Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-445

576 A nemzetgyűlés 445. ülése 1925. amelyet 89-es árfolyamon szándékozik ez a cég komrnitenseinek rendelkezésére bocsátani, magasabb árfolyamokat sikerül elérni és magasabb' árfolyamok esetén a 89-es és az elért árfolyam közti különbözet fele a városokat illeti meg. A kormányra az a feladat hárulna, hogy lehetőleg törekedjék az amerikai követség utján propagandát csinálni az amerikai magyarság között, hogy ezt a kölcsönt minél nagyobb számban jegyezzék túl, hogy ezáltal ebből a kölcsönből a városokra is bizonyos előny származzék. A kölcsön nagy hátrányát azonban abban látom, hogy ez az 50 millió magyar korona, illetőleg ez a 10 millió dollár kevés azokra a szükségletekre, amelyekre a városok ezeket a kölcsönöket igénylik, mert hiszen a városoknak annyi közegészségügyi, szociális és kulturális igénye vár kielégítésre, hogyha az egyes városokra eső részt feldaraboljuk, félő, hogy ezek a városok közműveiknél csak félmunkát tudnak elvégezni, már pedig közművek létesítésénél nagyfontosságú, hogy tervszerűen, a célnak megfelelően vitessenek azok keresztül. Azért lehetővé kellene tenni — és az igen t. kormány figyelmét is felhivom erre, •— hogy ezzel a céggel a további kontaktust tartsa fenn, hogy a szükséghez képest még ujabb kölcsönrészletet bocsásson rendelkezésre. Ugyanígy nem hallgathatom el még egy aggályomat, és itt különösen a kisvárosokat figyelmeztetem, hogy amennyiben nincs szükségük erre a kölcsönre, azt ne vegyék igénybe, hanem inkább várják be, amig az idők megjavulnak, amikor jobb kölcsönhöz tudnak majd jutni. Különben is a belügyminister ur az ő kölcsönszükségleteiket amúgy is revízió alá fogja venni és a belügyminister ur felülvizsgálati jogánál fogva törölni fogja azokat a tételeket, amelyeket nem tart szükségeseknek. Nagy erkölcsi hordereje ennek a kö'csönnek még az, hogy a külföldön, ahol elhelyezik a magyar kölcsönpapirokat, talán sikerül a bizalmat irántunk felkelteni, sikerül nagyobb bizalmat kelteni és igy ezek után a községi kölcsönkötvények után talán ujabb magántőke is fog egyes vállalkozásoknál elhelyezést keresni. Ez a kölcsön tehát nagyjelentőségű a városokra nézve. De nemcsak a városokra nézve nagyjelentőségű ez a kölcsön, hanem nagyfontosságú az államra nézve is. Mert bár azt mondják, hogy mi agrárállam vagyunk, azért nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy egy állam nagy csak ugy lehet, ha nagy, erős és hatalmas városai vannak. Márpedigtudjuk azt, hogy a városok gócpontjai a tudománynak, a művészetnek, az iparnak és à kereskedelemnek, a legfontosabb közegészségügyi intézmények itt vannak központositva és ide kapcsolódik be közvetlenül a vidék, innen indulnak ki a hazafias mozgalmak, itt székel az intelligencia, márpedig az intelligenciának vezetőszerepét ebben az országban mindig fenn kell tartania. Mindezek szempontjából tehát, hogy a városok ezeknek a nagy céloknak meg tudjanak felelni, hogy egészséges közszellemet tudjanak az országban kifejleszteni, szükség van arra, hogy pénz álljon rendelkezésükre. Miután pedig enélkül a kölcsön nélkül a polgárság saját anyagi erejéből erre képtelen volna, ennélfogva én ezt a javaslatot örömmel üdvözlöm és elfogadom. Elnök ; Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Malasits Géza ! Malasits Géza : T. Nemzetgyűlés ! Végtelenül sajnálom, hogy közvetlenül kapuzárás előtt kell ezt a törvénytervezetet tárgyalnunk s igy csak arra szorítkozom, hogy nagyon röviden néhány észrevételt tegyek erre a törvénytervezetre. Az első, ami aggályt kelt bennem, az, hogy a Budapest környékbeli Városokat, tehát Újpestet, Kispestet és Pesterzsébetet kivéve — ez Buda- 1 évi július hó 9-én, csütörtökön. pestre amúgy sem vonatkozik, — sehol az országban demokratikus kormányzat, demokratikus kontroll alatt a városok nem állanak. A városok képviselőtestületeibe ma is azok a 10—15 évvel ezelőtt választott urak ülnek, akik more patrio intézik el a dolgokat, akik nagyon örülnek annak, hogy a proletariátus lefizeti obulusait kereseti adó címén és boldogok, hogy a proletariátus a forgalmi adóban is jócskán adózik, akik azonban, amikor a munkásosztálynak valamit juttatni, nyújtani kell, rögtön előhozakodnak azzal, hogy már csak azért sem tehetik ezt, mert a kommunizmusban elkövetett bűnökért kell a munkásosztálynak bűnhődnie. Ez a szűk önkormányzat, amelyet még tetéz az, hogy a városok antidemokratikusan intézik ügyeiket, kelti bennünk az első aggályt arra nézve, hogy ezt az igen drága és igen nehezen megszerzett kölcsönt nem fogják olyan módon felhasználni, ahogy a köz érdekében való volna. Mindenekelőtt legyen szabad e tekintetben rámutatnom arra, hogy itt fel van tüntetve, hogy a városok milyen célokra akarják ezt a kölcsönt felhasználni. Ezek között találjuk a következőket : tégla- és cserépgyár, húsüzem, nyomdaüzem, jéggyár, szeszfőzde. Nekem semmi kifogásom sincs az eílen, ha egy város közüzemeket létesit, esetleg gőzfürdőt létesit, sőt örömmel üdvözlöm ezt, ha magánvállalkozás erre nem találkozik, de a leghatározottabban tiltakoznom kell az ellen, hogy ebből a nehezen megszerzett és igen drága kölcsönből a városok például húsüzemet rendezzenek be és igy az adózó polgárok szájából kivegyék a falatot. Semmi szükség sincs arra, hogy a városok virstlit fabrikáltassanak, semmi szükség sincs arra, hogy az el nem adott marhák húsát felfüstöljék és igy adják el és szükség sincs arra, hogy cserépgyárát, nyomdaüzemet és jéggyárat létesítsenek, amikor ez nem lukrativ, mert hiszen a magánvállalkozók sokkal praktikusabban, sokkal olcsóbban és sokkal jobban tudják ezt elvégezni. E tekintetben legyen szabad csak egy példát idéznem. Egy alföldi város igen derék polgármestere és képviselőtestülete pár évvel ezelőtt elhatározta, hogy létesit városi jéggyárat, városi gőzfürdőt és városi mosodát. Nagy költséggel meg is csinálták igen csinos berendezéssel. Az eredmény az volt, hogy találkozott egy magánvállalkozó, aki sokkal olcsóbban szállította a jeget, mint a város, ennek következtében a város jéggyára beaszalódott, annak jege nem kell senkinek, fürödni pedig abban a városban nem igen szoktak az emberek, ha csak nem nyáron, amikor a Körösre mennek a lovakat úsztatni, máskülönben senkinek abban az egészséges városban eszébe nem jut fürödni. Igy az a rengeteg invesztició, amely elment a jéggyárra és a gőzfürdőre, teljesen meddő maradt, mert még a befektetett tőke kamatozását sem hozza meg. Mondom, a tekintetben van elsősorban aggályom, hogy a felhasználás tekintetében nem fogja figyelembe venni azokat a szempontokat, amelyeket általában figyelembe kellene venni, igy tehát a kormányzatra hárul a feladat, hogy megakadályozza azt, hogy a városok ne olyan invesztíciókat létesítsenek, amelyekből a polgárságnak vajmi kevés haszna van, amelyek azonban a munkásságot mint aki a terheket viseli, rendkivüi módon elkeserítik. Van azonban egy igen pikáns része ennek a javaslatnak, amikor t. i. a nem jövedelmező befektetésekről szól és ezt mondja : szegényház, iskola, óvoda, színház, mozgó. A mozgószinházat nem gyümölcsöző befektetésnek minősiti ez a javaslat, illetőleg olybá tünteti fel, mintha az nem volna jövedelmező. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, miért vették e a mozisoktól a mozikat, ha az nem jövedelmező befektetés? Bizonyára azért vették el, mert jövedelmező befektetés, mert ha nem volna