Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-432

54 A nemzetgyűlés 432. ülése 1925. évi június %6 23-án, kedden. képviselő uraknak pártkülönbség nélkül, akik a néphez közelállóknak érzik magukat, de akik igazán közelállanak a néphez, mást, mint titkos szavazást nem kívánhatnak, mert csak a titkos szavazás adja meg a népnek azt, ami a népé. A 13. §-t nem fogadom el. Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Dénes István ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Lukács György t. képviselőtársunk az előbb elmondott, beszédében megmondotta, hogy kapacitációnak ennél a pontnál már helye nem lehet. Ha mégis felszólalok, nem azért teszem, mintha kapacitálni akarnám a t. többséget a magam álláspontjára hanem azért, hogy magam és pártom nevében leszögezzem álláspontunkat ebben a kérdésben, nehogy valamikor azzal vádoltassam meg, hogy a nyilt. szavazás ellen nem emeltem fel szavamat. A törvényhatóságok tegnapelőtt tisztelegtek Magyarország kormányzója előtt és a kormányzó ur azt mondotta nekik, hogy a történelmi osztályoknak volna hivatásuk Magyarországon, hogy a magyar földmunkásság élére álljanak és önzetlen, önfeláldozó magatartásukkal a magyar föld népének vezetését kezükbe vegyék. Bölcs és igazságos szavak ezek. Kérdem azonban, vájjon az önök magatartása a választás nyiltsága vagy titkossága kérdésében nem homlokegyenest ellene mond-e Magyarország kormányzója szavának, felhívásának és intelmeinek ? Akkor, amikor önök a nyilt szavazás mellett foglalnak állást, vájjon nem azonositják-e magukat — és a történelmi osztályok nem azonositják-e magukat — azzal a terrorral, lelkiés fizikai terrorral, amelyet a nyilt szavazás alkalmával a magyar földmunkás milliókban kifejtenek. Amikor abban a kérdésben vagyunk hivatva dönteni, hogy titkos vagy nyilt szavazás legyen-e, méltóztassanak figyelembe venni, hogy miképen oszlik meg Magyarország népessége, milyen ország ez és mi ennek a népessége. Jól tudják, hogy Magyarország 16 millió katasztrális hold földjéből 7,800.000 katasztrális hold föld 3000 család és intézmény kezén van. Viszont ha igaz, hogy azé az ország, akié a föld, igaz az is, hogy akié a föld, azé a földnek gyümölcse és a földnek munkása. Magyarországon 1,300.000 öntudatos, kereső földmunkás él a nagybirtokok tövében. Ez a legnagyobb néprétege ennek az országnak, hiszen 100 holdon felüli birtokos gazdaember összesen 9800 van ebben az országban, 10 holdon felüli 178.000, ellenben 10 holdon aluli törpebirtokos már 332.000, és azoknak a nincsetlen munkásoknak száma, akik teljesen, 100%-ban ki vannak szolgáltatva a latifundiumoknak, hitbizományoknak és a többi nagybirtokosoknak és tulajdonosainak, 1,300.000. Kérdem, megengedhető-e az, hogy ezt a rengeteg, függő helyzetben levő, az uradalmaktól függő földmives tömeget kiszolgáltassuk az uradalmaknak? Hiszen Szijj Bálint t. képviselőtársam és a többi képviselőtársaim példákat hoztak fel, hogy minő brutális módon, minő közönséges módon vitték szavazni a földmunkások és cselédek tömegeit. Hiszen elégséges, hogy a választási szobákba beültessék a gazdatisztet, az uradalom igazgatóját és ki van zárva tökéletesen az, hogy tiszta választás történhessék. Nem alkalmaznak erőszakot, csendőrök, szolgabirák nem lépnek közbe, ennek dacára az a szerencsétlen földmunkástömeg, az a szerencsétlen mezőgazdasági cselédség, amely az ország lakosságának 45%-át teszi ki, nem mer, mert nem merhet, őszintén és egyenesen szavazni. T. Nemzetgyűlés ! Ha a magyar intelligencia és a magyar történelmi osztály el akarja foglalni a vezető szerepet ebben az országban a magyar nép élén, akkor ne foglaljon állást a magyar nép követeléseivel szemben, ne tanusitson mindig olyan magatartást, amely pont ellenkezik a népmilliók akaratával. Hiszen a magyar intelligencia és a magyar történelmi osztályok a maguk tanultságánál, a maguk kulturális fölényénél, gazdaságánál fogva predesztinálva vannak arra, hogy vezessék a magyar népet, de maguk rúgják el a vezetés lehetőségét önmaguk elől, mert hiszen az a nép, amely látja azt, hogy a magyar történelmi osztályok görcsösen ragaszkodnak egy olyan rendszerhez, amely megfojtja őt, viszont önmaguknak több levegőt, több jómódot, több jólétet biztosit, nem fog a magyar történelmi osztályok és a magyar intelligencia után menni. Ezt az országot, — amint önök is nagyon jól tudják — kizárólag a történelmi osztályok vagy kizárólag a magyar intelligencia soha sem lesznek képesek felépíteni ; a nagy erőt, a nagy munkát az ország felépítéséhez, igenis, a magyar parasztság, a magyar földmunkásság milliói fogják adni. De kérdem, hogyan tudnak a magyar földmunkások felemelkedni, hogyan tudnak talpraállani és öntudatos polgárai lenni ennek a hazának, ha önök megfosztják őket legelemibb joguktól, attól a jogtól, hogy azokat a férfiakat küldjék be ide a parlamentbe, akik az ő érdekeiket képviselik. Azt mondják a túlsó oldalról, hogy : mi is képviseljük. Koncedálom, t. Nemzetgyűlés, de méltóztassanak megengedni, ha én azt merem állítani, hogy én ebben a nemzetgyűlésben még a t. többségtől nem tapasztaltam azt a bátorságot, azt a merészséget, hogy a magyar földmunkásság jogaiért síkra szállt volna. (Huszár Dézsa : Az egész Magyarországért dolgozunk Î) Kérem, t. képviselőtársam, méltóztassék megengedni, ha azt merem megkockáztatni ezzel az állításával szemben, hogy Magyarország, fájdalom, nagyon erősen tagozódik. Önnek az érvelése olyan, mint a t. előadó ur érvelése, hogy a 24 éven felüli magyar férfiaknak épen 75%-a jut választójoghoz. Én koncedálom ezt, de osszuk most szét a magyar férfiakat, a 24 éven felüli férfiakat és akkor arra fogunk eljutni, hogy a 14%-ot kitevő cselédségnek 65*4 %-a, a szabad mezőgazdasági munkásságnak és földmunkásságnak pedig 55*1 %-a esik ki. Ilyen tagozódás mellett nem lehet azzal a kontraérvvel előállani, hogy hiszen mi az egész nemzetet képviseljük. T. képviselőtársaim, méltóztassanak megengedni, én egyelőre azt látom, hogy a nemzet csak egy részének érdekeit képviselték, igen jól és igen helyesen. Épen azért kivánjuk és épen azért követeljük mi azt, — nem a magunk érdekében, hanem épen a haza, a nemzet érdekében, — hogy engedjék szóhoz, befolyáshoz jutni azokat a földmunkástömegeket is, jöjjön be ide a parlamentbe 20—30 képviselőjük, hogy itt a zöldasztal mellett fejtsék ki a maguk álláspontját, érvényesítsék a maguk óhajait és törekvéseit, mert mi, akik érvényesíteni próbáljuk az ő érdekeiket, nem is ismerjük olyan mélyen, olyan behatóan, mint ők maguk ismernék azokat. (Egg hang jobbfelől : Ez igaz ! — Rupert Rezső : Dehogy nem ismerjük ! Nagyon jól ismerjük a helyzetüket ! Rossz, nem embernek való !) Amikor tehát mi azt mondjuk, hogy kell a titkosság, azért mondjuk, mert a 7,800.000 kat. hold területen lakó földmunkásság kvázi szolgája az uradalmaknak és teljesen ki van szolgáltatva, amint tudjuk, az élete azoknak. Hiszen ha nálunk Magyarországon ipar, kereskedelem volna, ha Magyarországon olyan civilizáció volna, hogyha a magyar mezőgazdasági munkások kikopnak az uradalomból és a törpebirtokosok is elmehetnének a városokba, a nagyobb ipari centrumokba, hogy ott találjanak elhelyezést, akkor nem volna baj. De jól tudjuk, hogyha az uradalom nem ad nekik munkát, kenyeret, akkor éhen halnak, mert ipa-