Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-445
A nemzetgyűlés 445. ülése 1925. vánom, hogy a városok mostani helyzete a legteljesebb mértékben megköveteli a hitelhezjutást, a legteljesebb mértékben megköveteli, hogy a kölcsönök tekintetében a kormány is legyen segitségére a városnak, Hiszen a munkanélküliség akkora, hogy beruházási kölcsönökkel munkaalkalmakat kell teremteni, hogy valamilyen mértékben a munkanélküliség enyhüljön. Ha tehát én a magam részéről el is tudnám fogadni a helyzetet, ha épen a kényszerítő okok következtében el tudnám fogadni azt, hogy a pénzügyminister ur monopóliumot teremtett itt egyetlenegy bankcég számára, de nem tudom elfogadni azokat az eszközöket, amelyekkel ezt a monopóliumot megteremtette, nem tudom elfogadni azokat az eszközöket, amelyekkel azt megszerezte, a kölcsön feltételei pedig az elmondottaknál fogva, egyáltalában nem fogadhatók el. Hangsúlyozni kivánom, hogy ezért az állítólagosán jó javaslatért, amely az előadó vir szerint egyszerre kiemeli a városokat pénzügyi nyomoruságukból, (Szilágyi Lajos : Ez túlzás volt !) a minister urnák kell vállalnia a felelősséget, mert én a magam részéről azt nem tudom vállalni és ezért a javaslatot nem is fogadhatom el. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Oberhammer Antal ! Oberhammer Antal : T. Nemzetgyűlés ! Ugyanazokból a motívumokból indulok ki én is, amelyekből az előttem szóló t. képviselő ur is kiindult. Míg azonban ő aggodalommal fogadja ezt a javaslatot, én a magam részéről örömmel üdvözlöm. Örömmel üdvözlöm azért, mert ez a javaslat alkalmasnak látszik arra és hivatott is arra, hogy a városok abból a gazdasági pangásból, abból a gazdasági tespedésből, amelyben már éveken át sínylődnek, kiemelje. (Propper Sándor : Milyen áron ?) Én ebben a javaslatban látom azt az első derengéit azon a homályos égbolton, amely a magyar városokra nehezedik és én azt remélem, hogy ez a javaslat kiinduló pontja lesz annak a már a háború előtt szépen megindult fejlődésnek, amelyben a magyar városok résztvettek és amelyben, sajnos, a háború akasztotta meg azokat, meit a hosszú háború, a megszállás, a forradalmak a városokat nagyon lezüllesztették, nagyon lerongyolták. A városok nemcsak a legfontosabb és legszükségesebb közintézményeiket sem voltak képesek fejleszteni, de még fentartani sem voltak képesek. Középületeik t&tarozatlanok, különösen a laktanyák, amelyek után a honvédelmi kincstár egészen "a legújabb időkig csak az 1879. évi XXXVI. tcikkben, ebben a régi, elavult beszállásolási törvényben megállapított térítési dijakat állapította meg, amelyek pedig olyan csekélyek voltak, hogy — egyebet ne mondjak — egy egész lakrész bére felment egy emésztőgödör tisztítására. A városok utcáinak burkolata tönkrement, a városok külső utjai sok helyen járhatatlanok, a vízművek kiépítésre szorulnak, sok városnak megvan a csatornázási terve, a kivitelre teljesen készen áll a mű, azonban a tőkehiány miatt hozzáfogni nem lehet. És amit talán az első helyen kellett volna említenem, olyan uj nyomasztó inség nehezedik a városokra, — a lakásínség — amelynek orvoslása pedig — minthogy a magántőke rentabilitását az építkezéseknél még mindezideig biztosítani nem lehet — szintén a városokra nehezedik, hacsak ezt a botrányos állapotot tovább fentartani nem akarjuk. Mindezen intézmények szanálását ettől a nagy köksöntől várják a városok, azonkívül ez a kölcsön lesz hivatva megszüntetni egyes városoknak azt az eljárását, azt a helytelen rendszert, hogy a legszükségesebb közművei kiépítését a városok most költségvetésükbe beillesztett nagy összegek árán létesitik, amely egyrészt azért helytelen, mert a polgárságot, amely évi július hó 9-én, csütörtökön. 575 egyébként is túl van terhelve adókkal, még ujabb, városi adókkal is terheli meg, amelyek az ő teherviselési képességüket igazán roppant nagy mértékben teszik próbára, de hel\ telén azért is, meit az ilyen közmüvek létesítésére szükséges összeget az évi költségvetésbe állítják be, pedig tudjuk, hogy ezen közművek áldásait több generáció élvezi és igy nem méltányos, hogy csak egy generáció terheltessék meg azok kökségeivel. Remélem továbbá, hogy ez a kölcsön-akció meg fogja szűnt tni jódarab ielőre azt a nagy akciót is, amelyet a városok most kifejtettek a kölcsönök keresésében és amelyet egyes külföldi megbízható és kévésté megbízható cégek ügynökei kifejtettek a kölcsönök elhelyezésében és amelyek a városok vezetőinek és magisztrátusának munkáját és a közigazgatást valóban majdnem teljesen megbénították. Elismerést érdemel a kormány, hogy ezt a kölcsönügyet egységesen rendezte és hogy az összes városok részére egy egységes kölcsönt szerzett. Mert igaz ugyan, hogy egyes nagyobb városok — mint az előttem szólott t. képviselőtársam is elmondotta, pl. Debrecen —- tudtak volna magukis kölcsönt szerezni, kétlem azonban, hogy jobb és előnyösebb kölcsönt, mint ez a kölcsön, mert az összes városok garanciája csak sokkal nagyobb garancia egy kölcsönkötvény kibocsátásánál, mint egy városé. Azonkívül pedig a kisebb városok végkép elestek volna a kölcsönrészesedésből, pedig a ldsvárosoknak is vannak kulturális, közegészségügyi és egyéb szükségleteik, amelyeket ki kell elégíteniük. De én ezen kulturális, szociális és közegészségügyi szükségletek mellett még nagyobb fontosságúnak tartom azt a hatást, amelyet ez a kölcsön abból a szempontból fog gyakorolni, hogy ez a kölcsön a városok elernyedt gazdasági életébe uj erőt visz be, a külföldi pénz utján uj munkaalkalmakat ad, a munkanélküliséget e városokban egyelőre talán megszünteti, az építkezésnek lenelületet ad, az építőiparon kivül 30 más iparágnak ad lendületet, ugy, hogy uj kereseti lehetőségekre nyilik alkalom, amiáltal megerősödnek az adóalanyok, amelyek azután képesek lesznek arra is, hogy magánépitkezéseket is folytassanak Ami már most a felveendő kölcsönt illeti, erre vonatkozólag — amint egyes lapokból a városok vezetőivel folytatott tárgyalásokból és a pénzügyi bizottságból is értesülve vagyok — ezt a kölcsönt, ha abszolút értelemben vesszük, a magam részéről is drágának kell kijelentenem. Drágának kell kijelentenem, miután, ha összevesszük az összes költségeket, az árfolyamveszteségeket, akkor itt minden millió korona után körülbelül 771.000 korona az az összeg, amely ebből a városokra fog jutni. Ha azonban figyelembe vesszük a fenforgó nehéz időket, amelyeket pedig figyelmen kivül hagynunk nem lehet, el kell ismernünk, a kormány nagy sikerét ennél a nagy kölcsönnél ; el kell ismernünk, mert hiszen ez a kölcsön jobb, mint a magyar állam népszövetségi kölcsöne, amivel igen nagyot nem mondok, mert hiszen a városok mindig jobb adósok, mint maga az állam, mert az állam tönkremehet, de a városok mindig megmaradnak. De jobb ez a kölcsön, mint sok külföldi győztes nagy állam városának a kölcsöne, hiszen most olvastam a lapokban a belgrádi kölcsönről, amelynek feltételei sokkal súlyosabbak. Különösen nagy sikerét látom a kormánynak abban, hogy az utólagos tárgyalásoknál sikerült ezzel a céggel biztosítani azt, hogy a kölcsön már öt év múlva visszafizethető ; öt év múlva 2% és 7 év múlva 1% stornoval, később peelig Storno nélkül. A 82-es árfolyam kétségtelenül súlyos árfolyam, azonban megvan a lehetősége annak, hogy ennél az árfolyamveszteségnél még egy pár százalék megtérüljön akkor, hogyha ennél a kölcsönnél, 81*
