Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-432
52 A nemzetgyűlés 432. ülése 1925. évi június hó 23-án, hedden. kozatából két-három mondatot. E mondatok legkiemelkedőbb része az, hogy az ezeréves Magyarország fennállását csak egy okos, konzervatív választójoggal lehet biztosítani s gróf Tisza Istvánnak ezt a nyilatkozatát Herczegh t. képviselőtársam ugy értelmezte, hogy ez a nyílt szavazásra, illetve a nyilt szavazás megtartására vonatkozott. A történelmi Magyarország t. képviselőtársaim, ma már csak egy szép emlék, s jóllehet mindannyian reméljük, hogy szülőföldünket, országunkat valamikor megint régi nagyságában fogjuk magunkénak vallani, mégis a jelenlegi viszonyok között az ezeréves történelmi Magyarországot, sajnos, már csak emléknek mondhatjuk, s miután Magyarországnak egész politikai múltja, ha csak az 1867-iki kiegyezésig is megyünk vissza, a nyilt szavazás jegyében állott, minden országgyűlés és parlament a nyilt szavazás eszközével jött össze. Láthatjuk, t. uraim, hogy a nyilt szavazás nemcsak nem biztosította az ezeréves Magyarország fenmaradását, hanem mindaz, ami az ezeréves történelmi Magyarország lerombolását okozta, ott van elrejtve a nyilt szavazás rendszerében. Azokat a nemzetiségeket, amelyek a világháború idejében minden érzésükkel nem mellettünk voltak, akik nem azt kívánták, hogy Magyarország fegyverei kerüljenek ki győzelmesen ebből a világvérontásból, csak ugy lehetett volna érzelmileg és politikailag a magyar állameszme mellé állítani, ha ők a titkos szavazás utján és az általános választójog utján tényleg belekapcsolódhattak volna Magyarország alkotmányos életébe, itt szavuk lett volna ; de amikor azt látták ezek a nemzetiségek, hogy az úgynevezett magyar alkotmányos életben még a rnagj T ar népnek sem adják meg a jogokat, ellenünk fordultak. Számtalanszor volt alkalmuk az okos közigazgatási tisztviselőknek, akik nem sablonosán töltötték idejüket a szolgabírói és jegyzői hivatalokban a Felvidéken, a tót és a rutén nép között, megmagyarázni ezeknek a ruténeknek s tótoknak, hogy nincs semmi különbség köztük és a magyarok között, de a tótoknak és ruténeknek intelligens része tudta, hogy a magyar népet épugy üldözik, mint őket, a magyaroknak sincs több joga, mint amennyi nekik van, ők mégis olyan országba kívánkoznak, ahol megvan a politikai jogok összessége. Felemlítette Herczegh t. képviselőtársam azt is, hogy gróf Apponyi Albert igen t. képviselő ur felfogása, amelynek kapcsán magát a titkos választójog hívének vallotta, az ő gondolata, az ő politikai iránya a választójog tekintetében miért nem érvényesült akkor, mikor ő kormányon volt a koalíció idején. Ebben az egy pontban talán igaza van Herczegh képviselő urnák. A koalíciónak tényleg módjában lett volna mindazt realizálni, amit gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársunk ma hirdet, de hogy a koalíció ezt nem tette meg, az meg is bosszulta magát magán a koalíción, mert bukását épen az idézte elő, hogy a magyar néppel szemben vállalt ezt a kötelességét nem "téliesítetté, sőt egyenesen elárulta. De azóta, a koalíció bukása óta is mégis csak történt valami a nagy világban, és nálunk. Azóta háború volt, forradalmak voltak, azóta a politikai jogok kiterjesztése terén Európa minden államában nagy előrehaladás történt. Anakronizmus, hogy amikor a titkos választás már mindenütt megvan és amikor mindenütt az általános, egyenlő és titkos választójognak még tágabb kiterjesztéséről van szó, épen csak nálunk beszélünk még nyilt választójogról. Azt látjuk, hogy az évszázados szultáni birodalom, Törökország köztársaság lett, általános, egyenlő és titkos választójoggal, az a Törökország, amely húsz évvel ezelőtt a politikai fejlődés utján évszázadokkal volt mögöttünk és ma már előttünk halad nemcsak azért mert köztársaság, hanem azért is, mert megvalósította a demokratikus parlamenti formát, annak minden igényével, az általános, egyenlő és titkos választójoggal. Igazán szégyenleni kell magunkat nemcsak a külföld előtt, hanem magunk előtt is, hogy Magyarország törvényhozási termében még arról kell vitatkoznunk, hogy nyilt vagy titkos legyen-e a szavazás ? Már igen sokszor vettem részt Magyarországon képviselőválasztáson és miután szegény ember vagyok, anyagilag függő helyzetben voltam. Valahányszor nyilt választásban kellett résztvennem, ez mindig súlyos lelki konfliktust jelentett nemcsak a magam számára, hanem többi tisztviselőtársam számára is : mert ha az a munkaadó, akinek szolgálatában állunk, nem is terrorizálja az alkalmazottait, ha az az igazgató vagy főnök nem is kívánja, hogy alkalmazottai erre vagy arra a jelöltre szavazzanak, egy olyan ki nem mondott, de levegőben lógó nyomást minden alkalmazott érez, akinek családja van és akinek exisztenciája függ attól, hogy megtartja vagy elveszti-e fel ebb valói jóindulatát. Az ilyen alkalmazott nem a tnaga jobb meggyőződését, nem a maga hitét követi, hanem az a gondolat foglalkoztatja, hogy főnökének, igazgatójának vagy felebbvalójának kedvét tegye meg. Ez önmagában is elég ok arra, hogy mindenki, aki komolyan veszi a politikai jogok érvényesítését, a titkos szavazás hive legyen. Arról nem is beszélek, hogy a kormány maga hogyan terrorizálhat a maga közegei utján ; de nemcsak a kormány, hanem a nagy uradalmak és nagy gyárak is, szóval mindazok, akik függő helyzetben tartják a választók nagy részét, visszaélnek a helyzettel, amikor a nyilt, szavazás gyakorlásáról van szó. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam nemrégiben, néhány hónappal ezelőtt mondta itt a nemzetgyűlésen, hogy angliai útjában egy angol konzervatív politikus azt a kérdést intézte hozzá, igaz-e, hogy Magyarországon a választónak meg kell mondania annak a jelöltnek nevét, akire szavazatát adja? Gróf Apponyi Albert kénytelen volt erre a kérdésre igennel felelni, mire az az angol konzervatív politikus a fejéhez kapott és azt mondta : Kérem, hisz az akkor az egész szavazási rendszer tiszta őrület, mert hiszen ha annak a választónak, aki gazdaságilag függő helyzetben van, meg kell mondania a jelölt nevét, akire szavazni akar, az a választó sokszor exisztenciájában súlyos bajoknak teheti ki magát. Ezt. mondta az az angol konzervatív politikus és ez reflektorszerüen megvilágítja a helyzetet. Mert hiszen nem a munkásságnak és a szociáldemokráciának érdeke a titkos szavazás. A mi tömegeink és szervezett munkástestvéreink nem félnek semmiféle terrortól és semmiféle gazdasági hátránytól. Hiszen láttuk, hogy Tatabányán és Salgótarjánban a munkásság zárt sorokban szavazott le, nyilt szavazás mellett a maga jelöltjeire. De épen" az intelligens középosztály az, amely legjobban szenved lelkileg és gazdaságilag —- nem lévén megszervezve — a nyilt választási rendszer mellett. Ugy emlékszem, hogy a Világ círnü napilapban olvastam egy cikket, amelyben a cikkiró azt fejtette ki, hogy minél nagyobb mértékben van kifejlődve a kulturális előrehaladás, és politikai és gazdasági függetlenség egy országban, annál kisebb veszedelemmel jár ott a nyilt szavazás. Angliában nem volna baj a nyilt szavazás, mert Anglia a lelki és politikai fejlettség oly magas fokán áll és az állampolgárok és a munkások a politikai iskolázottság olyan magas fokán állanak, hogy ott nem volna valami nagy baj a nyilt választás, mert ezek azokra a jelöltekre szavaznának, kik meggyőződésük szerint legjobban szolgálják érdekeiket. De Magyarországon, ahol nagy a gazdasági és társadalmi függőségben levők száma s ahol a lakosság egyes rétegei nagyon messze állanak a politikai
