Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-432

A nemzetgyűlés 432. ülése 1925 érről a képviselőtársamról beszélek, eszembe jut annak a szegény zsidó suszternak az esete, akit a rabbi beiktatására elfelejtettek meghivni, de azért kötelessége lett volna elmennie. A suszter nem ment el a beiktatásra, ami a rabbit nagyon bántotta, hiszen ott volt az egész hitközség, csak a suszter hiányzott. A rabbi felavatás után elment a hitközség elöljáróságával a suszterhez és azt kérdezte tőle : »Hát te, amikor az egész hitközség ott volt, miért nem jöttél el a felavatásra?« Erre azt mondta a suszter : »Rabbi, nézd, ha elmentem volna a felavatásodra, akkor senki nem tudta volna, hogy én is a világon vagyok, mert hiszen sokan voltak ottan. De mert nem mentem el, eszükbe jutottam és eljöttetek értem«. Ha a t. képviselő ur nem mondotta volna el beszédét, senki a világon nem tudta volna, hogy a képviselő ur a nyilt választás mellett tör lándzsát, de mert elmondotta beszédét, most már tudják. De tudjuk azt is, hogy a nyilt szavazás ezen hőse nem volt mindig a nyilt szavazás hive. Barthos t. képviselőtársam - egyéniségében nem akarom bántani, de azért mégis felemlítem — néhány tiszteletreméltó gentlemannel, Engel Tóbiással, Szikora Zoltánnal, Garlathy Ödön rendőrtanácsos társaságában megalakította annakidején a múlt század 90-es éveiben a Nemzeti Demokrata Munkáspártot. Ennek a Nemzeti Demokrata Munkáspártnak be nem vallott célja az volt, hogy a szociáldemokrata mozgalmat kontrakarirozza és a munkásságot hazafias mederbe terelje. Ennek a pártnak hivatalos programmja is volt, amelyet az államrendőrség politikai osztályán csináltak. Ennek a programmnak egyik sarkalatos pontja az általános titkos választás volt, annak igazolására, hogy nemcsak a gaz nemzetközi szocialistákhoz tartozó szocialisták azok, akik az általános titkos választójogot követelik, mert ime, mi, nemzeti demokraták is követeljük a titkos választójogot. Ennek a nemzeti demokrata pártnak volt a t. képviselőtársam is tagja és ennek a Nemzeti Demokratapártnak programmját hirdette a t. képviselőtársam mindaddig, amíg arra a meggyőződésre nem jutott, hogy a nyilt szavazás az egyedüli mód Magyarország területi integritásának visszaszerzésére, arra, hogy Magyarország államisága a jövendőre nézve megmenthető legyen. Kár itt konzekvenciáról beszélni, mert hiszen vannak inkonzekvens emberek elegen és nemcsak Tisza lett volna inkonzekvens, hanem, amint látjuk, a t. képviselőtársam is hajlamos az inkonzekvenciára, amikor évekkel ezelőtt az általános egyenlő, és titkos választás szükségességét hirdette, most pedig régi elveit megtagadva, ide áll és harcot hirdet a titkos választójog hivei ellen. Szóba került itt ma délelőtt az is, hogy egyedül a nyilt szavazás alkalmas a mai viszonyok között arra, hogy biztositsa az állam fenmaradását. Ezzel szemben legyen szabad ismét Angliára hivatkoznom, azért, mert a t. túloldal is nagyon sokszor hivatkozik Angliára s a ministerelnök ur is mindig Angliából veszi példáit. Ameddig Angolországban a munkáspárt volt uralmon, addig a t. túloldal, élén a ministerelnök úrral, meglehetősen barátságos arcot mutatott felénk, szociáldemokraták felé, Akkor jó volt a szociáldemokratákkal ugy amenynyire jó barátságban lenni, mert hiszen a szociáldemokraták összeköttetését meglehetősen jól lehetett Angolországban annakidején kamatoztatni. Amint azonban Angliában megbukott a munkáspárt, önök a barátságos arcot megforgatták, a barátságos arcból zord rendőrarc lett és ez a zord rendőrarc azóta meglehetősen élésen szembekerült velünk, szociádemokratákkal. Mellékesen akarom megjegyezni, hogy mi ezt a rendőrarcot kibirjukmég, hiszen kibírtuk annakidején Banffyt és Perczel Dezsőt is, akik pedig sokkal más eszközökkel tudtak évi június kó 23-án, kedden. 51 ellenünk küzdeni, mint a t. túloldal. Az én meggyőződésem az, hogy ebből a zord rendőrarcbői a viszonyok kényszerítő hatása alatt nemsokára megint barátságos arc lesz, amint a viszonyok megváltoznak. De hogy Angliánál maradjak, tévedés az, hogy az angol birodalmat mással, mint az általános titkos választójoggal együtt lehetett volna tartani. Tévedés azt hinni, hogy az angol konzervativizmusnak más volna az alapja, mint a titkos választójog. Tessék csak visszamenni Anglia történetében a legutóbbi száz évre. Azt fogják tapasztalni, hogy annak ellenére, hogy 1831-től kezdve egész a világháború befejezéséig fokozatosan mindig kibővítették és demokratizálták a választójogot, mégis a legutóbbi évtizedekben a wighek és torryk váltakozva voltak uralmon, — a munkáspárt akkor még nagyon kicsi párt volt — de legtöbbször mégis a torryk voltak uralmon, vagyis a konzervatív párt. Tehát a választójog kibővítése sem tette lehetővé azt, hogy a wighek hosszú ideig berendezzék uralmukat : bár a wighek élén nagyon kemény és nagyon zseniális emberek állottak, mégis a konzervatív párt uralkodott a legutóbbi évszázadban legtovább Angliában. Ennek magyarázata igen egyszerű. Angliában a konzervativizmust egészen " másképen fogják fel, mint nálunk. Magyarországon épen a nyilt szavazással kapcsolatban kell ezt megmondani. Az urak abba a vaskos tévedésbe esnek, hogy konzervatívok, és ha az urak közül bárki is kimegy külföldre, azt mondja, hogy ő a konzervatív magyar politikát képviseli. Ezt tagadom ; az urak politikája minden, csak nem konzervatív, az urak politikája romboló és pusztító s ennek a politikának romboló és pusztító hatását legközelebb az ország érzi meg. Mert a konzervativizmus, amely Angliában évtizedeken át uralkodott s amely ma is uralkodik Angliában, tisztán azzal tudta uralmát fentartani, hogy az időknek koncessziókat tett, hogy volt érzéke aziránt, mikor kell koncessziókat tenni, mikor kell engedményeket tenni, hogy az országban a forradalmi hangulatot lecsapolja. Nem kisebb ember, mint Bebel, a németországi szociáldemokrata párt felejthetetlen vezére mondotta a kopenhágai nemzetközi szocialista konrgesszuson, amikor arról volt szó, hogy az osztályharcot milyen mértékben szélesítsék ki, s amikor Anglia ellenezte a kontinentális felfogást, hogy : könnyű nektek angoloknak ellenezni a kontinentális felfogást, mert olyan burzsoáziátok van, amely okos és az idők követelményeinek engedményeket tesz. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Malasits Géza : Ha önök konzervatívoknak hirdetik magukat, ne szálljanak szembe az idő parancsoló szavával, ne harcoljanak a nyilt szavazásért, amely önöket is el fogja morzsolni és azt az egész rendszert, amelyet önök képviselnek, hanem vegyenek példát az angol konzervatívoktól, akik, amikor érezték, hogy akár szociális, akár gazdasági téren engedményeket kell tenni, engedményeket tettek azért, hogy a későbbi veszedelemnek ezzel elejét vegyék, önök szintén nem akarnak engedményeket tenni, önök szembeszállnak az idők követelményeivel s az eredmény az lesz, amely minden olyan országot ért, amely nem értette meg az idők szavát és az engedményekkel szembeszállott. A szakaszt nem fogadom el, ellenben csatlakozom Farkas István képviselőtársam javaslatához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Láng János jegyző : Pikier Emil ! Pikier Emil : T. Nemzetgyűlés Î Ma délelőtt elmondott beszédében Herczegh igen t. képviselőtársunk felolvasott gróf Tisza István egyik nyilat-