Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-445

A nemzetgyűlés 445. illése 1925, zőbb feltételek mellett kölcsönhöz jut, ha például, hogy ne kelljen azonnal kormányhatósági jóváhagyás, egyszerűen a vármegyei közgyűlés jóváhagyja ennek a kölcsönnek felvételét. Kérdem a belügyminister urat, nem fogja-e megsemmisiteni ezt a határozatot, ha olcsóbban jut kölcsönhöz a város. Nem hiszem, fel se tételezhetem, hogy ezt megtegye, ha egy rendezett tanácsú város olcsóbb kölcsönhöz jut. Kérdem, mi az álláspontja ebben a kérdésben? Én mindenesetre bizom a pénzügyminister ur szaktudásában és feltétlen puritánságában. Ezek előrebocsátása után kérem szives válaszát és válaszától teszem függővé, hogy ezt a javaslatot elfogadom-e vagy nem. Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Kun Béla ! Kun Béla : T. Nemzetgyűlés ! Tegnap, amikor a tisztviselők fizetésrendezésére, az állami beruházásokra és adómérséklésekre vonatkozó törvényjavaslatot tárgj^altuk (Zaj a jobboldalon. — Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.), ellenzéki képviselőtársaim óhajtására elállottam a szótól azért, hogy mennél hamarabb jussanak hozzá a tisztviselők régi megérdemelt pénzbeli igényüknek kielégitéséhez. Ma azonban, amikor egy másik beruházási törvényjavaslattal, a városoknak nyújtandó kölcsönnel állunk szemben, nem tehetem azt, hogy mint Hódmezővásárhely egyik képviselője (Lendvai István : Szemben Bethlennel !), mint annak a városnak képviselője, amelynek másik kerületét gróf Bethlen István t. ministerelnök ur képviseli az ország házában, felszólalásomat elhagyjam. Nem állhatok el a szótól azért, mert épen tegnapelőtt történt meg (Folytonos zaj a jobboldalon. — Halljuk ! Halljuk ! a bal- és szélsőbaloldalon.), hogy Hódmezővásárhelyen, az én kerületemben, az igen t. ministerelnök urnák is kerületében, a törvényhatósági bizottság közgyűlése, megtagadta az úgynevezett városi kölcsönnek felvételét, mert azt a jelenlegi nehéz pénzügyi és gazdasági viszonyok között a lakosság csökkent teherbiróképessége. folytán a lakosság érdekével ellenkezőnek találta. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy beruházásokat a munkanélküliség megszüntetése szempontjából gyorsan gyakorolnunk kell. Tisztában vagyunk azzal is, hogy munkaalkalmat kell adnunk azoknak, akik dolgozni akarnak, de jelenleg munkát nem kapnak. Tisztában vagyunk azzal, hogy ennek a kérdésnek és az ehhez fűződő gondolatoknak és terveknek összessége olyan szociális probléma, amelynek megoldásához mindannyiunknak hozzá kell járulnunk, szivünknek minden érzésével, gondolatunknak minden egyenes, becsületes irányításával és akaratunk teljességével. (Folytonos zaj a jobboldalon. — Halljuk ! Halljuk ! a balés szélsőbaloldalon.) Ha azonban kérdezem azt, hogy a beruházások terén — ami voltaképen ennek a kérdésnek gerince •—• elment-e a kormány addig a határig, ameddig el kellett volna mennie, a múlt esztendők alatt, (Lendvai István : Bár menne már !) ha kérdezem, hogy erre a kérdésre mi a felelet, hogy tagadó választ kell adnunk. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha azt kérdezem, hogy vájjon a kormány segítette-e a városokat, községeket és törvényhatóságokat abban, hogy a beruházások terén (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) a munkanélküliség enyhitésében az elmúlt esztendőkben megtegyék azokat a lépéseket, amelyek szükségesek voltak a mindennapi élet folyamán, szintén tagadó választ kell adnunk. Egy nagy mulasztással állunk szemben. (Ugy van! a baloldalon.) Németországban, amikor a papírpénznek jóformán semmi értéke sem volt az irányitó körök mégis megtalálták a kibonyolitást. (Lendvai István : Mert politikai orvosok voltak, azért találták meg !) évi július hó 9-én, csütörtökön. 579 Épitettek, mert tudták, hogy a látszólag leromlott német papirpénz mögött ott van a német nemzeti egység leromlatlan és megdönthetetlen ereje. Épitettek. Nálunk ezzel szemben éveken keresztül arról folyt a szó a konjunktúra lovagjai között, hogy mint emelkednek a börzén a papírok, mint nyerhet többet az, aki a korona romlására spekulál. (Ugy van ! a baloldalon.) Az élet gyönyörűségét aknázták ki azok, akik a konjunktúra szerencsés választottjai voltak. Kérdezem, hogy a magyar városoknak ebben a látszólag gyönyörű, de voltaképen nyomorúságos és a pokol fenekét mutató állapotában mi volt a helyzete ? A magyar városok éveken keresztül nagy pótadóval küzdöttek, amint ezt az igen t. pénzügyminister ur is tudja. Erezték a munkanélküliség hátrányait a társadalmi életre vonatkozólag. Tudták azt, — hogy csak a nagy magyar Alföldről szóljak — hogy amint a Tisza folyó nyaldossa áradáskor a töltéseket, nyaldossa a termő területek határait, hogy azokat elöntse, akként a szocializmus is nyaldossa a polgári érdekeknek és a polgári gondolatnak eddig megingathatatlannak hitt határait. Megtörtént az, hogy Hódmezővásárhelyen is épen az elégületlenség folytán, évekkel ezelőtt — márpedig ma még sokkal nagyobb az elégületlenség — mandátumhoz jutott egy szociáldemokrata képviselő, Szeder Ferenc t. képviselőtársam. (Esztergályos János : Hódmezővásárhely büszkeségére ! — Eöri-Szabó Dezső : Kun Bélára is büszke lehet !) Ő lemondott a mandátumról, következett az időközi választás, mert Szeder Ferenc csabai mandátumát tartotta meg és újból választás volt Hódmezővásárhelyen s akkor a polgárság összefogva engem küldött be a nemzetgyűlésbe a földmunkások jelöltjével, Takács Józseffel szemben, ez azonban még nem jelenti azt, hogy a munkásbajok Hódmezővásárhelyen és a nagy magyar Alföldön megszűntek volna. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azok az elégületlenségek, amelyek a földbirtokok egyenetlen elaprózódása révén megvannak, nem szűntek meg. A földnélküliek panaszai ma is megvannak és azok, akik követelték a tisztességes kenyérkeresetet és az ahhoz vezető munkaalkalmak megadását, ma is nemcsak a hódmezővásárhelyi irányadó városi tényezőkkel, hanem az egész nemzetgyűléssel és az egész kormánnyal szemben állítják oda a maguk jogos követeléseit. (Lendvai István : Bethlen szokott járni Hódmezővásárhelyre ? — Zaj.) Mégis megtörtént az, hogy, noha Hódmezővásárhely törvényhatóságának minden egyes tagja régi 48-as magyar, akik a demokráciát nem az ajkukon hordozzák, hanem szivükben érzik és táplálják, kénytelenek voltak megtagadni tegnapelőtt a városi kölcsön felvételéről szóló javaslatot, sőt maga a városi tanács, amelynek oszlopsoraiban a polgármestertől kezdve a tanácsnokok, a főügyész, a főjegyző, akik személyileg gróf Bethlen István ministerelnök ur politikájának hivei, azt a javaslatot terjesztette a törvényhatóság elé, hogy a városi kölcsön ne vettessék fel a kedvezőtlen feltételek folytán és ebben az értelemben hozott határozatot tegnapelőtt a törvényhatósági bizottság is. (Zaj.) Ugy gondolom, hogy mindazoknak, akik a kormány háta mögött ülnek ebben a nemzetgyűlési teremben és mindazoknak, akik a kormányt akár közelebbről, akár távolabbról, akár közvetlenül akár közvetve támogatják, meg kellene szivlelniök azokat az igazságokat, amelyeket épen Hódmezővásárhely városának polgármestere, aki szemelj ileg gróf Bethlen István ministerelnök ur politikai hive, mondott el azon a törvényhatósági közgyűlésen, amely a városi kölcsön felvételét megtagadta. (Lendvai István : Szóval a városban követik Bethlent, de Genfig nem követik ! — Zaj.) Azt mondotta Hódmezővásárhely polgármestere és az ő