Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-432

A nemzetgyűlés 432. ülése 1925. évi június hó 23-án, kedden. 49 azért. Azért nem adják meg a titkos választójogot a magyar népnek, mert tudják, hogy akkor követelni fogja az 1920. évi XXXVI. tc.-nek és a földbirtokreformnovellának becsületes, radikális végrehajtását. (Dénes István :-Csak beszélj !) A magyar nép nagyon tudatában van annak, hogy mi történt itt, hogy itt olyan nemzetgyűlés jött össze, amely annakidején megígérte az általános, titkos választójogot, ellenben most megtagadja azt, mert nem akarja politikai jogokhoz juttatni. Nagyon jól tudja a nép, hogy az a képviselője, akit titkosan választ, népszerű lenne a kerületben, ellenben fenn a kormánynál annál kellemetlenebb, holott önök fordítva akarják : kellemes képviselőket akarnak ide a nemzetgyűlés termébe, de lenn, a nép gyűlölettel és utálattal fordul el azoktól. Ha valakit "felülről neveznek ki, ha valaki kormányterror segítségével tud magának mandátumot szerezni, természetes, hogy annak a képviselőnek politikai irányítása olyan lesz, amint az urak pártszempontból felülről dirigálják. Mi ellenben a Rousseau által, de minden más becsületes író által kifejtett politikai állásponton vagyunk, nem akarjuk meghamisítani a népakaratot, hanem azt akarjuk, hogy a nép maga válasszon szabadon, becsületesen, szive szerint válasszon és a képviselő mindig függjön választóitól. A titkos választójog azért misztikus, mert a jelölt egy nagy talány, kérdőjel előtt áll a választás reggelén, nem tudja, hogy hogyan fogják megítélni az ő munkásságát, milyen lesz az a mérleg, amelyet meg fognak állapítani arról, hogy megvannak-e elégedve, vagy nincsenek-e megelégedve az ő választói. Ha az igen t. jobboldali képviselő urak elvégezték dolgukat, megtették azt, amire vállalkoztak, végrehajtották azt, aminek végrehajtását megígérték, foglalkoztak kerületükkel, minden hónapban, vagy legalább minden hónapban egyszer, vagy két hónapban egyszer lementek és valóban képviselők voltak, nem pedig nobile officiumnak tekintették a képviselőséget, akkor nem volna okuk félni a választójog titkosságától és nyugodtan állhatnának a nép elé. Ha azonban az történik meg, amit itt is tapasztalunk, hogy az igen t. jobboldalnak körülbelül egy negyed részét még nem is hallottuk a nemzetgyűlésben megnyilatkozni, csak a nagy némaságba burkolóznak bele, mint a Portici néma című színdarab ötödik felvonásában, akkor természetes, hogy a néppé, való találkozást nem óhajtják, mert ez reájuk nczve kellemetlenséggel jár. (Zaj.) Szerettük volna, ha a megértés szavának hídját meg tudtuk volna építeni s ha a t. kormány legalább annyira ment volna, hogy a rendezett tanácsú városokban is elfogadta volna a titkosságot. Akkor lehetett volna szó arról, hogy fokozatosan közeledjünk a titkosság gondolata felé. De nemcsak hogy ezt nem tették, hanem ellenkezőleg, még azokban a törvényhatósági joggal felruházott városokban is, ahol csak egy képviselőt választanak, megszüntették a titkosságot. Méltóztassanak megkérdezni Székesfehérvár'vagy Baja városát, vagy a többi városokat, ahol eddigelé titkosan választottak, hogyan fogadják ezt. Méltóztassanak a tisztviselői kart is megkérdezni. Állítom, hogy a magyar tisztviselői kar ma is feltétlenül a titkos választást akarja, mert a nyílt szavazásban ők is bilincseket látnak. Különösen tiltakozik a tisztviselői kar a 14. § ellen, mely egyik bűne s egyik vesztőhelye ennek a törvényjavaslatnak, mert az van benne kimondva, hogy kötelező a nyílt szavazás. Ezek azok a szempontok, amelyeket a részletes vita alkalmával a titkosság kérdésénél leszögezni kívántam. Sajnos, nem nagy érdeklődés és nem nagy megértés nyilatkozik meg ezzel a fontos problémával szemben. Mindazonáltal mi, mint becsületes ellenzéki képviselők, lelkiismeretünk sugallatát követve és választóink óhajtását, kívánságát tolmácsolva leszögezzük ezt a kívánságot és mint Cato tette a római parlamentben, hogy minden beszéde végére odatette : ceterum censeo, Carthaginem esse delendam ~x- mi is állandóan döngetjük ennek a magyar népjogokat lábbal tipró nemzetgyűlésnek ajtaját és azt mondjuk, hogy mindaddig nem lehet beszélni feltámadásról, irredentizmusról, tisztességes megélhetésről, mig a magyar nép millióit kizárják "a legfontosabb polgári jogból, az általános választójogból. Ezért a 13. §-hoz a következő indítványt nyújtom be : »Indítványozom 6. pontként az 5. pont után, a következő mondat beiktatását : A szavazás pedig az összes kerületekben titkos.« Elnök : Szólásra következik? Láng János jegyző : Lukács György ! Lukács György : T. Nemzetgyűlés ! Én nem fogom kérni a szólási idő meghosszabbitását, mert csak igen röviden, két-három szóval kívánok nyilatkozni. A titkos és nyilt szavazás rendszerének kérdése már megvivatott ; azt hiszem, bezárult a kölcsönös kapacitáció útja és most csupán a határozás van hátra. Méltóztatnak jól tudni, hogy én régóta a titkos szavazásnak vagyok hive. (Éljenzés a baloldalon.) Ennek már a régi parlamentben is kifejezést adtam és kifejezést adtam a legutóbbi vitában is. Elvileg a titkos szavazást szeretném általánossá tenni, hiszen ez a lényeg, mégis tekintetbe veszem, hogy most nehéz átmeneti állapotban vagyunk a vesztett háború és a forradalmak után, amikor igenis nagyon tág tere van a felelőtlen demagógia érvényesülésének. Minthogy tehát a felelőtlen demagógiával szemben most még bizonyos mértékig szükség van a védekezésre mindaddig, mig teljesen konszolidált viszonyok elő nem állanak, ezért a magam részéről koncesszió gyanánt egyelőre megelégednék a titkos választás rendszerének az eddigi jogszabályokon túl való bizonyos mértékű kiterjesztésével és ezt a mértéket ugy jelöltem meg beszédemben, hogy a titkos választási rendszer kiterjesztését óhajtom a kormány által eredetileg javasolt - hogy ugy nevezzem gyűjtőnévvel — bányavidéki kerületekre, továbbá a rendezett tanácsú városi kerületekre is. Körülbelül ezt a javaslatot terjesztette be Vázsonyi képviselőtársam is. Amint azonban Vázsonyi Vilmos képviselőtársam kijelentette, hogy ő messzebbmenő álláspontot, az egyetemes titkos szavazás álláspontját képviseli, de végeredményben megelégednék kompromisszum gyanánt ezzel a kisebb mértékkel, ugy én is kijelentem, hogy noha az én álláspontom a Vázsonyi-féle javaslatot fedi, mégis kompromisszum gyanánt ennél szerényebb mértékkel is megelégednék, t. i. azzal a mértékkel, hogy a bizottság javaslatában foglalt kerületeken kívül még a kormány által eredetileg javasolt úgynevezett bányavidéki öt kerületre is terjesztessék ki a titkos szavazás rendszere. Mondom, ezt mint kompromisszumot van szerencsém ajánlani. Elsősorban a Vázsonyi-féle javaslathoz járulok hozzá, másodsorban pedig ennek a javaslatnak elfogadását kérem. A választójogi bizottságnak ahhoz a rendszeréhez, amely sem a bányavidéki kerületeket, sem a rendezett tanácsú városi kerületeket nem vonja be a titkos szavazás keretébe, — mint már kijelentettem, semmiesetre sem járulok hozzá. Mindezek alapján van szerencsém beterjeszteni a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Javaslom, hogy a 13. § 1. bekezdése helyébe a következő szövegű uj 1. bekezdés tétessék : >>A szavazás községenként, szavazókörönként, még pedig Budapest székesfővárosban és a budapest-kornyéki kerületben az arányos képviseleti rendszer szerint lajstromos szavazással titkosan, a többi törvény-