Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-433
A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán. 83 ilyen horribilis adókat szednek, hogy így megnyomorították az országot, tisztán a kormánypárt bűne. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) Egy pártnak, amely a többséget képviseli, arra is kell vigyáznia, hogy ministerei mit tesznek, miképen sáfárkodnak az ország vagyonával, és hogy kibírj a-e a polgárság azt a terhet, amelyet rárónak. Mert minden egyes cég, amely inzolvens lesz és elpusztul és minden egyes ember vagyona, amely elpusztul, egyszersmind az ország vagyonának pusztulását is jelenti. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Tehát önöknek, t. többség, kellett volna lenni azoknak, akik megkritizálják saját ministereiket és megmondják nekik, hogy ez igaz, a többi pedig túlzás. Önöknek kellett volna a féket megszorítani akkor, amikor a ministerek ezt az irtózatos terhet rótták az állampolgárokra, önök nem vehetik tőlem rossz néven az őszinte szót, mert nem azért mondtam ezeket, hogy bárkit is bántsak. Közgazdasági kérdéseket rendesen üres padok előtt szoktam itt tárgyalni ; közgazdasági kérdések senkit sem érdekelnek ebben az országban. Beszéltem én már közgazdasági kérdésekről, — nem hiúságból mondom, távol áll tőlem ez, ennél sokkal vénebb vagyok — amikor csak három-négy ember hallgatta beszédemet. Közgazdasági kérdések nem érdekelnek senkit, ha azonban puccsszavazásról, érdekes személyes* kérdésről, személyes invektivákról van szó, (Zaj a jobboldalon.) akkor ez a szép kupolás terem minden oldalon egyformán megtelik. A közgazdasági kérdések unalmasak, pedig azok az országra nézve a legfontosabbak ; nyugaton kivétel nélkül ezekkel foglalkoznak, más kérdés nem érdekel ott senkit sein. A közgazdasági kérdéseknek tehát itt is talajt kell találniok. Azokat mi is, önök is kölcsönösen vitassuk meg, hogy kikristályosodjék áz igazság. Az önök kötelessége a kormányt rávenni arra, hogy tegye meg kötelességét és hogy ne menjen tovább a kellő mértéknél. Ha önök ezt előbb megtették volna, az önök ministerei olyan irtózatos adóterheket, amelyek alatt ma is nyög a nemzet, nem sóztak volna a nemzet nyakába. Ez az oka annak, hogy önök nem népszerűek a vidéken. Nekem, mint az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés elnökének alkalmam van egybegyűjteni az erre vonatkozó híreket és így nagyon jól tudom, hogy a kormánypárti képviselőknek igen nehéz a helyzetük kerületeikben ezekben a kérdésekben. Nem tudnak feleletet adni arra, hogyan és miképen tudták ezeket a rettenetes adókat megszavazni. (Kállay Tamás : Tehát nem a titkos szavazás érdekli a vidéket? ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az is !) Ennek pedig az az előzménye, hogy önök ezeket a kérdéseket már eleve nem értették meg és nem is akarták megérteni és nem tudták, milyen hatása lesz ezeknek. Azt hitték, hogyha néhányan az ellenzéki oldalról felszólalnak, ez nem egyéb, mint ellenzéki virtuskodás. Nagy tévedés ez, t. uraim, és önökre kell a felelősséget zúdítani azért, hogy ezek a rettenetes viszonyok beállottak és hogy mindjárt az első évben, anélkül, hogj^ igénybe vettük volna a kölcsönt, még maradt pénzünk arra is, hogy állami megrendeléseket eszközöljünk, amit egyébként természetesen helyeselni kell. Ebből az eredményből láthatják, hogy a szanálásnál igenis borzasztó hibákat követtek el. Itt azonban van egy kis eltérés Bethlen ministerelnök ur és Bud minister ur között. Bud minister ur azt mondotta beszédében, hogy ő a beruházásokra nézve évekre menő programmot kivan csinálni. (Bud János pénzügyminister : Ez a kivánság merült fel !) Bethlen ministerelnök ur másképen mondotta ezt. Én óva intek ilyen programm felállításától, hiszen nem lehet tudni, hogyan fognak a jövő szükségletei alakulni. Bethlen ministerelnök ur már óvatosabb volt és azt mondotta (olvassa) : »Az, hogy most kivételesen nagyobb beruházásohat tehetünk, nem jelenti, hogy hasonló összeget minden évben képesek leszünk erre a célra fordítani«. (Bud János pénzügyminister : Ez természetes!) Óva intem tehát a minister urat óvatosságra. Helyesebbnek tartom kevesebbet Ígérni és többet betartani. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék a nemzetet illúziókba belevinni, mert ha a minister ur ugy beszélt, mint ahogy a sajtóból kivettem, akkor azt a benyomást kelti, hogy a minister ur évekre menő beruházási programmot akar kidolgozni. Tisztázzuk a fogalmakat. Meg vagyok győződve arról, hogy a ministerelnök ur erre nem képes, mert^ nem tudhatni, hogyan fognak a dolgok alakulni. Én szükségesnek és helyesnek tartanám, ha a minister ur felszólalásával "ezt a kijelentését bizonyos tekintetben megmagyarázná, ugy, ahogy a minister ur azt gondolta. A ministerelnök ur ugyanabban a beszédében még ezeket is mondotta (olvassa) : »Ha a budget bevételi oldalát nézem, még mindig látok olyan bevételeket, amelyeket, nem tudom szabad-e normális budgetben látni ? Ott van a forgalmi adó és egyebek, amelyek eltűnésére feltétlenül szüksége van a közgazdasági életnek«. Bethlen ministerelnök urnák ezt a kijelentését szó szerint aláirom, sőt meg is fogom azt őrizni. Számon fogom ezt kérni tőle abban a pillanatban, amikor lehetséges, hogy a forgalmi adót az adók közül töröljük. A budget ellen olyan kifogásokat kell emelnem, amelyeket már a régebbi időben is emeltem, azonban, ha röviden is, meg kell ismételnem. A kiadási tételek, az egész budget berendezése még mindig olyan, mintha mi nagy állam volnánk. Pedig csak néhány megyéből álló állam vagyunk, amely nem tűr el sok ministeriumot, amely nem tűri el a nagy terheket (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.), amely nem tür el más hasonló intézkedéseket, amelyek tétettek. Utaltam már Hollandiára, ahol az összes ministeriumok tudtommal egy épületben vannak elhelyezve, de utalhatok még más, sokkal szolvensebb államokra is, ebben a tekintetben. Mi még mindig nem tudjuk elképzelni, hogy nem Nagy-Magyarország, hanem kis állam vagyunk, amelynek kisüzemre kell berendezkednie. Addig, amig a kiadási oldalon ezeket a tételeket látjuk, amelyek messze túlhaladják az ország népességének teherbírását, a normális budget-et, ugy, ahogy a pénzügyminister ur és a ministerelnök ur akarják, nem tudunk készíteni. Vegyük tekintetbe, hogy kilátásunk van az idén jó aratásra. (Ellenmondások a jobboldalon.) De minden évben van Magyarországnak jó aratása és a jövőre is éber szemmel kell figyelnünk, nehogy abba a helyzetbe kerüljünk, hogy ha rossz aratásunk van, deficites a budget-unk, jó aratás esetén pedig eltűnik a deficit. Rendezkedjünk be középtermés alapján, rendezkedjünk be olyan kiadásokra, amelyek feltétlenül szükségesek, az olyan berendezéseket azonban, amelyek csak a mi nagyságunkat akarják mutatni, a sok ministeriumot és a sok hivatalnokot, ez a szegény Magyarország nézetem szerint nem bírja ki. Nagyon kimért az időm, tehát nem foglalkozhatom sokáig a tárgygyal. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Meghosszabbítjuk !) A t. ministerelnök ur beszédében azonban van még egy passzus amellyel foglalkoznom kell. Azt mondja (olvassa) : »Itt van a magyar kereskedelem, de nem látom még azt, hogy azokat a lehetőségeket, amelyeket Bécs kezd már jobban kihasználni, a magyar kereskedelem jobban megfogná«. Megszoktam azt, hogy a nemzetgyűlésen a kereskedelem mindenkor "à Hamupipőke szerepét játssza. 12*
