Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán. 81 van bennük !) Baross t, képviselőtársam sok kijelentésében nem osztozom — erre esetleg még vissza fogok térni, — azonban igaz, hogy abban az időben felvetettük annak a 250 ezer holdnak eladását — épen én voltam az — (Baross János : Ebből szanálni lehetett volna az országot !), akkor ezt a 250 ezer holdat igen könnyen lehetett volna eladni (Szomjas Gusztáv : De kiknek ?) és akkor nem lettünk volna arra utalva, hogy kölcsönt vegyünk fel. Abban az-időben azt is voltam bátor elmondani, hogy nem az összeg nagysága határoz, hogy • mennyi kölcsönt kapunk a külföldtől, hanem a bizalom helyreállítására szolgál az a 250 millió, mert akkor is megvoltunk már győződve arról, hogy Magyarország, ha egyszer a bizalom a népességben helyreáll, a saját erejéből meg tudta volna szerezni magának azt az összeget s akkor nem lettünk volna külföldi kölcsönre utalva. Azt állítom, hogy szégyen és gyalázat az akkori nagybirtokosokra és az akkori nagytőkésekre, hogy azt a 250 milliót akkor nem szerezlek meg a saját erejükből és nem bocsátották az ország rendelkezésére. (Mozgás és zaj jobboldalon.) Igenis, a hibáknak csak tömkelegére mutathatok reá, de én szivesen elfelejtem azok legnagyobb részét és csak konstatálom azt az egyet, hogy az, amit Bud János pénzügyminister ur mondott, — kivéve a forgalmi adókat, amelyekre vissza fogok térni a második törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, — hogy amiket Bethlen ministereinök ur és ő mondottak itt, azok ellenzéki beszédek voltak, olyan beszédek, amelyeket az önök ellenzése dacára is megtartottunk és amelyeknek önök most itt érvényt szereztek. (Szomjas Gusztáv : A természetes fejlődés volt ez !) Miután én voltam az, aki itt Smith Jeremiás főbiztos urat megtámadtam, mondván, hogy nem veszi tekintetbe azt, hogy az ország lakossága tönkrement, a rettenetes adók súlya alatt, most örömmel és köszönettel konstatálom, — és ezt a mi államférfiaink részéről hallom, — hogy ő erősen támogatta őket a mi törekvéseinkben, hogy ő belátta azt, hogy túlságosan meg van terhelve az egész lakosság, úgyhogy azt a megterhelést az ország lakossága nem birja el, hogy ő volt az, aki belátta, hogy nincs meg a paritás a szegény és a gazdag között és a szegény ember nálunk sokkal erősebben meg van támadva az ő létérdekeiben, mint a gazdag. Bár akkor megtámadtam, most, mint ellenzéki ember, köszönetet mondok neki azért, hogy etekintetben támogatta a mi kormányunkat. Ezt kötelességemnek véltem kijelenteni. (Propper Sándor : Miben jelentkezett ezzel?) Erre még majd visszatérek, de abban jelentkezett, hogy mindenesetre eredményeket hoztak haza. Én igen szerény lettem, t. képviselőtársam, igen szerénynek kell lennem ebben az országban, mint ahogy a mi országunknak is igen szerénynek kell lennie. Azt a haladást, azt az eredményt, amelyet Bethlen ministerelnök ur hazahozott, igenis örömmel és köszönettel ismerem el és konstatálom azt az egyet, — és ezt férfiasan kijelentem, mert ez az én meggyőződésem — hogy ebben az országban nagyon kevés ember volt, aki ^azt az eredményt várta, amelyet ő hazahozott. Én sem vártam és nem hittem, hogy ezt hazahozza. De midőn ezt, mint ellenzéki ember, konstatálom, igenis kritikát gyakorlok arról, hogyan és miképen állt elő az, hogy nekünk ide kellett jutnunk. Azt azonban, hogy előre jutottunk, hogy most jobb jövőnek nézünk elébe, nekünk itt az ellenzék részéről a legkevésbé szabad kétségbevonnunk, mert mindnyájunknak csak egy érdeke lehet : az, hogy kifelé a bizalmat helyreállítsuk, bent pedig lehetőleg szolgáljuk azokat a szegény alanyokat, akik a szanálási akció folytán elpusztultak. (Rothenstein Mór : Ilyen politika mellett !) Egy szanálási akció mindig nehézségekkel és áldozatokkal NAPLÓ xxxiv. jár. Mi igenis erősebben véreztünk, mint bármely más nemzet fiai. Ezt mi ezeréves históriánkból megszoktuk. (Rothenstein Mór : De mi vérzünk most is ! — Egy hang jobbjelöl : Az is igaz !) Arra is rátérek t. képviselőtársam, amit méltóztatik mondani. De hogyha véreztünk is, ha láttuk, hogy az első fokot megmásztuk, akkor a második fok megmászása nem fog olyan irtózatos erőfeszítésekbe kerülni, mint az első. Ha mi itt beszélünk, kifelé is kell tekintenünk, nemcsak befelé, kifelé bízunk a sorsunkban. Ha odakint azt látják, hogy mi nem bízunk a sorsunkban, miért bízzanak azok, akiktől továbbra is pénzt követelünk abban, hogy gazdasági berendezkedésünket orvosoljuk? (Várnai Dániel : Csak a sors intézőiben nem bizunk !) Kimondom bátran, hogy emellett azonban azt is rossz taktikának tartom, amit önök tegnap csináltak. Rossz taktika az, hogy még mindig nem tudjuk helyreállítani ebben a nemzetgyűlésben a békét. Nagyon károsak az olyan incidensek, mint a tegnapi volt, (Rothenstein Mór : Puccsok !) hogy a titkos szavazás kérdésében, amely a legfontosabb szakasza ennek a törvényjavaslatnak, szinte meglepetésszerüleg jártak el, mint nagy t öbbségi párt a kisebbséggel szemben. Ahelyett, hogy arra törekedtek volna, — amit ha akartak volna, meg tehettek volna, mert amúgy is meg van rá az erejük, — hogy ne vaditsák meg az ellenzéket, önök, mint többségi párt, mintha a kisebbségtől félnének, a guillotine-szakaszt épen ennél a szakasznál akarják alkalmazni első alkalommal és jóformán kijátszották az ellenzéket, kijátszották azokat, akik szavazni akartak a titkos szavazás mellett, Hogy ezt megtehették : ez nem méltó ehhez a nemzetgyűléshez, az önök pártjához. (Ugy van ! Ugy van 1 a bal- és a szélsőbaloldalon.) Amint elitélem azt az ellenzéki pártok részéről, hogy összevegyitették az eredeti indemnitási törvényjavaslatot a választójogi törvényjavaslat kérdésével, ép ugy azt is megmondom, hogy taktikai hibát követtek el. Itt csak egyetlen megoldás van, az, hogy addig, amíg Magyarország nincs szanálva, az egész nemzetgyűlés összefogjon és erre az egy célra működjék közre. (Szomjas Gusztáv : Az ellenzéken múlik !) Ha ezzel rendben vagyunk, akkor ám csinálják önök kisded játékaikat, vagy csinálja az ellenzék azt, de ilyen nehéz időkben, aminőkben most vagyunk, közvetlenül Bud pénzügyminister ur komoly, derék és igen szép felszólalása után, ilyen kis puccsal megzavarni azt a légkört, amely körülbelül megint a békére hajlott, nem hiszem, hogy a ministerelnök ur, aki jelenleg beteg, helyeselheti, s nem hihetem, hogy ő azt az ország érdekében valónak tartja. Önöknek van erejük, ezt jogosan felhasználhatják, ezt az erőt azonban nem szabad ugy felhasználni, hogy egy kisebbség ellen incidentaliter, puccsszerűen megcsinálják azt a szavazati jogot, amely igen kétséges lett volna abban a pillanatban, ha az egész nemzetgyűlés szavazott volna. Az effajta mérgektől nekünk meg kell óvni magunkat. Mindig amellett voltam, hogy az ihdemnitás mellé semmiféle más indítványt, semmiféle más törvényszakaszt, bevenni nem szabad. Ebben az esetben határozottan szükség volt ezeknek a kérdéseknek együttes megoldására, mert az indemnitás nem adja meg a jogot arra, hogy ezt a kormány keresztülvigye és azt július 1-én rendeletilég már meg kellett volna tenni. így abba a helyzetbe kerülnek a tisztviselők és az egész ország, hogy azokat a könnyítéseket, amelyek nem olyan nagyok, mint aminőknek önök gondolják, esetleg nem lehet életbeléptetni. Én azt hiszem, — és épen az az indítvány, amelyet Baross János benyújtott, mutatja, —- hogy lesz mód arra, hogy ezen indemnitási vita alatt is, mint paragrafusokat, ezeket a szakaszokat indítvány formájában felvegyük. En nem 12