Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-432

À nemzetgyűlés 432. ülése 1925. évi június hó 23-án, kedden. 55 runk, kereskedelmünk nincs. (Közbeszólások a középen.) T. képviselőtársam ! Tudom nagyon jól, hogy nem a nagybirtokosok művelik meg földjeiket, hanem a földmunkások. Ellenben amig 10 munkás szalad egy munkahelyért, addig, engedje meg nekem, nem találtam a földbirtokos uraknál azt a nagylelkűséget, hogy ennek dacára is olyan munkabéreket adtak volna nekik, amelyek mellett tisztességesen meg tudtak volna élni. (Zaj a középen.) T. képviselőtársam, méltóztassék megnézni, a földmivelésügyi ministerium közvetitő irodájában tízezrek jelentkeznek mezőgazdasági munkáért és csak 20—30 sommás munkást, bérest, vagy cselédet keresnek. Ez a válasz reá. Tízezrek, meg tízezrek vannak munkanélkül ; ezek, hogy családjaikat fentartsák, elmennek éhbérekért is és fájdalom, szomorúan kell leszögeznem — kezünkbe összefutnak az ország különböző részeiből a jelentések, — hogy nem tapasztaljuk a nagylelkűséget. Ezért kell, hogy ide bekerüljenek a földmunkások is és idebenn hangoztassák a nagybirtokos urakkal szemben a maguk érvelését s érvényesítsék a maguk jogait és kívánságait. Mert ha jó volt az a földmunkás katonának, ha jó volt meghalni a hazájáért, ha jó az a földmunkás, hogy most robotoljon az aratás alatt, jó kell, hogy legyen ahhoz is, hogy a maga jogait érvényesítse. (Gr. Széchenyi Viktor : Semmi akadálya sincs !) Akadálya az, hogy először kizárták a 24 éven felüli cselédeknek 65*4%-át, azután a 24 éven felüli mezőgazdasági munkásoknak 55-1 %-át zárják ki egyenesen. Most pedig jön a titkosság kérdése és ezt elvetik. A nyílt szavazás mellett pedig, ha beültetik a választási szobába a csőszt, az uradalmi igazgatót, az intéző urat, nincs az Istennek az a hatalma, amely arra birja kényszeríteni azt a mezőgazdasági munkásságot, hogy őszintén és lelkiismeretesen szavazzon, nincs, mert nem kap aratást, nem kap répamunkát, harmados vagy ötödös tengerit és jön a felmondás. Az élete, az exisztenciája függ tehát annak a nagy magyar néptömegnek, annak a nagy magyar földmunkásságnak attól, hogy adjuk meg neki a titkos szavazati jogot. Én értem a t. többségnek azt az aggodalmát és félelmét, hogy ha megadják a földmunkásságnak a titkos választójogot, akkor esetleg olyan egyének jutnának be a parlamentbe, akik nem volnának kívánatosak, túldemagógok volnának, vagy nem tudom én, milyen érveket hoznak fel ezzel szemben. Engedjék meg, hogy rámutassak arra, hogy azok az esetek, amikor bárhol a világon kipróbálták a titkos választójogot, — mint Magyarországon is az 1920-iki választásoknál, — eklatánsán, megcáfolhatatlanul bizonyítják azt, hogy nem igaz, hogy demagógok, megbízhatatlan egyének kerülnének be, ellenkezőleg az volna a titkos választójog hatása, hogy a magyar intelligenciát a magyar történelmi osztályt arra inspirálná, hogy leszálljanak a magyar néphez, a magyar pórnéphez. Én hivatkozom a most fejét rázó Széchenyi Viktor t. képviselőtársamra, aki a magyar arisztokrácia kiváló reprezentáns tagja, nagybirtokos és mégis 1920-ban azért, mert titkos volt a választójog, parasztpárti programmal, kisgazda programmal lépett fel. (Malasits Géza: Próbált volna mással!) T. képviselőtársam, ártott ez önnek ? Ugy-e nem ártott ? És ártott-e az országnak ? Nem ártott, ön kisgazda képviselő lett, ön leszállott és érintkezett a kisparasztokkal és nem esett le a karikagyűrű az ujjáról. (Gr. Széchenyi Viktor : Nem is állítottam soha, hogy le fog esni !) De most a titkosság ellen foglal állást és szent meggyőződésem és tudomásom, hogy ön nem fog kisgazdapárti programmal fellépni.(Egy hang jobbfelöl : Egységespárti programmal ! — Egy hang a szélsőbaloldalon : Annak mi a programmja ?) — Gr. Széehenyi Viktor : Bizzuk a jövőre !) A jövőt mi készítjük elő t. képviselőtársam és a mi kötelességünk a jövőt ugy előkészíteni, hogy az a rettenetes gyuanyag, amelyet felhalmoznak ilyen intézkedésekkel, lassanként kivonassék a nemzet testéből és a sima fejlődést biztosítsunk ennek a nemzetnek. Kínok : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Dénes István : Én nem kivánom beszédem meghosszabbítását. Lukács György t. képviselőtársamnak még arra a megjegyzésére, hogy félnünk kell a felelőtlen demagógiától, ha a titkos választás lép érvénybe, azt felelem, hogy meg kellett volna indokolnia, mit ért ő felelőtlen demagógia alatt. Mert csodálatos módon használják ezt a kifejezést, de nem határolják körül, hol van a demagógia, hol van annak a határa és hogy mit értenek demagógia alatt? Mert ha akadnak férfiak, akik a földreformot követelik, akik olyan adórendszert követelnek, amely mellett azok viseljék az állam nagyobb terhét, akiknek nagyobb jövedelmük, nagyobb vagyonuk van, ez, azt hiszem, nem demagógia. (Egy hang jobbfelől : Ma is megvan a progresszivitás !) Épen azért kell, hogy bejöjjenek ebbe a nemzetgyűlésbe friss elemek, akik nem nyugszanak bele, hogy megvan a progresszivitás az egész vonalon. Önöknek és bizonyos egyéneknek szeme hozzá van szokva ahhoz, hogy igy van jól, ahogy van, és nem akarják meglátni, hogy az ország összeroskad a terhek alatt, a munkanélküliség súlya alatt. Mi azt akarjuk elérni, hogy ebbe a nemzetgyűlésbe végre valahára olyan férfiak kerüljenek be, akik nem a birkanemesitést, nem a növénynemesitést, nem a finom lóversenyeket, nem az autóversenyeket tartják a nemzet életbevágó fontos kérdéseinek, hanem a magyar föld népének, a magyar nemzetnek nemesítését, jólétbe helyezését. Miután pedig ez a szakasz a nyilt szavazást foglalván magában, épen az ellenkezőt célozza, azt nem fogadhatom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Láng János jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Hetek óta viaskodunk itt, érvekkel vonulunk fel, a túloldalról is, innen is hangoznak fel a szép szólamok. Elkövettük mi ellenzékiek a hibát azzal, hogy a túlsó oldalról felhangzó érvekkel és szólamokkal vitába elegyedtünk. Ma, a vitának ezen a napján már láthatjuk, hogy itt nincsen szó érvekről, nincsen szó lélekből fakadó becsületes szólamokról, becsületes kapacitációról a túlsó oldal részéről, amely szólamokkal akarna bennünket meggyőzni,hogy az az álláspont teljesen helyes, amelyet válla, nak. Itt szó van egyszerűen arról a rideg tényről, amelyről szó van Magyarországon századok óta hogy az uralmon levő hatalmi csoport minden poklokon keresztül, ha lehet mesterkedéssel, ha lehet ámitással, szemfényvesztéssel, és ha nem lehet, egyszerűen erőszakkal meg akarja a maga kezében tartani a hatalmat. Ma is az itt a probléma, ami századok óta és ami miatt ennek az országnak el kellett pusztulnia, hogy az ország nagy, földbirtokos osztálya magát egyszerűen a kizárólagos jogú nemzetnek jelenti ki, és enged ugyan a játékban másokat is résztvenni, de a politikai hatalmat törvényhozási és egyéb téren a maga kezében akarja megtartani. Arról van szó századok óta, hogy onus ne inhaereat fundo, hogy a fundus ne fizessen adót, abban a vonatkozásban természetesen, hogy ez a nagybirtokra áll. Századok óta e körül folyik az alkotmányos harc, mert hiszen azok a hires megyei ellenállások, törvényhatósági hősködések, alkotmányvédelem, semmi másban nem merültek ki, •