Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

A nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. 327 barátom javaslatának kiterjesztését célozza, és arra vonatkozik, hogy ne csak a községi elöljáróság, hanem a közjegyző és a járásbíróság is meg legyen nevezve a hetedik bekezdésben ugy, hogy a hitelesités itt is megtörténhessék. Én a magam részéről is kifogásolom azt, amit már többen kifogásoltak, hogy t. i. ez a Nemzetgyűlés önmaga megveregeti saját vállát és ennek kifejezéséül saját magától annyira el van ragadtatva, hogy volt Nemzetgyűlési képviselőknél 500-ra szállítja le az ajánlók számát. Nem vagyunk rászorulva ilyen monopóliumokra, nekünk az összes jelöltekkel szemben fel kell vennünk a versenyt. Semmiféle monopóliumot önmagunk részére megállapítani nem tartanám helyesnek csak azért, mert véletlenül mi vagyunk a képviselők, e monopóliumot erkölcstelennek és immorálisnak tartanám törvényes intézkedésbe foglalni. A 62. § 4. bekezdésének helyébe tehát javaslom, hogy (Olvassa) : »A jelöltet 100 választó Írásban is ajánlhat«. Itt utalok a régi választéyjogi törvényre, amely szerint csak tiz választó volt szükséges az ajánláshoz. A 7. bekezdéshez pedig javaslom e szavakat (Olvassa) : »jogosulva vannak az ajánlók aláírásukat a járásbiró vagy közjegyző előtt hitelesittetni«. Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós Jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! (Felkiáltások a fcbloldalon : Honnan beszélsz ? De halra kerültél !) A hely nem változtat hozzászólásomon. Meggyőződés és tudás teszik az embert. (Helyeslés. Zaj.) Szólni kívánok az igen t. előadó ur módositásai'ról. Az első módosítás, hogy t. i. a hozzájáruló nyilatkozat külföldi képviseleteink által is hitelesíthető, azt hiszem, a gyakorlati életben nagyon sokszor abszurdumokra fog vezetni. Teljesen lehetetlen ugyanis, hogy valaki, aki — mondjuk — hivatalosan, vagy magánfoglalkozásánál fogva Amerikának követségünktől távolabb eső részében van, vagy akár valamelyik európai államban, de olyan helyen, hogy követségünkkel érintkeznie nehéz, ezt a nyilatkozatot meg tudja szerezni. Én egyáltalában disztingválni szeretnék a belföldön tartózkodó képviselőjelöltek és a külföldön tartózkodók között, ha a hozzájáruló nyilatkozatot megkívánjuk. Ennek semmi akadálya nem volna és meg iehetne ezt a kérdést oldani ugy, hogy leszúrnánk ezeket a szavakat : amennyiben belföldön tartózkodik, megfelelő nyilatkozatot kell tenme. A külföldön tartózkodóknál az esetek különbözősége szerint nagyon különböző intézkedésekre volna szükség. Figyelmeztetem a t. Nemzetgyűlést, hogy a legutóbbi angol választásokon több képviselővel megtörtént, hogy hivatalosan, vagy esetleg nem kormánykiküldetésben, hanem más okból kifolyólag más világrészekben tartózkodtak, ugy, hogy ezek a választásokban nem is vehettek részt. A mi viszonyaink között, ha ez törvénnyé válik, nagyon abszurd eredmények következnének. A másik vitás kérdés, amelyet érinteni vagyok bátor, az, hogy elégedjünk meg a jelölésnél a választók 3%-ával, illetőleg a nagyobb kerületekben maximum 300-zal, ezeknek az aláírását azonban hitelesített formában kívánjuk meg. Annyira enyhén ugyanis, ahogy ezt Meskó képviselőtársam akarná, hogy t. i. ő száz ajánlóval is beéri, én nem vagyok hajlandó kezelni ezt a kérdést. (Meskó Zoltán : Hogy alkudni lehessen, azért mondtam százat ! Kétszázig én is elmegyek !) Azt hiszem, körülbelül a középúton olyan megoldást lehetne találni, amelyet többé-kevésbé mindenki elfogadhat, emellett megvalósíthatnánk azt a célt, hogy nem komoly jelöltek ne zavaroghassanak az egyes kerületekben, és megtalálnók a módját annak is, i hogy ez a lehetetlen káosz, amely az előírásoknál előáll a jelen viszonyok között is — ezen nem változtat ez a javaslat sem — megszűnjék. Akkor a gyakorlat valószinüleg az volna, hogy a hitelesítés a községi elöljáróságoknál történnék meg, amivel elejét vennők annak, hogy ugyanaz a jelölt két ajánlási íven is szerepeljen. Most még csak röviden érinteni vagyok bátor a 18. bekezdést. Nem akarok érzelmi szempontokat érvényesíteni, annak ellenére, hogy most erről a helyről beszélek s tisztán gyakorlati szempontból bátorkodom ellenezni az előadó ur javaslatát, amely a ministertanácsot felruházza egy olyan közjogi hatáskörrel, amely hatáskör veszedelmes precedensekre szolgáltathat alkalmat. Én azt hiszem, — mint már egyébként a vita folyamán többször hangoztattam, — helyes volna teljesen likvidálni azokat a nehézményeket és azokat a minduntalan visszatérő kicsinyeskedéseket s egyszer már ki kellene ezeket küszöbölni közéletünkből. A választójogi törvénj-ben, ha az komoly törvénynek készül, ilyen intézkedéseknek nincs helyük. Szükség lehet azonban valami módosításra azért, mert ha nem ismeri is be az előadói módosítás, a jelen szerkezet mellett igenis nagyon lehetséges az, hogy nemcsak politikailag — mondjuk — rostálás alá kerülendő egyénekre vonatkozhatik ez, hanem olyan egyénekre is, akik komoly és közérdekű tevékenységet fejtenek ki a külföldön, akár kvalitásuknál fogva — pl. idegen kormány szolgálatában állanak, mert ez a kormány elismeri az ő tudásukat és nem kívánja tőlük, hogy megszerezzék azt az állampolgárságot ; szükségtelen talán neveket említenem, mert azt hiszem, mindenki ismer olyan egyéneket, akik magyar létükre elismert méltó pozíciót tudtak a külföldön szerezni — vagy pedig ideiglenesen, akár tanulmányi utón vannak, akár mint kutatók, mint egyetemi tanárok, mérnökök, szakértők működnek ott. Ha a jelen törvényjavaslatból mostani formájában törvény lesz, akkor ezek az egyének sem választhatók meg magyar törvényhozóvá, bár ugy erkölcsi, mint szellemi szempontból sokkal kisebb kvalifikációval biró egyének szabadon bekerülhetnek ezen törvény alapján. Azt hiszem, a törvényhozásnak nem az a célja, hogy lehetőséget, sőt valószínűséget nyújtson arra, hogy egyes odavaló egyének ne lehessenek tagjai, tisztán csak azért, mert a törvényhozás annak idején pongyolán szerkesztette meg a törvényt, mert olyan dolgokra gondolt, amelyekre talán jobb lett volna, ha nem gondol, és viszont nem gondolt olyan következményekre, amelyek azután előállottak. Ezért még az utolsó pillanatban mindenesetre a t. Nemzetgyűlés figyelmébe ajánlom, hogy ezt a 18. pontot eredeti formájában, vagy pedig ugy, ahogy az előadó ur javasolta, ne fogadja el. Csak ennyit voltam bátor elmondani. Konkrét inditványt nem teszek, mert azt hiszem, épen a 18. ponthoz még annyi indítványt fognak beadni, hogy egy kis jóakarattal a többségnek módjában lesz az indítványokat összeegyeztetni és olyan formát találni, amely talán mégis jobb eredményt szolgáltat, mint ezek a talán még egész alaposan át sem gondolt eredeti és fél eredeti javaslatok. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Létay Ernő ! Elnök : A képviselő ur nincs itt, töröltetik ! Következik ? Forgács Miklós jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Elnök : A képviselő ur nincs itt, töröltetik ! Következik ? Forgács Miklós jegyző' : Györki Imre ! Elnök : A képviselő ur nincs itt, töröltetik ! Következik ? Forgács Miklós jegyző : Vázsonyi Vilmos !