Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-432

48 A nemzetgyűlés 432. ülése 1925. évi június hó 23-án, kedden. birtokkal bir és még csak nem is enged arról beszélni, hogy a cselédsége ide vagy oda szavaz­zon, hanem ha megjelenik a szavazásnál, azt mondja, hogy kérem én és cselédem ide vagy oda szavazunk, itt van 150 szavazat, erre számit­hatnak az urak. Nem is jut eszükbe, hogy arra gondoljanak, amiről gróf Apponyi Albert beszélt, hogy nem merte volna egy pillanatig sem kapaci­tálni a kisembereket, a kisgazdákat, mert annyira tiszteli azok politikai szabadságát, hogy nem mert volna ahhoz erőszakos eszközökkel, erőszakos kéz­zel hozzányúlni. Magyarországon virtust csinálnak abból, hogy minél nagyobb bravúrral, erőszakkal, rajtaütéssel és meglepetéssel kényszerítsék rá az embereket, h°gy jobbra vagy balra álljanak. Elérkezett volna igazán az ideje annak, hogy végre ne azon tanács­kozzunk itt politikai tekintetben, hogy kétszer kettő négy. De az igen t. egységespárti kormányzat­tal állandóan azon tanácskozunk, hogy kétszer kettő öt. Igaza van Vázsonyi t. képviselőtársam­nak, a magyar népet, mint Kovács professzor, jól pofonvágják, hogy az operáció alatt ne vegye észre, hogy tulajdonképen mi történik vele. Itt is az tör­ténik. A magyar néppel minden áron el akarják hitetni, hogy jellemének, felfogásának, vérmérsék­letének a nyíltság felel meg. Igen t. belügyminister ur, én beszéltem leg­alább 2—300 emberrel a tabi választókerületben, de mindegyiknek az volt a szava : képviselő ur, egy tisztességes választás volt Magyarországon", 1920-ban az, amely az általános, titkos választó­jog alapján volt és nem tudjuk elképzelni, hogy az urak mit csinálnak fenn az országgyűlésen, amikor kötelezővé akarják tenni a nyilt szavazást. A ma­gyar ember felháborodva, lázadozva tiltakozik ez ellen, becstelenségnek, hazaárulásnak tekinti ezt, követeli ennek megváltoztatását és ha valami az urak pártját borzalmasan katasztrofálisan örvénybe nirvánába fogja belebuktatni, ez a 13. § lesz, amely a titkos szavazást elárulja. Nem is akarok rámutatni arra, mert már többször volt alkalmam (Graeffl Jenő' : Hallottuk már 50-szer Î) az almanachból olvastam fel, hogy nemcsak a régi Nagyatádi-féle pártnak programnija volt a titkos választójog, hanem négy pontban van lefektetve 34 közül a titkos szavazás különféle magyarázatokkal és csak arra hivatkozom, hogy az önök által egyesitett, a kisgazda-kősziklára épített pártnak szintén programmpontjai között van az általános, titkos, községenként!, nőkre is kiterjedő választójog. íme, mit csináltak belőle ! Nem álta­lános, egyenlőnek még nevezhetjük, de nem titkos és bár a nőkre is kiterjedő, de csak korlátolt mér­tékben. Szóval jogosan állítják képviselőtársaim azt, hogy a kisgazdapárt, összes csizmás és nem­csizmás képviselőtársaim épugy mint a pártnak többi tagjai egyhangúlag nyugodt lelkiismerettel, megdöbbentő cinizmussal elárulták ezt a program­mot. (Strausz István : Nem mindnyájan !) Meglát­juk a szavazásnál ! Három indokot mondott az igen t. belügy­minister ur tudományosan alátámasztott előadá­sában az általános, titkos választójoggal szemben és három érvvel kívánta különösen a titkosság elleni állásfoglalását megindokolni. E három indok közül az egyik az volt, hogy a titkos választásnál is történnek visszaélések, a másik az volt, hogy a magyar nép jellemével, természetével valóban nem egyezik meg a titkos választás (Mozgás a jobb­oldalon.) és a harmadik az volt, hogy a forradalmi törekvéseknek a nyilt szavazással útját lehet vágni. (Rakovszky Iván belüp minister : Egyiket sem mondtam a három közül ! ~ Dénes István : Van itt még egynéhány indok !) Ezek voltak a leg­fontosabb nyilatkozatok, amelyek e tekintetben a túloldalról ma is elhangzottak. A harmadikkal kezdem és ugy fogok menni előre. A forradalmakkal szemben méltóztatik véde­kezni a titkos választás elejtésével? Annak, aki legközelebb állt és áll talán ma is a forradalomhoz, a szélsőséges szociáldemokrata párt, megadják a titkos választójogot. Az ipari gócpontokban és a városokban, ahol őket megválasztották, titkos lesz a választás. (Malasits Géza: Választójoggal nem lehet forradalmat csinálni !) Tehát azoknak a nagy keresztény tömegeknek nem adják meg a választó­jogot, amelyek valóban megértek arra, akik vala­mennyien a magántulajdon elvi alapján állanak. Nem találtam még olyan magyar munkást, aki nem akart volna önmagának házat és földet sze­rezni, aki azt mondta volna, hogy államosítani, vagy máskép szocializálni akarja a termelési esz­közöket, ami a marxizmus dogmatikai lénye. (Zaj.) A nyilt szavazás tehát az országot a forradalmi törekvésekkel szemben meg nem védi. Sőt ellen­kezőleg, a francia forradalomra nézve szerzett történelmi ismereteim és a világháborúban szerzett személyes tapasztalaim is arról győznek meg, hogy abban az országban, ahol megengedik a nyilt dis­kussziót a parlamentben, ahol a legszélsőségesebb anarchisztikus és szocialisztikus irányzatok a parlamentben mérkőznek meg a nacionalizmus irányzatával, ott nincs baj, nincs kétségbeesés, (Mozgás a jobboldalon), ahol ellenben azt nem engedik meg, ott katasztrófák, szerencsétlenségek zuhataga éri a nemzetet. A forradalmi törekvések ellen és a szélső szociáldemokrata párttal szemben tehát a nyilt szavazás nem véd meg, mert nem is védhet meg, hiszen az igen t. jobboldali urak ez irány híveinek megadják a titkos választójogot. Azt, hogy a magyar jellemmel, a magyar ter­mészettel ez ellenkezik-e . . . Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt, kérem szíveskedjék beszédét befejezni. Kiss Menyhért : Igen t. elnök ur, kérek még tiz percnyi meghosszabbítást. Eínök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóz­tatnak-e hozzájárulni a képviselő ur beszédének tiz percnyi meghosszabbításához? (Igen ! — Zaj.) A nemzetgyűlés megadta a hozzájárulását. Kiss Menyhért : . . . méltóztassék ugy eldön­teni, hogy méltóztassék erre vonatkozólag plebis­citumot elrendelni az egész országban általános népszavazás utján. A plebiscitum tulaj donképen benne van a kisgazdapárti programmban is épen a királykérdést "illetően, mert nagyatádi Szabó István annakidején leszögezte magát amellett, hogy a kirátykérdés tekintetében plebiscitumot kíván és a nép fog nyilatkozni. Akkor ezt vették fel és jónak látták a magyar népre bizni annak el­döntését, hogy ebben a fontos alkotmányjogi kérdésben miként vélekedik a magyar nép. (Dénes István : Közbejött a körmendi charta !) Most azt mondják, hogy a magyar nép egyáltalában nem törődik azzal, titkos-e a szavazás, vagy nyilt. Mél­tóztassék tehát plebiscitum, népszavazás utján megkérdezni. Majd méltóztatnak látni, hogy a magyar nép a titkos szavazást követeli és nemcsak az intelligencia, hanem maga a nép is tudatában van annak, hogy mit jelent reá nézve a titkos sza­vazás. Jelenti a politikai és gazdasági felszabadí­tást. Hiába hirdetnek akármit, jelenti a földbirtok­reform becsületes végrehajtását, mert ezt akadályoz­zák meg az ellene való állásfoglalással. Ha az ember végigmegy pl. Somogy vármegyében is, látja, hogy egyetlen egy uradalomtól sem vettek el semmit házhelyen kivül. Idegen osztrák urak birtokairól van szó, volt ministerelnökről, akinek a nevét sem tudj a kimondani az ember, mert megbotlik a nyelve. Ezeknek nagybirtokaik vannak és a magyar nincs­telen népnek nincs földje. És mégis azt kivánják tőle, hogy védelmezze hazáját és adja oda életét

Next

/
Oldalképek
Tartalom