Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-445

 nemzetgyűlés 445. ülése 1925. jövedelmező befektetés, akkor az ébredők és a Keresztény Nemzeti Liga a leghatározottabban tiltakozott volna az ellen, hogy nekik mozikat adjanak. Itt azonban mint nem jövedelmező befektetés szerepel a mozgó és természetes, hogy ott, ahol nem lesz megfelelő demokratikus kontroll, könnjen elő fog fordulni, hogy a mozikat és olyasmiket fognak épiteni, amikből a polgárságnak vajmi kevés haszna van. Egyébként elismerem, hogy ez a törvénytervezet alkalmas arra, hogy ott, ahol kissé demokratikusabb gondolkozású képviselőtestület van, kisté meginduljon a munka, és bár az önkormányzaton valamelyes csorba esik, ez az önkormányzat azonban a múltban, tehát ez előtt a törvény előtt is olyasvalami volt, mint az a bicska, amelynek nincs nyele, pengéje pedig hiányzik. A gyakorlatban az önkormányzat sohasem volt meg, vagy ha meg is volt, nagyon korlátolt mértékben volt meg, ugy. hogy ezen ez a javaslat nem sokat változtat Egy körülményre szeretném még felhivni a pénzügyminister ur figyelmet és ez a következő. Kétségtelen, hogy sikerült valamelyes kölcsönt szerezni és ha a viszonyok javulnak, tekintve, hogy a magyar városok nem épen a legszegényebbek, bár jobbmóduak is lehetnének, további kölcsönt is lehet majd szerezni. Az is bizonyos, hogy olcsóbban nem igen lehetett volna szerezni. Nekem is alkalmam volt egyik-másik városi hatóság ilyen tárgyalásaiba beletekinteni és ha nézem Győr va^y Székesfehérvár tárgyalásait, azt kell mondanom, hogy azok az ajánlatok, amelyeket ezek a városok kaptak, semmivel sem olcsóbbak, mint ez a kölcsön. Mint tárgyilagos embernek, el kell ismernem, hogy olcsóbb ajánlatokat nem igen kaptak ezek a városok, már tudniillik olyan ajánlatokat, amelyek megfoghatólag ajánlottak volna pénzt. Hiszen nem mondom, hogy nem találkozott valami fantasztikus ajánlat, ez azonban nem volt megfogható. Megfogható ajánlatot olcsóbbat én sem láttam, bár két város tárgyalásait figyelemmel kisértem. Ez azonban örökké nem mehet igy tovább. Nagyon fontosnak tartom ebből a szempontból azt, ami Ausztriában és Németországban a városokat nagyon sokszor és igen erőteljesen támogatta, amikor pénzügyi műveletek lebonyolításáról volt szó : városi és községi takarékpénztárak létesítését, amelyek igen üdvösen és igen szép eredménnyel működnek a külföldön. Bár a mai rossz, siralmas viszonyok mellett nem nagyon sok gyakorlati éitéke vrn annak, mert hiszen a dolgozó néposztályokm k nincs valami sok pénzük arra, hogy félre tudjanak tenni, mégis örömmel tölt el az, hogy a takarékossági hajlam valamennyire már megnyilvánult. Fia a kisebb pénzintézeteket és a középintézeteket nézzük, amelyeknél pénzeket helyeznek el, azt tapasztaljuk, hogy a nagy- és a középbetevők száma tényleg nem nagy, sőt inkább apadt, a kis betevők száma azonban örvendetesen nemhogy apaelt volna, hanem, ha nagyon-nagyon lassan is, mégis emelkedik. Épen a vidéki városokban kell a takarékossági hajlamot felébreszteni és ennek a takarékossági hajlamnak felébresztésére s a sok apró exisztenciának, az ezer, tizezer, százezer koronás betevő betétjeinek elfogadására igen alkalmasnak tartom a városi és községi takarékpénztárakat, amelyek létesítésének előmozdítása valóban közérdek és amelyek létesítése valóban a városok pénzügyi helyzetét fogja javítani. Még csak röviden annyit kívánok mondani, hogy épen azért, mert a legszélsőbb demokratikus kontrollnak vagyok hive és épen azért, mert tudom, hogy ez a demokratikus kontroll a köz érdekében működik és mindig csak a közérdeket tartja szem előtt ; mivel a legtöbb vidéki városban teljesen hiányzik a demokratikus kontroll, nekem aggályom van e tekintetben, hogy a felévi július hó 9-én, csütörtökön. 577 használás módja milyen lesz, mert hiába van a minister urnák kémje, addig járnak a minister ur nyakára, addig keresnek ezer és ezer összeköttetést, míg a sógor és koma telekvásárlásait mégis csak jóvá fogják hagyni. Mindezeknél fogva, mivel bizalmatlansággal viseltetem elsősorban a városok közigazgatásával, illetőleg önkormányzatával szemben, a javaslatot nem fogadom el. Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Ezzel a nagyfontosságú kérdéssel az utóbbi időben sokat foglalkozott a sajtó, többek között a Magyar Hírlap is, mely a városok aggályait fejezte ki ezzel a kölcsönnel szemben. Nem tudom, mi okból, -— a következőket is mondja egy cikkében, hogy ezáltal a városok aggályait erősítse (olvassa) : »A városok pedig nem ellenzéki képviselők, vagy hordóról szónokolgató demagógok ; ha ők ezt állítják, hát igaz is !« Én nem tekintem sajtószabadságnak, hanem sajtószabadosságnak azt, hogy az ellenzék jogos bírálatát, — amellyel az ellenzék kötelességét teljesiti —• egyenesen hazugságnak minősítsék a sajtó részéről. Azt hiszem, a túlsó oldal is osztozik ebben a nézetben. A legteljeseb elismeréssel vagyok a pénzügyminister ur ama tevékenykedése iránt, hogy a városokat a mai nehéz viszonyok közepette kölcsönhöz kívánja hozzásegíteni s ezzel a legégetőbb szükségletek enyhittessenek. Nagyon jól tudom, hogy a minister urnák ez a munkája sziszifuszi munka s ebben a tekintetben kénytelen vagyok Várnai Dániel t. barátom szavaira nyilatkozni. Nagyon jól tudom, hogy mit jelent ma egyes városoknak, vagy a városok egyetemének is kölcsönt szerezni. Az igen t. előttem'szóló képviselőtársam csak egyoldalulag, a napilapok híradásából volt informálva arról, hogy ez a kölcsönszerzés milyen nehéz munka s mennyiféle félrevezetésnek és szédelgésnek vannak a városok kitéve, míg végre megtudják a valóságot, de a kölcsönadót nem találják. Itt a Házban ünnepélyesen bocsánatot kérek a pénzügyminister úrtól, azért, mert a debreceni kölcsön ügyében — mivel ezt hamarosan nem ütötték nyélbe — megtámadtam őt és kívántam, hogy a kormány segítségére legyen a városnak a kölcsön felvételében. Most végre őszintén belátom, hogy ez a kölcsön tulaj donképen blöff volt. (Helyeslés a jobboldalon.) Helyeslem a pénzügyminister urnák azt a törekvését is, amely ebben a törvényben, mint kerettörvényben van lefektetve, hogy a pénzügyminister ur a városokat egyesíteni kívánja egy közös nagy kölcsön felvételére. Helyeslem azt, hogy e kölcsön felvételénél az egyes városok csak az általuk felvett rész erejéig felelősek. Ezt a magam részéről feltétlenül vívmánynak tekintem, tehát ezt a törvényjavaslatot, mint kerettörvényt, bizonyos vonatkozásban helyeslem. De aggályaim vannak az autonómia szempontjából. Ebben a törvényjavaslatban nem látok biztosítékot arra vonatkozólag, hogy vájjon a városok ezután abban a helyzetben lesznek-e, hogy más, nagyobb szükségleteik kielégítésére külön kölcsönt is felvehessenek. De a kerettörvény mellett is őszintén be kell vallanom, hogy én tulajdonképen nem ismerem a feltételeit annak a kölcsönnek, amelyet fel akarnak venni. Az alapszerződést a pénzügyminister ur részleteiben nem ismertette. Megkérdezem azt is, hogy tulaj donképen meg van-e ez a kölcsön, van-e biztos kilátásunk arra, hogy ez folyósittatni fog. Engedje meg a pénzügyminister ur, — én egész őszintén beszélek, — nem fogják-e a magyar városokat a jövőben megakadályozni abban, hogy külön kölcsönt vehessenek fel, nem lésznek-e kénytele-