Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-432

A nemzetgyűlés 432. ülése 1925. évi június hó 23-án, kedden. 47 nyokban az egész világon elfogadott narkózis a mi boldogult Kovács professzorunknak úgynevezett magyar narkózisával. Boldogemlékü Kovács professzor, egyike a legkiválóbb sebészeknek, ugyanis néha az izgatott beteget arcul ütötte, hogy az meglepetésében azután ne vegye észre, amikor megoperálja. Ezt a magyar narkózist képviseli a nyilt szavazás. A népfenség megoperáltatik egy arculütés után és mire észreveszi magát, már meg is szülte a többséget. (Derültség.) Ilyen viszonylatban van ez az intézmény az igazi választójoggal. Ezekután pedig, minthogy időm letelt, bátor vagyok felolvasni javaslatomat. Javaslom, hogy a 13. § első bekezdése helyére a következő szöveg kerüljön (olvassa) : »A szavazás községenként, szavazó körönként, még pedig Budapest székesfővárosban, a törvényhatósági városok kerületeiben, továbbá az egy rendezett tanácsú városban vagy egy községben vagy több rendezett tanácsú városban alakuló választókerületekben, az ózdi, dorogi és tatabányai, a salgótarjáni és pilisvörösvári kerületekben az általános többségi rendszer szerint titkosan, egyebütt ugyancsak az általános többségi rendszer szerint nyilvánosan történik.« A magam részéről Farkas képviselőtársam javaslatát fogadom el elsősorban, mert hive vagyok a titkos választójognak az egész vonalon, s ezt mint közvetitő javaslatot voltam bátor beterjeszteni. Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés Î Én is elfogadom azt a határozati javaslatot, amelyet előttem Farkas képviselőtársam nyújtott be s annak azt a módosítását, amelyet Vázsonyi t. képviselőtásam nyújtott be s amely a régi választási rendszert kivánja beállítani. Túlságosan nagy befolyást enged az egyes pártoknak ez a rendszer amely a lajstromos választás utján nyilatkozik meg. Magyarországon az egyes politikai pártok nagyon megkocsonyásodnak, túlságosan megerősödnek és túlságosan megkívánják azt, hogy csak akkor tudjon valaki politikailag érvényesülni, amennyiben egy Budapesten székelő és pártirodával rendelkező pártnak a tagja és annak a pártvezetőségnek bizalmát bírja. Ha az illető ilyen egyéniség, akkor természetesen jogot kap arra, hogy valahol egy vidéki kerületben felléphessen. Mi történik ilyen esetben? Az, hogy azok a pártok, amelyek az országgyűlésen benn voltak, a maguk emberét fogják a lajstrom élére állítani és jól mondják, akik azt mondják, hogy nem egyénekre, hanem pártokra történik a szavazás. Pedig Magyarországon olyan politikai műveltség, olyan általános politikai érettség, a pártoknak olyan tökéletes ismerete és az irányoknak egymástól való különbözőségéről alkotott vélemény még nem olyan általános, hogy nyugodtan lehetne a lajstromokat a nép elé állítani és ennek utján a lajstrom élén álló képviselőket megválasztatni. Igenis a magyar népnek, a mostani választóközönségnek az az akarata, hogy ne egy Budapesten levő pártszövetség vagy elnökség diktáljon, ajánlja a képviselőket és terrorizáljon be egy képviselőjelöltet a maga pártprogramul] ával, amelyei esetleg ez a vidéki ember nincs tisztában, hanem azt szereti, amint kinnt a háborúban egyénileg verekedett, egyénileg kapta meg a vitézségi érmeit, épugy egyénileg akarja az egymással szemben álló képviselőjelöltek közül megválasztani azt, akiben legjobban bízik. A képviselőválasztásoknál az individualitásnak kell elsősorban érvényesülni, nem annak, hogy ki hogyan ajánlja vagy hizelgi be magát egy pártvezetőségnek. Meg kell adni a jelöltek részére azt a lehetőséget, hogy a maguk tudásával álljanak fel a pódiumra, igyekezzenek maguknak tábort szerezni és többséget biztosítani. Nem szükséges az, hogy mindenki lepecsételve hozza Budapestről a lajstrom után a garanciát és igy akarja magának megszerezni a választók többségét. Én a magyar nép lelkületét elég jól ismerem, hiszen a magyar nép körében nőttem fel ; igenis választások alkalmával gyermekkorom óta mindig azt tapasztaltam, hogy jelöltek állottak egymással szemben és sokszor olyannyira kibontakozott egyeseknek szubjektív ereje, hogy még az olyan politikusokat is, akiknek talán pártprogrammja kedvezőbb volt, mégis elbuktatták azért, mert az egyéni tudást és képességeket akarták sikerhez és mandátumhoz juttatni. Én tehát a magam részéről a lajstromos választási rendszer ellen vagyok azért, mert ezáltal egyrészt pártdiktaturák keletkeznek, ez pedig nem kívánatos, másrészt mert Budapestről delegálnak olyan embereket, akik esetleg a pártelnököknek megfelelnek, ellenben nem tesznek semmit a kerület érdekében, mert hiszen abban a reményben vannak, hogy a párt amúgy is be fogja őket valahova juttatni. Ezekután rátérek a titkosság kérdésére. A javaslatnak a 13. §-a a titkosság kérdése, punktum saliense, lényege, gerince ; az egész törvényjavaslatnak ez a központja. Ha mi ezt a pontot meg tudnók változtatni — amihez, ismerve a túloldalon ülő képviselő urakat, kevés reményünk van, — akkor lehetne nyugodtabb parlamenti harcról, parlamenti életről beszélni, akkor lehetne nyugodtabb levegőt teremteni ebben a nemzetgyűlésben. Mindaddig azonban, amig nem tudjuk mi és nem tudják mindazok a szociológusok, jogtanárok és jogtudósok, akik erről könyveket írtak, önöket meggyőzni arról, hogy az egész világon csak egy tisztességes, becsületes választási szisztéma van és ez a titkos választás, addig hiábavaló az egész parlamentarizmus, mert légüres térben beszélünk frázisokat, nem ertjük meg egymást és nem tudjuk megteremteni azt a hidat, amely bennünket a jobboldalhoz fűzne. Én is lenn voltam három napi tartózkodásra a tabi választókerületben és személyesen győződtem meg arról, — aminek kifejezést is adott Meskó Zoltán barátom, — hogy a közigazgatás már az ajánló aláírások összegyűjtésénél is a legnagyobb erőszakot alkalmazza. Igenis az urak egy szerkezetet tartanak fenn, amelynek szentesített törvényeink értelmében nem az volna a feladata, hogy választásokat hajtson keresztül és többséget biztosítson, — mert ez a közigazgatás megcsúfolja feladatát, megcsúfolja szentesitett törvényeinket, mert nem azt teszi, ami feladata volna, hogy vezesse azt az illető járást és a közigazgatás fontos és életbevágó feladatait ellássa — hanem a választások alkalmával ráveti magát a nagyközönségre és azon dolgozik csupán, hogy a kormánynak szállítsa a kerületet. A szolgabirák és főszolgabirák munkában vannak és vagy négyszemközt adják ki az utasítást — mint ahogy most is megtörtént — a községi jegyzőknek, megparancsolván, hogy a hivatalos jelölt mellett mindent megtegyenek, vagy pedig azt mondja a főszolgabíró, hogy kívánom és követelem, hogy ezt az ajánlást a lakosok aláírják. (Strausz István : Somogyban?) Igen Somogyban. így készülnek tehát a választás napjára. Hozzám is jöttek cselédek, kisgazdák, munkások, kisbérlők, arató-részesek, akik panaszkodtak, hogy lelkiismeretüknek nem tudnak kifejezést adni, nem tudnak ugy szavazni, ahogy szeretnének, lélek szerint, mert megfenyegetik őket az uradalmak és nagybirtokosok azzal, hogyha nem ugy szavaznak, ahogy ők kívánják, néni fognak munkát vagy bérletet kapni és üldöztetéseknek lesznek kitéve. Somogy vármegye is ama szerencsétlen vármegyék közé tartozik, amely eldorádója a nagybirtokosoknak és ahol néhány boldog ember, beati possidentes, többezer holdas 7*