Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-445

580 A nemzetgyűlés 445. ülése 1925, mondását ajánlom a jelenlevő t. pénzügyminister ur szives figyelmébe . . . (Bud János pénzügyminister : Jó volna, ha minden város olyan gazdag lenne, mint Hódmezővásárhely !) Bocsánatot kérek, majd bizonyítani fogom, hogy Hódmezővásárhely nem olyan 'gazdag. A t. pénzügyminister ur roszszul van informálva. Azt mondja Soós István, Hódmezővásárhely polgármestere, -— súlyt helyezek rá, hogy amit mondott, Bethlen ministerelnök kerületében ő a ministerelnök személyes hive, megörökíttessék a nemzetgyűlési naplóban — (olvassa) : »Többször felhangzott a munkások kiküldöttei részéről az óhaj, a munkanélküliség enyhítésének kérdése. Mindig meghallgattuk panaszaikat és képességünkhöz képest segítettük is. Tisztában vagyok azzal, hogy az ország legsúlyosabb baja a munkanélküliség. Ezen elsősorban a kormánynak és a városoknak kell segíteni bizonyos mértékig. Ha arról lenne szó, hogy ennek a kölcsönnek összegével véglegesen meg tudnánk javítani a munkásság helyzetét, súlyos feltételei mellett is a túlsó oldalra billenteném a mérleget, azonban ezt nem érjük el a kölcsönnel. Ha a közgyűlésnek ezen állásfoglalása valamilyen keserű érzést ébresztene a munkásság soraiban, kérem, ne gondoljanak méltánytalanságra, vagy pedig hasonló gondolatra. Lássák be, hogy lelkiismereti kérdést csinálunk belőle. Nekünk nincsen fekvő vagyonunk, mint a többi városoknak, mi kizárólag az adóból tartjuk fenn magunkat, és a forgalmi adó leszállítását is minden pillanatban várhatjuk — bár csak tényleg igy volna ; ezt a magam részéről teszem hozzá. Az építkezés költségei ma aránytalanul nagyok. A pótadót nem emelhetjük. Jelenlegi költségvetésünk is elvesztette már realitását s ha öt-hat miilliárd koronával megterheljük, csőd elé megy Hódmezővásárhely városa. A munkanélküliség enyhítését a józan ész és az emberies érzés is diktálják és parancsolják. Ezt a kérdést állandóan napirenden kell tartanunk és módot kell találnunk a megoldásra. A városok saját területükön gondoskodjanak a munkanélküliség megszüntetéséről, azonban mostani megkötöttségünkben nem lehet az állam részéről felajánlott kölcsönt elfogadnunk«. Ezt mondotta Hódmezővásárhely polgármestere. Mi a helyzet most ? Hódmezővásárhely — hogy népies kifejezéssel éljek, — nem tudja, hogy melyik ujját harapja le és szivének melyik felébe döfje be a kést, a munkanélküliségen segitsen-e, vagy adózó polgárait tegye tönkre ? Hódmezővásárhely birtokában nincs föld, amelyet hasznosítani tudna ; ez a város nem gazdag, amint azt az előbb a viszonyokat nem ismerő pénzügyminister ur mondotta, mert azok a gróf Károlyi és Bercsényi Miklós hagyatékából származó birtokok, amelyek a várost polipkarok gyanánt ölelik körül, elosztattak a földnélküliek között, de igy is túlontúl sok földnélküli van, aki nem jutott földhöz. A város a maga birtokait a múlt esztendőben parcellázta ki a földnélküliek és kisbirtokosok között. Nincsen tehát földje, nincsen ingatlana, amelyből hasznosítani tudna a maga részére olyan jövedelmeket, amelyeket a városi kölcsön fedezésére és amortizációjára igénybe lehetne venni. Emiatt nem járulhatott hozzá Hódmezővásárhely városa a kölcsön felvételéhez, mert a fogyasztási és kereseti adóból származó bevételei a folyó kiadások fedezésére szükségesek. Bizonyos, hogy valamelyes kibontakozást ez a város is vár, ennek a városnak polgársága is, amely a szocializmus rohamtámadását érezte a saját falazatain. Nem erőszakos, nem alkotmányellenes lépéseket vár a szociáldemokrata párttal szemben, hanem a jogos, alkotmányos keretek között egy polgári összeforradást, amelynek eredményeképen szociális és gazdasági téren is megtétetnek azok a évi július hó 9-én, csütörtökön. lépések, amelyek a mi ügyünket viszik előre és nem engedik a szélsőségek felé terelődni az elégedetlenkedő magyart. (Mozgás a jobboldalon.) Hódmezővásárhelyen a földbirtokreformot még nem hajtották végre. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, hogy erről beszélek, de pár szót szólok róla. Áprilisban meghozták már a döntést, s az Ítélet még a mai napig sincs publikálva. Hol van itt a közigazgatás gyorsasága és lelkiösmeretessége, amit megkövetelhetünk, hogy minden kérdésben, főleg a nemzet húsába és vérébe vágó kérdésekben, mint a földbirtokreform kérdésében is csakugyan tapasztaljunk. Ezt nem látjuk sehol. (Zaj. — Lendvai István : Az egész földbirtokreform egy áprilisi tréfa volt. — Zaj és ellentmondások a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendít kérek, képviselő urak ! Kun Béla : De nemcsak Hódmezővásárhely, hanem Szeged és Debrecen is tiltakoztak a kölcsön felvétele ellen, megszavazták ugyan, de azért tiltakoztak ; a súlyos feltételeket elismerték, de kénytelen voltak igába hajtani a fejüket, mert máskép nem tudtak cselekedni és mert voltak ingatlanaik és más bevételeik, a forgalmi és fogyasztási adóból származó részesedésen kivül, amelyeket a kölcsön amortizációs törlesztésére be tudtak állítani, amelyekkel azonban Hódmezővásárhely nem rendelkezett. Hiszen Vásárhelyen is és az egész Nagy-Alföldön is az a helyzet, amint a szegedi kir. törvényszéknek minap megjelent hivatalos hirdetménye igazolja, hogy csak egy hét alatt 16 kény szeregyezséget kértek ; ezek egyharmada épen a kisgazdák közül került ki, akik a földbérletek magas árai miatt panaszkodnak. Hát honnan vegye a város és a vidék azt a pénzbeli többletet, amellyel a nagy kiadások törlesztését eszközölni tudja, ami ennek a kölcsönnek felvételével jár? (Ugy van! a baloldalon.) A Munkás-Otthonra vonatkozólag két évvel ezelőtt Hódmezővásárhely, törvényhatósági közgyűlése elsimítva minden ellentétet, amely köztünk a polgárság és a munkások között volt, és lezárva annak a képviselőválasztásnak aktáit, amely engem, mint a polgárság egyetemes akaratának képviselőjét szembeállított a szociálelemokrata párt képviselőjelöltjével a pótválasztáson, kimondotta, hogy 300 millió koronát ad a MunkásOtthon felépítésére, de ennek a határozatnak jóváhagyása a mai napig nem történt meg a belügyministerium részéről. Nyíltan megmondom, szembenállók a szociáldemokratákkal, minden alkotmányos, egyenes és tisztességes fegyverrel. Tudom, hogy világnézeti különbségek választanak el bennünket, de ha egyszer egy törvényhatósági közgyűlésnek a többsége és annak, mondhatni egyhangú akarata nyilatkozik meg és elhatározza, hogy egy munkásotthont épít, no hát lássuk, hogy ki az erősebb, a szociáldemokrata politika-e vagy az a politika, mely a polgári gondolat zászlóját tartja a kezében, lássuk, mérjük össze erőinket, de azokat a kapcsolatokat, amelyek munkást és polgárt összekötnek elválaszthatatlanul a magyar nemzeti eszme közösségében, ne tépjük szét és ne törjük pozdorjává, kérdezem, miért nem hagyják jóvá határozatunkat, hogy azt a munkás otthont a törvényhatóság közgyűlésének hozzájárulásával felépíthessük azoknak a munkásoknak számára, akik velünk egy magyar levegőt szívnak, egy magyar kenyeret esznek, bár politikailag szociáldemokratáknak vallják magukat. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János : Ismételten sürgettem ! hogy hagyják jóvá ! — Zaj.) Továbbmegyek. Két évvel ezelőtt arról volt szó, hogy Vásárhelyen, amelynek külterületi határa 138.000 katasztrális holdat ölel fel, —• ennek nagyrészét én képviselem, a kisebb, de jelentős