem sem az, de tény, hogy e szakasz meghatározása * szerint ez idevonható fogalom és ilyen munkakört fog adni annak a bizottságnak, amelynek. ebben Ítélkeznie kell. Ezen a címen lehet zaklatni egyes parlamenti pártcsoportokat, s az csak arra alkalmas, hogy olyan felesleges kellemetlenséget okozzon, amelynek semmi célja nincs. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni ! Farkas István : Kérném tehát a t. Nemzetgyűlést, vesse el ezt a szakaszt. Én a magam részéről elfogadom Farkas Tibor képviselő ur javaslatát. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Ebben a szakaszban minden van, amit az okosság és bölcsesség ellentétének lehet tekinteni. Ebben a szakaszban rengeteg gonoszság van. Semmi másra nem szolgál, semmi másra nem alkalmas, — mert hiszen gyakorlati eredményeket és célokat elérni vele nem lehet, — mint hogy egyszerűen csapda, kinzóeszköz, az üldözés eszköze legyen, tőr legyen, amelybe bele lehessen csalni az embereket, amelylyel meg lehet fojtani a kormánynak nem tetsző képviselőket. (Peyer Károly : Le kell forditani angolra és kiküldeni külföldre !) Amint mondottam, ez gyakorlatilag nem jelent semmit. Ebből a szempontból ez nem egyéb, mint Gessler-kalap, amely minden cél, ok és bölcsesség nélkül. arra kényszeríti az embereket, hogy ez előtt a szakasz előtt meghajoljanak, hogy ez nekik bálványuk legyen, azután a végén azt a célt, amelyet elérni akarnak vele, elérni nem lehet. Az igen t. belügyminister ur itt szemünk láttára bizonyította be, hogy semmi praktikus célja ennek nincs. Amikor Huszár Károly t. képviselőtársam szólásra késztette itt a t. belügyminister urat, hogy mi történik azzal a képviselővel, aki hitből eredő meggyőződése alapján— ahogy ő mondotta — a római "pápától, a szentséges atyától utasítást fogad el, erre azt mondotta a belügyminister ur, hogy, aki hitből eredő meggyőződése alapján utasítást fogad el, arra ennek a szakasznak szankciója nem vonatkoztatható. (Huszár Károly : Csak a hitéletre vonatkozólag S) Azt mondja Huszár Károly t. képviselőtársam, hogy csak a hitéletre vonatkozólag. Nem is kifogásolom ezt az álláspontját, ha ez igy van, csakhogy a hitélet kérdései is igen különfélék. Igen sok ember a polgári házasság vagy a vegyes házasságok kérdését a hitélet területére tartozónak tekinti. (Huszár Károly : Én is!) Ezzel szemben mi volt a régi magyar álláspont, mi volt még a Habsburgok álláspontja is, akik pedig bizonyára voltak olyan katolikusok, mint Huszár Károly igen t. képviselőtársam? Ragaszkodtak a jus placetihez, hogy t. i. mindarra nézve, ami a hitéletet érinti, de törvényhozási matéria, a pápának nincs utasítási joga. Méltóztassék az 1870. januárjában lefolyt arra a hatalmas vitára visszaemlékezni, amelyet Deák Ferenc vezetett, amikor Lajcsák rozsnyói és Scitovszky nagyváradi püspökök az 1790 : XXVI. te. rendelkezésével szemben kötelezték a plébánosokat, hogy csak abban az esetben kössék meg a vegyesházasságot, ha reverzálist ad a nem katolikus fél arra, hogy a gyermekek a katolikus vallásban fognak neveltetni. Az 1790 : XXVI. te. szerint ugyanis az volt a jogi helyzet, hogy csak katolikus plébános előtt lehetett megkötni a házasságot. Lajcsák rozsnyói és Scitovszky nagyváradi püspökök erre nézve kiadták rendeletüket, utasításukat és pásztorlevelüket. (Barthos Andor : Scitovszky sohase volt nagyváradi püspök !) Ez különben nem számit. Én most emlékezetből beszélek nem tudom, hogy ez a matéria fenforog-e. Egyébként koncedálom, hogy Scitovszky rozsnyói és Lajcsák nagyváradi püspök volt. A lényeg az, hogy ezek a püspökök élve hatalmukkal, kibocsátották ezeket a rendelkezéseket. Akkor itt az országgyűlésen, a törvényhozásban Deák Ferenc volt az, aki ez ellen tiltakozott, figj^elmeztetve az illető püspök urakat, hogy a hitet ugyan lehet terjeszteni erőszakkal, talán terjed is, ellenben a szeretetet, a hit lényegét, megölik. Lándzsát tört amellett, hogy mindazokban a kérdésekben, amelyek a törvényhozás alá tartoznak, a vétójoga megvan az egyházzal akár a pápával, akár a püspökökkel és mindenkivel szemben a magyar alkotmányos forumoknak s legnagyobb mértékben magának a királynak, az u. n. jus placeti. A t. belügyminister ur azt mondotta, hogy most nem az a jogi helyzet. A t. belügyminister ur Huszár Károly képviselőtársammal szemben koncedálja a teljes, az abszolút szabadságot, addig a mértékig, ahogyan azt Huszár Károly t. képviselőtársam is magyarázza, amely magyarázat ellen nem tudok tenni semmit, mert tényleg a hitélet területére tartozóknak tartom ezeket a kérdéseket s ha egy katolikus ember ezt a meggyőződést követve átviszi arra a térre, ez ellen nem lehet kifogást emelni. (Huszár Károly : Viseli minden konzekvenciáját !) Viseli, ez azonban az egyéni konzekvencia viselése. Ez nem veszedelmes, mert azt fogja mondani a többi, másvallásu, esetleg protestáns vallású képviselőtársunk, hogy ez az ő egyéni dolga. Abban a pillanatban azonban, amely pillanatban kollektiv valamivé tesszük, a Ház bíráskodása alá bocsátjuk és a Ház az egyik bizottsága utján állást foglal és kimondja, hogy egy olyan pápai bullát, brevét, amely a magyar képviselőnek utasítást adott arra, hogy az elkeresztelés kérdésében milyen álláspontot foglaljanak el, helyesen követte a t. képviselő ur, ez már olyan állásfoglalás, amelylyel szemben protestáns képviselőtársait pedig megilleti a tiltakozás joga a magyar törvények alapján. Akkor odáig ment a Deák-féle küzdelem ezek ellen a püspöki rendeletek ellen, hogy egyenesen követelte maga Deák is, hogy ezek a püspökök pedig ezért felelősségre vonassanak, mert tényük beleütközik az 1790-ik évi XXVI. tc.-be. Áldatlan vallási vitákat, villongásokat is alkalmas felkelteni ez a szakasz, abban a pillanatban, mihelyt alkalmazásra kerül, mihelyt mi itt egy döntés folyományaként kénytelenek leszünk egy ilyen kérdéssel foglalkozni. Ezért sem szerencsés. Azután azért sem szerencsés, mert igen tág teret nyújt a magyarázatra, hogy vájjon kik esnek alája. Mindenki alája eshetik, akit a jury alája esőnek tekint. Mert ebben a szakaszban nemcsak arról van szó, hogy aki utasítást fogad el, az kerül összefér-. hetetlen helyzetbe, hanem azt mondja, hogy összeférhetetlen helyzetbe jut az, aki idegen tényező vagyis a képviselőházon kívül eső tényező rendel« kezesének aláveti magát. Most fessék elképzelni, hogy összeül az Orszgos Birói és Ügyészi Egyesület, határozatot hoz, amelyben kötelezi azokat, akik, nem tudom, mint birák képviselőkké megválasztattak, hogy a birói érdekekért, a külön státusért, vagy ilyen vagy amolyan ügyért, a törvényszékek megszüntetése ellen vagy több tábla felállítása érdekében foglaljanak állást és ekkor fogja magát egyik képviselőtársunk — biró vagy nem biró — és azt mondja : alávetem magam ennek a határozatnak. Vagy nem tudom én, egy agrár-kerületben összeül annak a kerületnek pártgyülése és kimondja, hogy : mi csak olyan képviselőt fogunk támogatni, "aki amellett van, hogy a meg_